Magyarország ivóvíz tekintetében szerencsés helyzetben van, hiszen elegendő vízkészlettel rendelkezik, viszont érdemes analitikus módszerekkel megvizsgálni a csapvíz tisztaságát. Ugyanis a látszólag tiszta vízben is lehetnek olyan szabad szemmel nem látható mikroszennyeződések és mikroműanyagok, amelyeknek az emberi szervezetre gyakorolt hatása még nem ismert pontosan.
A Pannon Egyetemen 2020-ban létrehozott Körforgásos Gazdaság Fenntarthatósági Kompetencia Központjához kapcsolódó Soós Ernő Kutató-Fejlesztő Központ kutatói ezzel a kérdéskörrel egy most megjelent könyv formájában is foglalkoznak. A kiadvány egyik szerzője, Gerencsérné Dr. Berta Renáta válaszolt a recity.hu kérdéseire.
Mi van az ivóvízben?
A könyvben leírt kutatásokban feltérképezésre kerültek azok az analitikai megoldások, amelyek segítségével a mikro- és nanoműanyagok jelenléte kimutatható felszíni vizeinkben. A célunk az volt, hogy olyan hiánypótló anyagot tudjunk a kutatók, az oktatók és a diákok számára készíteni, amely információt nyújt magukról a műanyag szennyezőanyagokról, előfordulásukról, jellemzőikről.
– mondta el Gerencsérné Dr. Berta Renáta, a Pannon Egyetem Nagykanizsa Körforgásos Gazdaság Egyetemi Központjának főigazgató-helyettese.
Tudományos összefogás
A kiadvány elkészítésében többféle területről érkező kutatók, oktatók és doktorandusz hallgatók – vegyészek, élelmiszermérnökök, gyógyszerészek, kutatóvegyészek – vettek részt, hogy multidiszciplináris megközelítéssel tudják vizsgálni a problémát. Jelenleg nemzetközi szinten is a legfrissebb és legpontosabb irodalmi adatokat tartalmazza a könyv a mikro- és nanoszennyezők tekintetében.
„A könyv ötlete néhány évvel ezelőtt született meg, látva, hogy egyre nagyobb az érdeklődés a téma iránt” – tette hozzá a szakember.
Visszafordíthatatlan folyamat?
Hiába a törvényi szabályozás, a túlzott műanyagfelhasználás ennek ellenére is fokozódik, így a probléma egyre súlyosabb és gyakorlatilag már visszafordíthatatlan.
„A különböző mikro mennyiségben előforduló szennyezők a környezetben egyre elterjedtebbek és a műanyagok felületén is képesek megtapadni. Ezzel a probléma tovább nő. Nem tudjuk még pontosan, hogy mivel állunk szemben, ezért is fontosak az egyre fejlettebb analitikai módszerek, hiszen így kisebb koncentrációt is képesek vagyunk kimutatni” – mondta Gerencsérné dr. Berta Renáta.
A kérdés az, hogy mit lehet tenni a probléma ellen. A hosszútávú cél olyan költséghatékony, mikroműanyag eltávolítására alkalmas berendezés gyártása, amely képes megtisztítani az ivóvizet a szennyezőktől. A Pannon Egyetem kutatói laboratóriumi körülmények között kísérleteznek ezzel, és talán már nincs is messze az az idő, amikor a megfelelő technológiával képesek lesznek az ivóvíz mikroműanyag mentesítésére. Jelenleg a különböző gyógyszermaradványok, peszticidek, szermaradványok minőségi és mennyiségi kimutatását végzik a pályázat keretében megvásárolt tömegspektrométerrel csatolt ultranagy hatékonyságú folyadékkromatográf segítségével, amellyel lehetővé vált az alacsony koncentrációban előforduló szennyezőanyagok kimutatása.
Fontos lenne a törvényi szabályozás
A törvényi szabályozás hathatós segítséget jelentene a mikroszennyezőktől, mikroműanyagoktól mentes ivóvízzel kapcsolatban, azonban egyelőre nem állnak rendelkezésre olyan határértékek, amelyek kötelezővé tennék ezeket a méréseket. Az irány azonban egyértelműen azt mutatja, hogy szükséges feltérképezni a különböző felszíni vizekben előforduló mikroszennyezőket. A rendelkezésre álló adatok birtokában a döntéshozók határétéket szabhatnak a nemkívánatos komponensekre vonatkozóan, mely maga után vonja a hatékony ivóvíz előállító rendszer szükségességét – összegezte az elhangzottakat a Pannon Egyetem oktató-kutatója.
(forrás: recity.hu)
