Bolygónk energiamérlege legalább 1970 óta nincs egyensúlyban, ennek következményei pedig egyre látványosabbak. Az éghajlati rendszer azóta sokkal több energiát nyel el, mint amennyit visszaver illetve kibocsát. A változás oka egyértelműen az emberi tevékenységben keresendő, így a megbomlott egyensúly visszaállítása is rajtunk áll, elsősorban a nettó zéró kibocsátás elérésével.
Alap esetben bolygónk óriási mennyiségű energiát kap napfény formájában, melynek egy részét a légkör illetve a felszín egyes elemei visszavernek, míg a többit az óceán, a szárazföld és a légkör elnyeli. Ideális esetben ezek a folyamatok kiegyenlítik egymást, a kimenő és a bejövő sugárzási komponensek hosszú idő átlagában globálisan egyensúlyban vannak.
Kapcsolódó bejegyzések
„Soha nem látott” hőmennyiséget ejt csapdába bolygónk
A NASA valamint a Nemzeti Óceán- és Légkörkutató Hivatal (NOAA) tudósai közös tanulmányukban példátlanul nagynak nevezték azt a hőmennyiséget, melyet ma Földünk felvesz.
Ezt az egyensúlyt bontottuk meg az elmúlt évszázadok során, illetve főleg a 20. században kibocsátott üvegházhatású gázokkal. Ezáltal a rendszer jóval több plusz energiát raktároz el, melynek már ma is láthatóak a következményeik. A többlet nagy részét eddig az óceánok vették fel, melynek már most drámai hatásai vannak a tengeri ökoszisztémákra.
A hetvenes évek óta átlagosan 0,5 watt/négyzetméterrel tér el el az energiamérleg az egyensúlytól.
Az igazán nagy probléma, hogy a bolygó hőmérsékletének emelkedése az éghajlati rendszerben olyan visszacsatolásokat hoz létre, melyek még tovább erősítik a felmelegedést. Ennek egyik legismertebb példája a sarkok olvadása: a jég visszahúzódásával hatalmas olyan felületek is eltűnnek, melyek korábban hatalmas mennyiségű napfényt sugároztak vissza a világűrbe, így hűtve a bolygót. Így az olvadással több napfény energiája kerül be a földi rendszerbe.
A jó hír az, hogy a folyamat nem teljesen kontrollálhatatlan. Ahogy a Másfélfok.hu cikke írja, amint felhagyunk a szén-dioxid-kibocsátással, a felmelegedés többé-kevésbé leáll. A kibocsátások (nettó) nullára csökkentésével a légköri szén-dioxid-koncentráció gyorsan csökkenni kezdene, mielőtt egy alacsonyabb szinten stabilizálódna: ez a hőmérséklet stabilizálódásával járna együtt.
Létfontosságú azonban, hogy a nettó nulla pontot minél előbb érjük el. Ha tovább várunk, akkor több olyan visszacsatolási folyamat indulhat meg, amelyek kontrollálására képtelenek vagyunk, és amelyek további melegedést okozhatnak. (Másfélfok)