A fekete lyuk által táplált kvazár naponta felfal egy csillagot, a Napnál 500 billiószor fényesebb, és több mint 12 milliárd évet utazott, amíg elérte a Földet.
Kvazár: rendkívül fényes, energikus galaxismag, amelyet fekete lyuk táplál.
Ausztrál tudósok találtak egy kvazárt, amelyet a valaha felfedezett leggyorsabban növekvő fekete lyuk táplál. Tömege körülbelül 17 milliárdszorosa a mi naprendszerünk Napjának, és naponta egy csillagnyi tömeget nyel el.
A kutatók először az Ausztrál Nemzeti Egyetem Új-Dél-Walesben található coonabarabrani Siding Spring Obszervatóriumának 2,3 méteres teleszkópjával észlelték az objektumot. A felfedezést az Európai Déli Obszervatórium (ESO) Nagyon Nagy Teleszkópjával (Very Large Telescope) is megerősítették, amelynek főtükre 39 méter átmérőjű.
Kapcsolódó bejegyzések
Porfelhőt fedeztek fel az égbolt egyik legfényesebb csillaga körül
Csillagászok egy aszteroidaövet és egy hatalmas porfelhőt észleltek az éjszakai égbolt egyik legfényesebb és Földhöz egyik legközelebbi csillaga körül.
Az egyetem tudósai, akiknek kutatásában az ESO, a Melbourne-i Egyetem és a francia Sorbonne is közreműködött, eredményeikről a Nature Astronomy folyóiratban számoltak be.
Christian Wolf, az ANU tudósa és a tanulmány vezető szerzője hangsúlyozta, hogy a világegyetem legfényesebb ismert objektumát fedezték fel, amelynek hihetetlen növekedési üteme „hatalmas fény- és hőfelszabadulással” jár.
A fényt egy hét fényév átmérőjű akkréciós (anyagbefogási) korong bocsátja ki. Ebben a korongban örvénylik a fekete lyuk körül az odavonzott anyag, mielőtt átlépi az eseményhorizontot. Az anyag más anyagokkal való összeütközése okozza a hatalmas mennyiségű fény és hő felszabadulását.
Wolf magyarázata szerint az objektum olyan, mint egy 10 ezer Celsius-fokos, óriási mágneses viharcella, rengeteg villámmal és olyan erős szelekkel, amelyek egy másodperc alatt kerülnék meg a Földet.
A kvazár hét fényévnyi átmérője 50 százalékkal nagyobb a Naprendszer és a hozzá legközelebb eső csillag, az Alfa Centauri közötti távolságnál – fűzte hozzá Wolf.
A tanulmány társszerzője, Christopher Onken meglepőnek nevezte, hogy az objektum, amely „szinte a szemünk előtt bújt meg”, ilyen sokáig észrevétlen maradt.
Wolf elmondta, hogy a felfedezéssel kapcsolatban két érzés fogja el: egyfelől a meghökkenés, hogy a természet olyasmit produkál, ami minden eddigi elképzelést felülmúl. Másfelől viszont a felfedezés öröme, hogy sikerült mindezt megtalálni, mivel „a természet nem könnyítette meg a dolgot”.
Teremtett világunk megismerésébe nemcsak a földi, hanem a bolygónkon kívüli történések is beletartoznak. Ebben segített a tavaly megrendezésre került Planet Budapest fenntarthatósági esemény is, mely a Your Planet interaktív kiállításon mutatta be a minket körülvevő aktuális problémákat és megoldásokat.
Forrás: MTI / The Guardian
Kiemelt kép: Canva
