Az elmúlt két-három év a felszínen arról szólt, hogy az emberiség, vagy legalábbis annak az interneten is látható része kezdett kijózanodni a hosszú évtizedeken át tartó fogyasztói mámorból, és ahogy már saját bőrén is tapasztalni kezdte a klímaváltozás hatásait, hirtelen központi kérdéssé vált a környezetvédelem.
A nagy feleszmélés után mit tett az emberiség? Átgondolta a saját és családja, gyerekei jövőjét, elkezdett környezettudatos termékeket használni, átalakította az étrendjét a Föld javainak megóvása érdekében, fellázadt a legpusztítóbb működésű óriáscégek ellen, és olyan vezetőket választott magának, akik hitelesen képviselték a népet a klímaváltozás elleni harcban? Az adatokból nagyon nem úgy tűnik.
Légkondicionálás
A legördögibb kör: melegszik a levegő, az ember klímával hűti magát, ami végső soron még inkább hozzájárul a felmelegedéshez. „A klimatizált épületek száma 2050-re 5,6 milliárdra emelkedhet a jelenlegi 1,6 milliárdról, a hűtéshez felhasznált elektromos energiából pedig 140 százalékkal többre lesz szükség, mint ma. Mindeközben a szektor jelenleg egymilliárd tonnás éves szén-dioxid-kibocsátása is minimum megduplázódik – a növekedést némileg lassítja a napenergiát hasznosító légkondik üzemeltetése.”
Repülés
Az elmúlt húsz évben megduplázódott a megtett nemzetközi repülőutak száma, ami a 2008–2009-es gazdasági válság óta minden korábbinál nagyobb ütemben, töretlenül nő. Az Európai Unió teljes szén-dioxid-kibocsátásának például a 3 százalékáért felel a repülés, ami a legszennyezőbb közlekedési mód: átlagosan 285 gramm CO2 kibocsátásával jár kilométerenként. Egy Párizs–New York járat alatt egy tonna szén-dioxid kerül a légkörbe – ez majdnem annyi (1,39), mint amennyit egy ember egy év alatt kibocsáthat a környezet túlterhelése nélkül.
Turizmus
A fapados járatoknak, az idegenforgalmi marketingnek és az egész turizmusra épülő, egyre nagyobbá váló iparnak köszönhetően igazi huszonegyedik századi csoda, hogy az emberek viszonylag olcsón és szabadon láthatnak világot. Az érintett szektorok ökológiai lábnyomát külön-külön ugyan régóta vizsgálják, de kifejezetten a turizmus környezeti hatásairól csak tavaly készült átfogó kutatás: 2009 és 2013 között a nemzetközi turizmus szénlábnyoma 15 százalékkal, 3,9 milliárd tonnáról 4,5 milliárdra emelkedett, így mindent egybevéve az üvegházhatású gázok globális kibocsátásának 8 százalékáért felelős.
Okostelefonok
A kanadai McMaster Egyetem kutatói az információs és kommunikációs technológiák (ICT) környezeti hatásainak vizsgálata közben mutattak rá arra, hogy 2007 és 2020 között az egész ICT-szektor szénlábnyoma a globális kibocsátások 1 százalékáról annak 3,5 százalékára nő, és ebben aránytalanul nagy szerepet játszik az okostelefonok terjedése. Ezen időszak alatt 730 százalékos növekedést mutatnak a mobilokhoz köthető kibocsátások (17-ről 125 millió tonnára), ami többek közt a ritka összetevők (arany, ittrium, lantán) bányászatának, a tervezetten gyors elhasználódás miatti hulladékfelhalmozódásnak és az infrastruktúrához elengedhetetlen adatközpontok és kommunikációs hálózatok energiafogyasztásának köszönhető.
Műanyag palackok
Kutatók szerint egyetlen félliteres PET-palack teljes szénlábnyoma 82,8 grammra tehető, amiben benne van a gyártásához felhasznált energia és a szállítása alatt elégetett üzemanyag hatása is. A PET-palackok ugyan könnyen újrahasznosíthatók, de statisztikák szerint ez Európában 57 százalékban, az Egyesült Államokban pedig csak 29,3 százalékban valósul meg. Egyébként 450 év alatt bomlanak le a természetben.