Rágcsálók a ház körül – 1. rész
Rágcsálók a ház körül – 1. rész

Magyarországon a rágcsálók rendjébe tartozó mókusfélék, pelefélék, hódfélék, ugróegérfélék, földikutyafélék, hörcsögfélék és egérfélék családjába sorolt emlősök is megtalálhatóak. Ezek közül több faj is előfordulhat a közvetlen környezetünkben, beköltözhetnek a kertünkbe és a házunkba is. Néhányan nem okoznak problémát, mások viszont kártevőknek számítanak, így ellenük szükséges – lehetőleg környezetbarát eszközökkel – védekeznünk. 

Mókusfélék

A mókusfélék közül az európai mókussal (Sciurus vulgaris) találkozhatunk gyakran a kertünkben. A téli álmot alvó, fürge kis rágcsáló körülbelül 20–30 cm hosszú, farkhossza 15–20 cm, színe a környezetétől függ: lombos erdőkben, parkokban vörösesbarna, míg a sötét fenyőerdőkben sötétbarna vagy szinte fekete, a hasa mindig világosabb színű. Gyors, mozgékony kis állat, remekül mászik és ugrik. Bár okozhat károkat – lerághatja a friss rügyeket és hajtásokat, megeheti a madarak tojásait és a kisebb fiókákat –, elpusztítja a kártevő rovarokat, lárvákat, férgeket és csigákat is. Nem szükséges tehát védekezni ellenük. Egyébként védett állat, természetvédelmi értéke 25 000 forint. 

rágcsálók
mókus
Az európai mókus bundája, attól függően, milyen környezetben él, vöröses és sötétbarna is lehet.
Fotó: wikipédia

Pelefélék

A pelefélék családjából a nagy pele (Glis glis) élhet leggyakrabban az ember közvetlen környezetében. Nevéhez hűen a legnagyobb méretű pele, testhossza 23–37 cm, farka 10–17 cm. Színe szürke vagy szürkésbarna, hátán sötétebb sávval. A gyümölcsösök kártevőjeként emlegetik, mert bár nem eszik sokat, sok gyümölcsöt megkóstol. Bárhová képes felmászni, gyakran beköltözik a padlásunkra is, így az ott tárolt gyümölcsöket is megdézsmálhatja. Éjszakai állat lévén neszezésével tönkreteheti a pihenésünket is. Védett állat, természetvédelmi értéke 50 000 forint.

rágcsálók
pele
Nagy pele
Fotó: Wikipédia

Ha padlásunkra beköltözik a pele, csak a befogás jöhet szóba. A boltokban különböző méretű és formájú pelecsapdák kaphatók, de akár házilag is készíthetünk egyet: csupán egy nagyobb méretű cserépre vagy ládára van szükségünk, amelyet kitámasztunk, alá pedig egy darabka gyümölcsöt teszünk csalinak. A pelét mindig csak kesztyűvel fogjuk meg, mert harap! Befogás után az állatot vigyük jó messzire a házunktól, és engedjük szabadon! Megelőzésképpen érdemes a tetőre hajló faágakat levágni, mert a pelék szinte kizárólag a sűrű lombon át közlekednek. Így nem tudnak majd átjutni a tetőnkre.

Hörcsögfélék

A hörcsögfélék családjából a mezei hörcsög (Cricetus cricetus), a csalitjáró pocok (Microtus agrestis), a közönséges kószapocok (Arvicola subterraneus) és a mezei pocok (Microtus arvalis) lehet leggyakrabban kertünk és veteményesünk kellemetlen lakója. A mezei hörcsög és a csalitjáró pocok védett státuszú, természetvédelmi értékük 25 000 forint.

A védett mezei hörcsög

A mezei hörcsög viszonylag nagy termetű, testhossza 20–27 cm, zömök testalkatú. Leginkább a ketrecben tartott házi kedvenc színesebb változatára hasonlít. Elsősorban alföldi vidékeken, kertekben és mezőgazdasági területek közelében él. Növényi részekkel, termésekkel, mezőgazdasági és kerti kultúrnövényekkel táplálkozik, kedveli a gabonafélék magvait és a gyümölcsöket is. Téli álmához készülődve akár 10–30 kg mennyiségű magot is felhalmozhat éléskamrájában. Bár tényleg nagy károkat tud okozni a kertünkben, védett állat lévén csak a befogása jöhet szóba. A falánk mezei hörcsög ellen helyezzünk ki megfelelő méretű élve fogó csapdát, majd az ezzel megfogott állatokat szállítsuk el a házunktól messzire, ki a természetbe, és engedjük őket szabadon. 

rágcsálók
mezei hörcsög
Mezei hörcsög
Fotó: Wikipédia

A védett csalitjáró pocok

A csalitjáró pocok Magyarországon a Dunántúl déli részén él. Megjelenésében hasonló a mezei pocokhoz, de valamivel nagyobb nála. Tápláléka különböző lágy szárú növényekből, gyökerekből, magokból áll, a téli hónapokban a fiatal fák kérgét is megrágcsálja. Mezőgazdasági kárt nem okoz, a facsemeték gyökerének rágcsálása ellen dróthálóval védekezhetünk.

rágcsálók
csalitjáró pocok
Csalitjáró pocok
Fotó: Wikipédia

Közönséges kószapocok

A közönséges kószapocok hossza 15–20 cm, farka csupasz és hosszú, körülbelül 10 cm. Bundája barnásfekete, vörhenyes. Családi kötelékben él 3–5 utódjával. Járatait a föld alatt 5–15 cm mélyen készíti, a feleslegessé vált földet a vakjáratok végén kitúrja. A vakondtúráshoz képest kisebb és szabálytalanabb az általa kitúrt földkupac, és általában gyökérmaradványokat látni benne. A különböző családok nem használják egymás járatait, otthonuk területe pedig a túrások alapján könnyen behatárolható. A korábban vízipocok néven is ismert kószapocok mára „elkószált”, és kertekben, gyümölcsösökben nagy károkat okozhat a fák gyökerének megrágásával.
Ellenük legegyszerűbben olyan speciális pocokcsapdával érdemes védekezni, melyet a járatokba kell helyezni, és pár nap alatt az egész családot meg tudjuk vele fogni. Ha több család is él a telkünkön, akkor az egyik család megfogása után öblítsük le a szerkezetet, hogy ne legyenek rajta illatanyagok, és csak ezt követően használjuk újra!

kószapocok
rágcsálók
Közönséges kószapocok
Fotó: freenatureimages.eu

Az aranyos, de fekete öves kártevő, a mezei pocok

A mezei pocok országszerte igen elterjedt, rendkívül szapora és kártékony állat. Nagyon kis méretű rágcsáló, hossza mindössze 8–10 cm, farka 3–4 mm. Háta és oldala barnásszürke, hasa piszkosfehér, lábai fehérek. Szinte bárhol megtalálható: nyílt területeken, kertekben, réteken, de mocsaras területeken is. Télen pedig behúzódhat a házakba, istállókba is. Egész évben aktív, téli álmot nem alszik, a hótakaró alatt ás hosszú folyosókat. Nagyon szapora, egy évben akár tízszer is ellik, és jellemző rá a gradáció, vagyis a tömegrajzás. Ez azt jelenti, hogy kedvező időjárási körülmények között – általában 3–6 évente – nagyon elszaporodik, majd a mezei pockok tömegesen útra kelnek. A gradáció később magától összeomlik.
Szinte bármilyen növényi anyagot megeszik válogatás nélkül: magvakat, fűféléket, bogyókat, gyümölcsöket, lerágja a fiatal fák kérgét, kirágja a kukoricacsövön a szemeket, az eltárolt terményt is károsíthatja és ürülékével szennyezheti. 

rágcsálók
mezei pocok
Mezei pocok
Fotó: Wikipédia

Érdemes nagy hangsúlyt fektetni a megelőzésre, így elejét tudjuk venni a gradációnak is. Bár a talaj forgatása sok szempontból nem előnyös, a pockok 20–30 cm mélyen húzódó járatait és a fészküket így tudjuk legkönnyebben megsemmisíteni, persze akadhatnak mélyebben meghúzódó állatok is. A facsemeték gyökere köré húzzunk védőhálót, az idősebb fák mellől pedig télen rendszeresen takarítsuk el a havat!
A mezei pocok ellen is alkalmazhatunk különböző pocokcsapdákat, vagy a napelemes vakond- és pocokriasztóknak is adhatunk egy esélyt. A csapdák kihelyezésekor viseljünk kesztyűt, mert a pocok orra nagyon jó, megérzi rajta a szagunkat. 

Biológiai és kémiai védekezés

A biológiai védekezés a kiskertekben kutyáink és macskáink segítségére korlátozódik, hiszen valószínűleg kevesen örülnének rókák, borzok, görények és nyestek jelenlétének a ház körül. Lakott területen kívül viszont a vadon élő szőrmés és tollas ragadozók hatékonyan léphetnek fel a pockok ellen, ezért érdemes számukra kedvező feltételeket kialakítani, például T-alakú ülőfákat kihelyezni a ragadozó madarak számára.

Környezetbarát kémiai védekezésként alkalmazhatjuk az elgázosítás módszerét is. Ehhez a borászatban használt kénlapokat használhatjuk. Gyújtsuk meg a lapokat, és helyezzük őket a járatokba, majd a kivezető nyílásokat takarjuk be, hogy a füst befelé terjedjen! Hasonlóképpen használhatjuk a természetes ricinusolajat tartalmazó vakondriasztó füstpatront is.

A következő részben az egereket és a patkányokat mutatjuk be, és a velük szembeni védekezésről is írunk.

Kiemelt kép: magro.hu

search icon