Elsősorban az emberi tevékenység hatására számos olyan egykor vadon élő állat tűnt el az elmúlt jó pár évezredben, melyek jelentős ökológiai szerepet játszottak azzal, hogy legeltek. Ilyen például a gyapjas mamut, de említhetnénk néhány bölényfajt vagy épp a vadon élő lovakat is. A Science című tudományos folyóiratban nemrég megjelent tanulmány szerint ez a veszteség a világ füves területein drámai módon emelte meg a tűzesetek számát.
A kutatók négy kontinenst vizsgáltak. Az adatokból kitűnik, hogy a legjelentősebb veszteséget Dél-Amerika szenvedte el, ott az összes legelő faj 83%-a halt ki. Észak-Amerikában ez a szám 68%, Ausztráliában 44%, míg Afrikában „csupán” 22%. A legelő fajok visszaszorulását a tűztevékenység történeti adataival összevetve azt találták, hogy nemcsak a tűztevékenység száma növekedett, amikor az állatok visszaszorultak, hanem a tűzvészek aránya és súlyossága is közvetlenül korrelált a veszteség mértékével.
Kapcsolódó bejegyzések
Legelők és juhok őre Erdélyben – interjúnk egy igazi pásztorral
Néhány éve újra felfedezték a nagy hagyományú legeltetés pozitív hatását a természetes biodiverzitásra. A gyepterületek életközösségét a pásztorok közreműködésével lehet megvédeni. Béres Sándorral beszélgettünk arról, hogy miként lett juhász, milyen ez az életforma, és hogyan kapcsolódik össze a legeltetés és a természetvédelem.
Más szóval, azokon a kontinenseken, ahol a legtöbb legelésző fajt vesztették el, Észak- és Dél-Amerikában, nagyobb volt a tűztevékenység, mint azokon a kontinenseken, ahol az érintett fajok kisebb arányban pusztultak ki, Ausztráliában és Afrikában.
A kihalások egyébként nem csak az tüzek számát emelték, de más negatív eseményekhez is vezettek. Például számos ragadozófaj populációja összeomlott, ahogy a füves területeken található gyümölcsfák, melyek a magok terjesztésében szintén a legelő állatokra hagyatkoztak nagyrészt, szintén eltűntek.
Ennek megfelelően kiemelten fontos, hogy azok a még létező, legelő állatok melyek képesek karbantartani a füves területeket, valamint azok az ember által tartott haszonállatok, például a szarvasmarha, melyek azonos ökológiai funkciót töltenek be, megmaradjanak. A tűzesetek megőrzése mellett már csak azért is, mert az ember által nem hasznosítható fűféléket emészthető táplálékká alakítják. Azt persze fontos megjegyezni, hogy a tanulmány nem a húsfogyasztásra buzdít, vagy az ipari mértékű állattartás mellett foglal állást.
Sokkal inkább az ökológiai állattartás, vagy épp a vadon élő állományok rehabilitációjára biztat. Nemrég írtunk arról, hogy Spanyolországban épp a fenti célok miatt – tehát az tüzek számának csökkentése érdekében – néhány éve elkezdték visszatelepíteni a területről mintegy 10 ezer éve kihalt európai bölényt. Az állat a juhokhoz hasonlóan az aljnövényzet elfogyasztásával képes moderálni a mediterrán térségben egyre gyakoribb erdőtüzeket. (The Regeneration)
Kapcsolódó bejegyzések
A visszatelepített bölények óvhatják meg a spanyol erdőket a tűztől
A klímaváltozás hatására egyre hosszabbak és szárazabbak a nyarak Spanyolországban, ennek nyomán pedig egyre gyakoribbak az erdőtüzek is. A legelésző állatok azonban segíthetnek a folyamat megállításában.
