A genetikailag módosított élelmiszerek kérdése hosszú évek óta foglalkoztatja a közvéleményt. Sajnos, a témára mára rátelepedett az élelmiszeripar és a marketingesek, pedig van komoly tudományos háttere is.

A GMO-ellenesség mainstream vonala olyan gyatrává silányult, hogy különböző „szakújságírók” formálják a fogalmat az egyik oldalról, az ilyen növényeket termesztő és természetüknél fogva elfogult gigacégek pedig a másikról. De hol az igazság? Tényleg olyan veszélyes a GMO-termény, mint ahogy azt állítják, vagy csak újabb felhajtás, hogy megvegyük a „bio”-t?

Fontos tisztázni néhány fogalmat, mielőtt a Pusztai-ügyre térünk. Először is évezredek óta eszünk „GMO-t”, csak nem így hívtuk, és a folyamat sokkal lassabb volt. A természetben ugyanis a búza sem úgy néz ki, ahogy a hatalmas monokultúrás földeken, jószerivel avatatlan szem tán fel sem ismerné. A nemesítés hosszú, többgenerációs és akár több évszázados eredménye az, hogy a mezőn talált „gizgazból” a kenyér alapanyagául szolgáló magas terméshozamú búza lesz.

Ezt a folyamatot igyekeznek most laboratóriumban megoldani, és ennek a gyűjtőneve a GMO. Manapság már a génekbe is belenyúlunk, hogy minél több szemet vagy nagyobb ellenálló képességet érhessünk el. Ezt őseink hosszú válogatással, több generációs szelekcióval érték el. Ha viszont a génszerkesztést választjuk, sokszor nem tudjuk, hogy egyetlen gén megváltoztatása milyen egyéb tulajdonságot eredményez majd.

Ezt nagy erőkkel vizsgálják világszerte már évtizedek óta, de egyelőre nincs megnyugtató eredmény. Főleg azok után, hogy 1995-ben kirobbant a híres Pusztai-ügy. Dr. Pusztai Árpád emigráns magyar génkutató professzor volt, aki egész életét a növényi lektineknek, azaz a szénhidrátkötő fehérjéknek szentelte. A Rowett Intézetben vizsgálta a génmódosított és a nem génmódosított burgonya hatását patkányokra. Amikor az eredmények azt mutatták, hogy a GMO-tól károsodott a kísérleti állatok bele, nem dugta a fiókba az eredményeit.

Óriási botrány kerekedett a dologból, Pusztai többször nyilatkozott a tévében, hiába próbálta a Rowett Intézet elhallgattatni. Még egy tanulmányt is kiadtak, amelyben igyekeztek cáfolni Pusztai állításait, de ez annyira gyengére sikerült, hogy világszerte 21 olyan tudós állt ki azonnal Pusztai mellett, aki a területet kutatta. Az intézet ezek után nem hosszabbította meg a szerződését, és a professzor visszaköltözött Magyarországra, s itt a géntechnológiában rejlő veszélyekről tartott előadásokat. 2021-ben 91 évesen Skóciában hunyt el. Életében 3 könyvet és 270 tudományos írást jegyzett, az Edinburgh-i Királyi Társaságnak is tagja volt.

Kapcsolódó bejegyzések

Mérlegen a GMO-k: kell-e tartanunk tőlük?

Körüljárjuk, amit a génszerkesztésről és a rájuk vonatkozó szabályozásról tudunk, hiszen hamarosan jelentős szerepet töltenek be a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban. Fontos tudni, hányadán állunk velük, károsak-e az egészségünkre és a környezetünkre. Arra is megpróbálunk választ találni, hogy a génszerkesztés lehetséges elterjedése miért osztja meg a közvéleményt.