Egyre több ország tesz lépéseket annak érdekében, hogy saját napelemgyártó iparág fejlesztésével mérsékelje a Kínától való függést. Ezek hatására az ázsiai óriás részaránya a globális fotovoltaikus iparban 80-95 százalékról öt év alatt 60-75 százalékra eshet.

A fenntarthatóság szempontjából 2022 egyik legnagyobb hatású, egyben legváratlanabb fejleménye az volt, hogy az ellátásbiztonságra való törekvés a klímavédelemhez hasonló fontosságra tett szert a tiszta energiaforrásokra való átállás hajtóerői között. Az orosz-ukrán háború, illetve a gázpiaci krízis következtében az időjárásfüggő megújuló energiákra ma már úgy tekintünk, mint a fosszilis energiahordozó-import jelentette kiszolgáltatottság csökkentésének egyik fő eszközére. Mégy azzal együtt is, hogy a hagyományos forrásokhoz képest kevésbé és változó mértékben állnak rendelkezésünkre. Mert bár a nap- és szélerőmű-telepítések számos további megoldandó feladatot jelölnek ki az energiarendszer átalakításában (lásd a villamosenergia-hálózattal szemben elvárt nagyobb rugalmasságot, illetve az energiatárolás problémáját), ezekhez egyre több fejlett alkalmazás és eljárás áll rendelkezésre. Mindeközben alaposan felértékelődött a megújulók azon tulajdonsága, hogy tüzelőanyag felhasználása nélkül, a legolcsóbban képesek villamos energia előállítására.

Aggasztó kínai dominancia

Ám míg a nap- és szélerőmű-telepítések fokozásával érdemben mérsékelhető a fosszilis energiaimport-függőség, ez egyúttal azonban erősíti a fotovoltaikus (pv) napelemek globális ellátási láncát uraló – Oroszországhoz hasonlóan autoriter politikai berendezkedésű – Kínától való addíciót. Ez a függőség jelenleg kevésbé tűnik fenyegetőnek, mint a fosszilis energiahordozók importjának való kiszolgáltatottság, hiszen egy olyan termelő technológiáról van szó, amely telepítése után akár évtizedekig minimális ráköltés mellett képes független energiaellátást biztosítani. Ám máris aggályokat kelt. Miután ugyanis az egész világon egyre több és több napelemre lesz szükség, a ráutaltság kockázata fokozódhat, különösen a globális ellátási láncok a koronavírus járvány alatt is tapasztalható zavarai esetén.

Kapcsolódó bejegyzések

Jobb lenne, ha kevesebb ország gyártana napelemeket?

A kutatók szerint a megoldást az irányított diverzifikáció jelentheti, de fontos a globális ellátási láncok fenntartására.

USA szeretne az új Kína lenni?

Ezt felismerve világszerte egyre több ország mérsékelné a Kínától való függést saját napelemgyártó iparág fejlesztésével, ezzel egymást is motiválva. Az Európai Unió napenergia-stratégiája 2022 májusában fogalmazta meg az uniós napelem-ellátási lánc fejlesztésének célját, melynek értelmében 2025-re az EU éves gyártókapacitásának el kell érnie a 20 GW-ot. (Ezzel párhuzamosan a kínai pv-technológiától való függés csökkentése, illetve a napelemimport diverzifikálása érdekében az EU az egyébként hasonló kihívásokkal küzdő Indiával is együttműködést kezdeményezett.)

A közösség energiafüggetlenedését szolgáló, a REPowerEU tervhez kapcsolódó cél már a stratégia publikálása idejéig bejelentett projektek megvalósulása esetén is megközelíthetőnek tűnt, azonban a nemzetközi verseny erősödése, mindenekelőtt az Egyesült Államok hasonló irányú intézkedései további lépésekre sarkallták Európát. A 2022 augusztusában jogerőre emelkedett amerikai inflációcsökkentési törvény (IRA) ugyanis lényegében azonnali hatállyal jelentős adókedvezményt vezet be a különféle napelem-technológiák tengerentúli gyártására. Az Egyesült Államok előtt más országok is a belföldi napelemgyártó iparágat támogató szabályozási környezetet alakítottak ki, így India, Törökország és mindenekelőtt Kína, aminek köszönhetően utóbbi néhány év alatt 80–95 százalékos részesedést épített ki a globális napelemgyártásban, miután a 2000-es évek végén még Európa volt a legnagyobb piaci szereplő.

Lépéskényszerben az EU

Miután Európa évekig tétlenül nézte a kínai iparpolitikai intézkedéseket, a tengerentúli döntések 2022 végén válaszra késztették. Az Európai Bizottság decemberben megalapította a Clean Tech Europe Platformot azzal a céllal, hogy felmérje az európai tiszta technológiai iparágak előtt álló kihívásokat. A kezdeményezés alapító dokumentuma a szélerőművek, a hőszivattyúk, az elektrolizátorok és az elektromos hálózatok mellett a napelemeket is kulcsfontosságú technológiaként határozza meg a kontinens 2050-ig történő klímasemlegessé tétele szempontjából.

Bár a Clean Tech Europe Platform egyelőre nem ígér az amerikai törvényhez hasonló konkrét jogszabályi, illetve finanszírozási támogatást – a részletes javaslatok várhatóan 2023-ban jelennek meg –, de jelzi, hogy a piaci versenyre és az állami támogatásokra vonatkozó szabályozás megváltoztatására irányuló politikai szándék az EU-ban is megerősödött. Ezt támasztja alá az is, hogy szintén decemberben a Európai Bizottság (a napenergia-stratégiának megfelelően) életre hívta az Európai Fotovoltaikus Napenergia-ipari Szövetséget azzal a céllal, hogy visszaszerezze Kínától az elvesztett termelést, és hogy létrehozza a „Made in Europe” iparágat. A szövetség feladata egy olyan stratégiai cselekvési terv kidolgozása és végrehajtása, amely egyebek mellett előmozdítja az európai gyártóüzemekbe történő beruházásokat, hogy 2025-re minden lényeges naperőmű-komponens esetében évi 30 GW-ra – vagyis a napenergia-stratégiában rögzítettnél 50 százalékkal magasabb szintre – bővüljön az uniós kapacitás.

Bizonyos területeken, így a kutatás-fejlesztésben és az invertergyártásban (70 GW) az EU pozíciója még napjainkban is meghatározó. Azonban a szűk keresztmetszetek miatt a teljes ellátási láncra vetített uniós kapacitás jelenleg mindössze évi 4,5 GW körül alakul, míg a napelemmodulok esetében 9 GW körül. Összevetésül, 2021-ben világszerte összesen 450 GW-nyi fotovoltaikus modult gyártottak, ebből tehát Európa részesedése mindössze 2 százalék volt azt követően, hogy 2008-ban még a globális pv-modulgyártás legnagyobb része, több mint 40 százaléka Európában valósult meg. De nem is szükséges a globális piacig kitekinteni ahhoz, hogy érveket találjunk a saját európai napelemes feldolgozóipar (újra) felépítése mellett.

A napelemek iránti igény a kontinensen minden várakozást meghaladó mértékben erősödik. 2022-ben 41,4 GW-tal bővült az EU-ban telepített naperőmű-kapacitás a megelőző évi 28,1 GW-os növekedést követően. A jelenlegi trend alapján a SolarPower Europe iparági szervezet elemzői biztosak abban, hogy a további éves növekedés szintén a várakozások felett alakul majd, így most már elérhetőnek tűnik az energiafüggetlenségi és klímacélok teljesítése érdekében a REPowerEU terv által 2025-re megcélzott 400 GW-os európai naperőmű-flotta. 2030-ig pedig 920–1184 GW-ra bővülhet a beépített fotovoltaikus teljesítőképesség, ami 24–58 százalékkal haladja meg a stratégiai célokat. A következő években tehát Európának egyre több és több napelemre lesz szüksége, a prognózisok szerint az évtized második felében már évi 100 GW körüli volumenben.

Olvadni kezdhet a kínai túlsúly

A világszerte meghozott és tervezett intézkedések várhatóan már pár év alatt érezhetően mérsékelhetik a napenergia-ipar kínai dominanciáját, ha egyelőre nem is számolják fel. Az Indiában, Törökországban, az Egyesült Államokban és Európában bevezetett és tervezett szakpolitikai ösztönzők a Kínán kívüli pv-gyártás példátlan bővülését eredményezhetik a következő öt évben. Persze csak akkor, ha a termelési költségeket sikerül a legolcsóbban gyártó kínai és egyéb ázsiai szereplőkével versenyképes szintre mérsékelni. Ezt jelen állás szerint egyelőre az Egyesült Államok tűnik képesnek végrehajtani a feldolgozóipari termelést támogató célzott adójóváírásokkal, míg India és a lassabban lépő EU esetében ez most még nem látszik. Ezzel együtt a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) prognózisa szerint Kína részaránya a globális pv-feldolgozó iparban már a következő 5 évben jelentősen mérséklődhet, a jelenlegi 80–95 százalékról 60–75 százalékra.

Kapcsolódó bejegyzések

Eshet a napelemek ára

Kína megduplázza a szilíciumgyártását, mely hosszabb távon csökkentheti a napelemek árát. Továbbá új szintre emeli a napelem telepítések mértékét.