A 16–19. században zajló kis jégkorszak során a klíma néhány fokkal hűvösebb lett, aminek nemcsak természeti, hanem gazdasági és társadalmi hatásairól is egyre többet tudunk meg.
A saját magát klímatörténésznek tekintő Rácz Lajosnak, a Szegedi Tudományegyetem kutatójának az előadásából a közönség érdekes információkat tudhatott meg a múltbéli éghajlati változásokról, az Első Országos Interdiszciplináris Éghajlatváltozási Tudományos Konferencián.
Kapcsolódó bejegyzések
A klímaváltozás kulcsszerepet játszott a maják bukásában
Ha azt gondoljuk, hogy az éghajlatváltozás csak napjainkben jelent problémákat tévedünk. A történelem során számos alkalommal befolyásolta népek, birodalmak sorsát egy-egy gyorsan végbemenő éghajlati változás.
Az kutató egyik legfontosabb állítása az volt, hogy a kis jégkorszak teljesen más klimatikus viszonyokat teremtett a Kárpát-medencében, mint Közép-Európa más részein, így a régiót vizsgáló korábbi kutatások eredményeit nem lehet egy az egyben alkalmazni térségünkre.
Ezen a héten zajlik a Magyar Éghajlatváltozási Tudományos Testület (HuPCC) Első Országos Interdiszciplináris Éghajlatváltozási Tudományos Konferenciája. A Greendexen is bemutatunk néhány előadást.
A 16. és a 19. század közötti időszakban a nyarak nem, de a telek jóval hidegebbé váltak. Hó nem esett olyan gyakran, hogy ez mezőgazdasági károkat okozott volna az áttelelő szántóföldi növények esetében. Ezzel párhuzamosan a több csapadék egyes térségekben a mezőgazdasági termelés jelentős bővülését eredményezte.
Az időszak során némileg módosultak az évszakok határai, a március például karakteresen téli hónappá vált. Erre történelmi források is bizonyítékkal szolgálnak. Több forrás is tanúskodik például arról, hogy 1830-ban egészen március végéig be volt fagyva a Duna, ami ma teljesen elképzelhetetlen lenne.
Kapcsolódó bejegyzések
A klímaváltozás már az ókorban is okozott gondokat
Egy friss tanulmány szerint a 3. század közepe táján egy sor egyiptomi település néptelenedett el a klíma gyors változása miatt. Persze az akkori változás nem összehasonlítható a maival.
Rácz több évtizedre visszanyúló kutatásai során a leíró történelmi forrásokból származó információkat számadatokká alakította, melyekből következtetni tudott a termésátlagokra. Így derült ki, hogy a szóban forgó időszakban a térség gabonatermelése – a korábbi feltételezésekkel szemben – nem került válságba, sőt a 18–19. században komoly növekedést is produkált. A szőlőtermelésben nagyon hasonló adatok mutathatók ki.
Összességében kijelenthető, hogy a kis jégkorszak idején a történelmi Magyarország majdnem minden régiójának mezőgazdasága eredményesebb volt. Erdély esetében beszélhetünk ugyan némi visszaesésről, míg a Dunántúlt kiugróan nagy növekedés jellemezte.
A legcsapadékosabb időszak a 19. században köszöntött be, sajnálatos módon éppen egyidőben a nagy magyarországi folyószabályozási munkákkal. A folyókat így a maihoz képest vízben jóval gazdagabb környezethez adaptálták, aminek következményeiről mi is beszámoltunk nemrég.