Meglehetősen hasonlóak a klimatikus mintázatai az elmúlt éveknek és az 1302 és 1307 közötti súlyos aszályokkal sújtott időszaknak. Utóbbi egy több évig tartó éhínséghez vezetett Európában.
A középkori meleg periódus a 14. században kezdődő és egészen a 19. századig tartó kis jégkorszaknak nevezett eseménnyel zárult. Ebben az időszakban az átlaghőmérséklet Nyugat-Európában 1–2 °C-al, világszerte pedig 0,5–1 °C-al maradt el az 1960–1990 közötti időszak átlagától.
A Leibniz Institute for the History and Culture of Eastern Europe (GWZO) és a Tropospheric Research (TROPOS) kutatói azt írják a Climate of the Past című folyóiratban megjelent tanulmányukban, hogy a 1302-1307 közötti időszak időjárási mintázatainak rekonstruálásával kapott adatok hasonlóságot mutatnak a 2018-as időjárási anomáliákkal, amely során Európa kivételes hőséget és szárazságot élt át.
A tanulmány szerzői azt a hipotézist állították fel a középkori időszak valamint a 2018-as, aszályos év összehasonlításával, hogy a klímarezsim váltások között alacsonyabb változékonyságú időszakok a jellemzőek, melyekben az időjárási minták hosszabb ideig stabilak maradhatnak. Közben viszont az még vita tárgyát képezni, hogy mennyire feletethető meg egymásnak a 14. század első évtizedének éghajlati mintázata az 1980-as évek vége óta megfigyelhető perióduséval.
A tanulmány kitér arra is, hogy az 1310-es évek nedves és hidegebb időszaka átvezetett az 1315-21 között zajló ínséges évekbe, amikor az előző évezred legjelentősebb európai éhínsége zajlott le, az éghajlati megállapítások mellett pedig szó esik a középkori klímaváltozás kapcsán felmerülő társadalmi, gazdasági és kulturális válaszokról is, és azt is alátámasztják több bizonyítékkal, hogy összefüggés lehet a szárazabb időszak és a városokat pusztító tűzvészek között.
Rengeteg fontos információ vár még rád! Nézz szét!
(enn)
