Beszéljünk a fajról, hiszen a mesét mindenki ismeri, de itthon rénszarvassal csak állatkertekben vagy vadasparkokban találkozhatunk.
Nem úgy a skandináv országokban, ahol azon kevés állatok sorát gyarapítja, akik csupán félig háziasítottak. A „ridegtartás” fogalmát újra kell értékelnünk, ha északra tekintünk, ugyanis nem pont úgy értelmezik, ahogy itthon a rackajuh vagy a szürke marha, esetleg a mangalica esetében. Utóbbiakkal szemben a rénszarvas hatalmas létszámú csapatokban, többnyire felügyelet nélkül rója a „zuzmóföldeket”.
A „háziasított” szarvasok fülében mindig van krotália, azaz egyedi azonosító, valamint a magas vad–gépjármű-balesetek száma miatt agancsukat nemegyszer lefújják fluoreszkáló festékkel, ami éjszaka roppant különleges látvány.
Főleg húsuk miatt tartják őket, de azért lettek a télapó szánhúzói, mert erre is rendkívül alkalmasak.
Megjelenésüket illetően pedig írjuk felül eddigi tanulmányainkat, ugyanis a teheneknek is van agancsuk. Patájuk is különbözik délebbi rokonaikétól, mivel jóval szélesebbek, hogy könnyebben járhassanak a havas tájon.