A berlini kormánykoalíció felbomlásával számos lényeges energia- és klímapolitikai terv sorsa bizonytalanná vált, és az sem lenne meglepő, ha Németország kisebbfajta klímapolitikai fordulatot hajtana végre.

A klímaváltozás elleni fellépés szempontjából november 6-a nemcsak azért kiemelt dátum, mert ekkor derült ki, hogy a klímaszkeptikus Donald Trump visszatér az Amerikai Egyesült Államok elnöki székébe, hanem azért is, mert ezen a napon vált bizonyossá, hogy a szociáldemokraták, szabaddemokraták és zöldek alkotta német kormánykoalíció kevesebb mint három évvel a hivatalba lépése után összeomlik.

A részt vevő pártok színei miatt közlekedésilámpa-koalíciónak is nevezett német kormány programjának a klímapolitika központi részét képezte, ami már csak a zöldpárt közreműködésére tekintettel sem meglepő. A koalíciós felek között azonban egy ideje éles viták folytak jelentős részben a klímaüggyel kapcsolatos politikai intézkedések, illetve ezek finanszírozása miatt, ami végül a felbomláshoz vezetett.

Kapcsolódó bejegyzések

Mi várható az idei klímavédelmi csúcstól?

Több okból is aggasztó a COP29 helyszíne; felmerült a greenwashing is. Fókuszban a klímafinanszírozás.

Az erjedés körülbelül egy éve kezdődött, amikor a Német Szövetségi Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek ítélte azokat a kormányzati terveket, amelyek az eredetileg a koronavírus-járvány hatásainak enyhítésére szánt alapból maradt 60 milliárd euró klíma- és energiapolitikai célokra való átcsoportosítására irányultak. Az ítélet egyúttal korlátozta a kormány azon hatáskörét is, hogy az ország alkotmányos adósságfékjének megkerülésére létrehozott speciális alapokból forrásokat hívjon le. Ez az úgynevezett adósságfék-mechanizmus az éves államháztartási hiány maximális nagyságát a GDP 0,35%-ára korlátozza, kivéve vészhelyzet esetében.

Ez folyamatos vitákhoz vezetett a koalíción belül a legfontosabb kormányzati projektek finanszírozásának mikéntjével kapcsolatban, aminek kicsúcsosodásaként a szociáldemokrata Olaf Scholtz kancellár november 6-án este menesztette Christian Lindner szabaddemokrata pénzügyminisztert.

A résztvevő pártok eltérő gazdaságfilozófiai alapállásából is következő konfliktus lényegében arról szólt, hogy míg a kancellár vészhelyzet kihirdetését és az adósságfék felfüggesztését szorgalmazta annak érdekében, hogy további klíma- és energiaügyi, gazdaságélénkítő és -védelmi célú beruházásokat tegyenek lehetővé, addig ez a pénzügyminiszter számára elfogadhatatlan volt, ezért elutasította az erre irányuló követelést. A pénzügyminiszter távozása azt is jelenti, hogy a 2025-ös költségvetésről szóló döntés az új év kezdete előtt nagyon valószínűtlen, ahogyan egy kiigazított 2024-es költségvetés elfogadása is.

Fontos klímaügyek függőben

A történtek hatására az eredetileg 2025 szeptemberében tartandó következő német szövetségi választásokat előrehozták februárra, a közbeeső időben pedig a szabaddemokraták kilépése után megmaradt koalíció vezeti tovább az országot. Ez azt jelenti, hogy a kormánynak – a legfontosabb kormányzati feladatok ellátása érdekében – az eddiginél sokkal inkább törekednie kell a megállapodásokra és az együttműködésre a legnagyobb ellenzéki csoporttal, a közlekedésilámpa-koalíció hivatalba lépése előtt Németországot Angela Merkel vezetésével 16 évig kormányzó kereszténydemokrata–keresztényszociális CDU/CSU szövetséggel.

Bár Friedrich Merz, a CDU vezetője kifejezte készségét a Scholzcal való együttműködésre, egyelőre bizonytalan, hogy sikerül-e többséget biztosítani a parlamentben a függőben lévő tervek, stratégiák és jogszabálytervezetek elfogadásához; már csak azért is, mert a konzervatívok elképzelései energia- és klímapolitikai kérdésekben gyakran jócskán eltérnek a közlekedésilámpa-koalícióéitól.

A függőben lévő energia- és klímapolitikai vonatkozású ügyek közé tartozik egyebek mellett az erőműbiztonsági törvény, amely tenderekkel biztosítaná, hogy a következő években – az ellátásbiztonság fenntartása érdekében – elegendő új, hidrogéntüzelésre is alkalmas gázerőmű épüljön az országban. A terv szerint a szén kivezetéséhez is kulcsfontosságú aukciók első körét 2025 elején tartották volna, ez azonban jelenleg a következő évre vonatkozó költségvetési megállapodás hiányában valószínűtlennek tűnik.

Kapcsolódó bejegyzések

Le kell jönnie a világnak az olajról a klíma érdekében

A jelenlegi 100 millió hordó/nap körüli szintről napi 23–30 millió hordóra kellene esnie az igénynek 2050-ig a fő klímavédelmi célok eléréséhez.

Az előzőtől nem független nyitott kérdés a német árampiaci reform sorsa is, és ebbe a körbe tartozik a karbonmenedzsment-stratégia ügye is, amely a szén-dioxid leválasztására, tárolására, szállítására és felhasználására szolgáló (CCUS) technológiák alkalmazásának kereteit hivatott megteremteni, de bizonytalanná vált az iparvállalatok klímabarát termelési módok bevezetésével kapcsolatos többletköltségeit megtérítő támogatási rendszer jövője is.

A német autóiparnak szánt segélycsomag ügye – amely ösztönzők bevezetésével támogatná a villanyautó-piacot – szintén a 2025-ös költségvetési tárgyalások részét képezte. Emellett az elektromos járművek értékesítésének fellendítését és az ország gyengélkedő autóiparának támogatását szolgálná az olyan ötletek megvalósítása is, mint a benzinfelár és a belsőégésű motorral felszerelt koros autók lecserélését motiváló roncsprémium bevezetése is. Bizonytalan jövő előtt áll az ország vasúti fejlesztési terve is, amely egy 2025-re vonatkozó törvényjavaslat szerint 18 milliárd euró forrást szánt beruházásokra.

A fentiekhez hasonló a helyzete a novemberben megvitatni tervezett „biomassza-csomagnak” is, amelynek célja a fenntartható, erőforrás-hatékony és klímabarát biomassza-termelés és -felhasználás kereteinek megteremtése részben a biomassza-alapú villamosenergia-termelés állami támogatásának megreformálásával, részben a geotermikus projektek engedélyeztetését megkönnyítő törvénytervezettel.

Homályba vész a folytatás Németország első nemzeti klímaalkalmazkodási stratégiája számára is, amely először tűzött ki jogilag kötelező érvényű célokat, és amelyet decemberben fogadott volna el a kabinet.

Ezt tervezi a legesélyesebb politikai erő

Mivel eredetileg csak szeptemberben tartották volna meg a 2025-ös szövetségi választásokat, a pártok még nem mutatták be programjaikat, de az már az eddigiek alapján sejthető, hogy amennyiben az ország következő első emberét a közvélemény-kutatásokban kényelmesen vezető CDU/CSU-szövetség adja majd, az aligha fogja megkapni Angela Merkelhez hasonlóan a „klímakancellár” becenevet.

Németország még Merkel konzervatívjainak vezetése alatt alkotta meg a mérföldkőnek számító klímatörvényét, valamint a klímasemlegesség 2045-ös elérésének célját, azonban 2021-es ellenzékbe vonulásukat követően a konzervatívok számos klímapolitikai intézkedést elleneztek, például a belsőégésű motorral felszerelt autók vagy a fosszilis alapú fűtés kivezetésének szigorú szabályait is.

Mivel a közlekedésilámpa-koalíció kilátásai már egy évvel ezelőtt bizonytalanná váltak az alkotmánybírósági döntéssel, amit a nyári európai parlamenti választások eredményei is aláhúztak, a kormányválság nem volt teljesen váratlan. Ennek előszelét érezhette meg a CDU/CSU is, amikor nem sokkal a koalíció felbomlása előtt közös vitairatban állapodott meg, amely rögzíti a pártok energia- és klímapolitikai terveinek sarokköveit.

A dokumentum szerint a februári előrehozott választásokon legerősebb politikai erő megvizsgálná azt a kérdést, hogy vajon újraindíthatók-e a legutóbb leállított németországi atomerőművek, és azt is leszögezi, hogy a világ első hálózatra kapcsolt fúziós reaktorának Németországban kell működnie. A vitairat központi célja az is, hogy az energiaátállás megfizethetőbbé váljon, de erre vonatkozóan meglehetősen kevés részletes elképzeléssel szolgál azon kívül, hogy a villamosenergia-távvezetékeket költségtakarékossági okból a jövőben általában ismét a föld felett kell telepíteni.

A dokumentum ugyanakkor több olyan tervet is tartalmaz, amelyek megvalósítása valószínűleg még drágábbá tenné az energiaátállást. Szorgalmazza például a biogáz nagyobb szerepét is, amely ugyan jól szabályozható belföldi megújuló forrás, de a nap- és szélenergiához képest többszörös támogatási igénnyel bír, és szintén nagyobb költséggel járna a hidrogénszállító vezetékhálózatnak a jelenleg tervezettnél sűrűbb kialakítása is.

A konzervatívok megszüntetnék a 2024 elején életbe lépett új német épületenergetikai törvény azon részeit is, amelyek szerint 2026/28-tól a telepítendő új fűtési rendszereknek legalább 65%-ban megújuló energiát kell használniuk. Ezzel együtt a hőszivattyúk telepítési számainak felpörgetése is szerepel a célok között.

Nem a cél rossz, csak az útvonal

Ellentétben a koalícióból távozó szabaddemokratákkal és vezetőjükkel, az ex-pénzügyminiszter Lindnerrel, aki le kívánta állítani a klímabarát technológiák pénzügyi támogatását, a CDU/CSU finanszírozási programokkal szeretné támogatni a klímabarát technológiákra való átállást; ahogyan ezt a kormánykoalíció is tette és teszi.

A CDU/CSU elképzelései más tekintetben sem térnek el annyira a közlekedésilámpa-koalíció politikájától, mint amit a vitairat és a politikai megszólalások retorikája sugall. Például nem törölnék el azonnal a kötelező megújulóenergia-átvételi tarifát, hanem inkább átstrukturálnák a rendszert.

A távozó pénzügyminiszterrel szemben a konzervatívok a 2045-ös klímasemlegességi célt sem kérdőjelezik meg, csak az ahhoz vezető – megítélésük szerint – jelenleg rossz útvonalat kívánják kijavítani. Álláspontjuk szerint a klímacselekvés továbbra is sürgős, de erős gazdasággal és társadalmi elfogadottsággal kell párosulnia.

A vélemények szerint a politikai válság gyökere az ország gazdasági modelljében keresendő, mivel évtizedeken át olyan rendszerre támaszkodott, amely az olcsó orosz gáztól, a kínai olcsó fogyasztási cikkek importjától, a nagy értékű (különösen autóipari) exporttól és az Egyesült Államok biztonsági ernyőjétől függött. Mivel az elmúlt időszakban a modell pillérei megrendültek, Németországnak új modellt kell kidolgoznia, amely úgy pótolja be a Merkel-korszakban is elmulasztott megújulást, és erősíti meg a versenyképességet, hogy közben a klímaváltozás kihívásaira is választ ad. A közlekedésilámpa-koalíció felismerte ezt a történelmi fordulópontot (Zeitenwende), amit a következő német kormány sem hagyhat figyelmen kívül energia- és klímapolitikája kialakítása során sem.

Kiemelt kép: canva