Kökény Attila a talajmegújító mezőgazdálkodás (TMG) egyik legjelentősebb hazai képviselője. Életmódváltásról, a no-till gazdálkodási módszerről, a Talajmegújító Gazdák Egyesületéről, továbbá a mezőgazdaság mai problémáiról és megoldásairól beszélgettünk.
Hogyan kezdődött a kapcsolata a no-till gazdálkodási módszerrel?
Meglepően hangozhat, de a gazdálkodói létforma eddigi életem több mint feléig egészen távol állt tőlem. Bécsben volt egy biztos megélhetést jelentő állásom informatikai szakemberként, a Raiffeisen Bank külső támogatási hálózatával foglalkoztam. Így őszintén mondhatom, hogy sosem gondoltam arra, hogy fő tevékenységként valaha is mezőgazdálkodásból éljek, az meg végképp meg sem fordult a fejemben, hogy az alternatív ötleteimmel egyszer majd a nyilvánosság elé állok.
Innen tekintve, bizony nagy fordulat a mezőgazdasági szférában helytállni és megélhetési forrást is teremteni. Mi indukálta a váltást?
2010-ben rákbetegséget diagnosztizáltak nálam, ami egybeesett a lányom születésével. Ez a két, egy időben történő momentum elég erős motivációt adott a küzdelemhez. Életmódváltásba kezdtem, amelybe beletartozott az irodai tevékenységeim felszámolása is. Természetközeli létformára vágytam, így vásároltam egy 15 hektáros kis völgyet Bicske mellett. Ekkor kezdtem el saját termesztésű gabonákkal, zöldségekkel és gyümölcsökkel foglalkozni. Gazdálkodóként csakhamar nyilvánvalóvá vált számomra, hogy az üzletekben bio minőségként forgalmazott termékek sok esetben nem is olyan egészségesek, mint ezt állítják.
Mire gondol pontosan?
Az élelmiszer legyen szezonális, éretten betakarított, és lehetőség szerint minél kevesebb inputtal, helyben megtermelt. Ezek voltak az alapvető feltételezéseim a növénytermesztéssel kapcsolatban, amihez – bevallom – eleinte kellett némi bátorság, hiszen a gazdálkodói létformát előképzettség nélkül kezdtem. A fejesugrás az idegenbe önfejlesztéssel kezdődött, ami sok tanulást, szakmai olvasmányok tanulmányozását jelentette. Az informatika ehhez jó alapot biztosított, hiszen a szakmám során nagyon bonyolult rendszerekkel foglalkoztam, folyamatosan tanulni kellett. Ez a tudás pedig segítséget adott a mezőgazdasági rendszerek megértéséhez és elsajátításához is.
Célokat is meghatározott?
Igen, a célok előbb megfogalmazódtak, mint ahogy magát a kivitelezéshez való tudást megszereztem. A divatos hívószavakat – mint bio vagy permakultúra – mind végigtanulmányoztam, és sok esetben személyesen is találkoztam az adott terület jeles képviselőjével. Miután körbejártam ezeket a szférákat, egyértelművé vált számomra, hogy valami egészen mást szeretnék.
A szakmai megérkezését a no-till gazdálkodási módszer jelentette?
Pontosan! Felfedeztem Gabe Brownt, a regeneratív mezőgazdaság világszerte elismert szakemberét, aki később megírta a Porból élet című könyvét. A regeneratív gyakorlatával teljesen azonosulni tudtam. Egészen közelinek éreztem a klimatikus viszonyokat is, amelyben termel. Tudásanyagát adaptálva, de a hazai időjárásunkhoz igazítva, elkezdtem a munkafolyamatot, amely egyrészt kihívások elé állított, másrészt rövid időn belül megerősített abban, hogy jó úton járok, hiszen már a kezdetekkor megmutatkoztak a no-till rendszer előnyei.
Mit értünk pontosan regeneratív no-till gazdálkodáson?
Ez egy hat pontból álló keretrendszer. Az első a kontextus, vagyis az adott mezőgazdaság anyagi, szociális és filozófiai kapcsolatrendszere. Ezt követi az 5 klasszikus alapelv, amelyeket Gabe Brown nyomán határoztunk meg. A második a no-till, a talajművelés nélküli termesztéstechnológia. A harmadik az élő növények fenntartása a termőterületen. Ezt azt jelenti, hogy az aratás után már elvetjük a következő növényt, de az is előfordul, hogy az előző növénybe vetjük a következőt. Ezáltal folyamatos zöld hidat építünk ki, amely azonban a magyar klímán nem mindig kivitelezhető. A negyedik a változatosság, vagyis vetésforgóval és takarónövényekkel igyekszünk a gyep ökoszisztéma-diverzitását és változatosságát utánozni. Erre alkalmas az összetett takarónövény-keverék, melynek segítségével hozzáadott változatosság kerül a vetésforgóba. Az ötödik a talajtakarás, amely eljárást csak úgy lehet megvalósítani, ha nem műveljük a talajt. A hatodik a legeltetés integrálása, ami az állatok bevonását jelenti a vetésforgóba. Az aratás után vetett takarónövényekre engedjük ősszel a legelő állatokat, majd ez később folytatódik a tavaszi növényekkel is, így egy csodálatos ökoszisztéma jön létre a szántóföldi termelésben. Hozzá kell tenni, hogy a szántóföldi növénytermelésben fontos tényező a termőterület tisztán tartása is. Egy gazdaság sem maradhat fenn, ha a gyomok miatt minden évben elveszíti a termelés 30–40 százalékát.
A Talajmegújító Mezőgazdaság Egyesületet mi hívta életre?
Egyesületünket a 2016-ban rendezett „Kukutyini talajélet” elnevezésű konferencia készítette elő, amelyet Szabó Attila hívott életre egy maroknyi, változásra kész gazda részvételével. Ekkor még nem tudtuk, hogy a későbbiekben hivatalos szervezetté válunk, a tényeket azonban a helyén kezeltük. Talajaink pusztulnak, egyre több vegyszert igényel a növénytermesztés, és gazdaságilag is sok a kihívás. Több meghívásnak eleget téve és az országot járva előadásaim és a mezőgazdasági alternatíváim lelkesedéssel töltötték el a résztvevőket. Kinek kevesebb, kinek több tapasztalata volt már addigra a takarónövények használata, a no-till, a strip-till vagy épp a direkt vetés területén, a munkát az új szellemben mindenki elkezdte. Öröm, hogy a 2018-ban létrejött egyesületünkhöz mára már mintegy 50 gazdálkodó csatlakozott.
Milyen célok vezérlik ezt a kisközösséget?
Úgy gondoljuk, hogy egyesületi formában tudjuk igazán hatékonyan képviselni a talajmegújítás ügyét. Egyesületünk is olyan sokszínű, mint egy természetszerű, diverz rendszer. Tagjaink között vannak kis kertgazdaságot üzemeltetők és 1000 hektáron dolgozó nagygazdák is, akik egymást segítve haladnak ezen a cseppet sem egyszerű, a berögzült gondolkodási sémákat radikálisan megváltoztató úton. Hisszük és látjuk, hogy ez az út a jövő. Az építés és az újjáélesztés, nem pedig a rombolás és a kizsákmányolás folytatása az, ami táplálja és szolgálja az emberiséget, s ami visszaállítja a talajok egészségét. Az évek alatt megszerzett tudást és tapasztalatot nem szeretnénk saját magunknak megtartani. A mezőgazdaságnak meg kell változnia, hogy a gyermekeink és az unokáink tányérjára is jusson falat, mégpedig olyan étek, amely éltet és táplál.
Milyen megoldásokat lát erre?
Szenet kell megkötnünk a talajban, minél nagyobb területen és minél hamarabb. Ez a szerves szén minden élet alapja, minden talaj mozgatórugója és a természetes tápanyagkörforgás motorja. Az egyre változékonyabb időjárási körülmények között csak így tudjuk megtartani a vizet a talajban és az aszálykárokat csökkenteni vagy a belvíz okozta problémákat megelőzni. A talaj eróziójának megállítására is ez a legalkalmasabb módszer. Ez az érző, kíváncsi, bevállalós, a természet mintáit észrevevő és alkalmazni képes, jó gazda útja, aki hajlandó felelősséggel bánni a rá bízott földdarabbal.
Min múlik, hogy a közösségük által képviselt talajmegújító gazdálkodás szélesebb körben is elterjedjen?
A talajmegújító gazdálkodást mindenképpen be kellene ágyazni az agrároktatásba. Sajnos azonban az egyetemeken a no-till-ről és a regeneratív mezőgazdaságról sem kapnak képzést a diákok. Folyamatosan keresem az okokat, amelyek elsősorban a tankönyvekben keresendők, melyek lapjain még mindig az 1950-es és 1960-as évek technológiáját hangsúlyozzák.
A kolhoztechnológiára gondol?
Pontosan! Így bármi, ami az elmúlt 20–30 évben történt, köztük a no-till és a regeneratív mezőgazdaság forradalma, hiányzik a tankönyvekből. Azt is hozzá kell tenni, hogy jelenleg kevés tanár szimpatizál ezzel a módszerrel.
Mi lehet emögött?
Mindez több összetevős probléma. Nehezítő tényezők lehetnek a gépgyártók, az inputot képviselő gyártók üzleti érdekei, és a tekintélyelvű oktatás is. Mindezek összefonódása jelenleg akadályozza, hogy a mezőgazdaság a regeneratív gazdálkodás felé haladjon. Ettől függetlenül közösségünk továbbra is a saját rendszere szerint tevékenykedik, és szívügyünknek tartjuk a tudás mellett a gyakorlati tapasztalatok átadását is. Hiszem, hogy ez a leghatékonyabb út.
Ezek szerint a mezőgazdaság problémái elsősorban a talajműveléshez kötődnek?
Úgy vélem, igen. Elég csak a növényvédőszer-maradványokra gondolni az élővizekben, a levegő porszennyezésére vagy a sárlavinákra. Ezek a természeti tényezők mind-mind ahhoz köthetők, hogy az ember talajművelést végez. Utóbbi hiányában egyik sem következne be. Eddig egyetlen talajon sem indult el sárlavina, ahol takarónövényes, mulcshagyó no-till-lel termelnek, függetlenül a csapadék mennyiségétől. A leeső csapadék nem folyik el, minden csepp a talajba szivárog, ezért nem mosódnak ki a tápanyag- és növényvédőszer-maradványok sem. A hatékony beszivárgásnak köszönhetően a talaj sokkal később szárad ki, ellentétben a megművelt talajjal.
A tavaszi porvihar sem okozott volna ekkora károkat a földeken, ha no-till rendszer szerint művelik?
Igen. Téves az a tézis, hogy a fasor megvédi a talajt a széltől. A fasor hatása csak egy bizonyos százalékig érvényesül és annak is optimális szögben kell állnia a széllel. A mérések alapján, nagyjából 100 méter távolságban már nincs hatása a mezővédő fasornak. Tehát, ahol nincs takarva a felszín, ott elindulhat a sárlavina és a porvihar is. Nem utolsó sorban, a rengeteg talajművelés szennyezi a levegőt is, és a szomszédos Ausztriával ellentétben, itthon fekete porrétegben élünk, ami hazánk kimagasló pontjairól szabad szemmel is jól látható.
Mely országok ma a világ vezető no-till gazdálkodói?
Ez a technológia elsősorban a mezőgazdasági támogatások nélkül gazdálkodó földrészek és országok zászlóshajója. Észak és Dél-Amerika, Ausztrália, a posztszovjet államok, köztük Ukrajna is jelentős százalékban így műveli a termőföldjeit. Jelenleg, világszerte több, mint 205 millió hektáron gazdálkodnak no-till rendszer szerint.
Mindezek fényében hogyan látja a jövőt?
A jelenlegi szélsőséges időjárásminták mellett, a regeneratív no-tillen kívül nem látok más termesztés-technológiai módszert, amivel stabilan lehetne biztosítani az élelmiszer-ellátást a szántóföldi növénytermesztésben. A termőtalaj maga az élet, amit mindenkor óvnunk, védenünk és építenünk kell.
