Manapság az emberiség a bolygó jégmentes felszínének több mint 70%-át használja, és a földterület több mint negyede az emberi tevékenység nyomán dinamikusan erodálódik.
A talaj 100-szor gyorsabban pusztul, mint ahogyan képződik. Évről évre növekszik az elsivatagosodás. A klímaváltozás szélsőséges időjárásának egyre nehezebben tudnak ellenállni a területek, és az élelmiszer-ellátás is veszélybe került. Mindezekre kitért az IPCC klímaváltozás és szárazföld kapcsolatát vizsgáló jelentése.
Talaj helyett olaj
Egyre gyakrabban felvetődik a kérdés: mégis miként tudnak még területeink 10 milliárd embert etetni, ha ennyire rossz a talajszerkezet? Úgy, hogy a modern mezőgazdaság az olajra és nem a talajra támaszkodik. Minden egyes elvetett növény tápanyagot vesz fel, betakarításával elveszünk a talaj körforgásából. Ezt a deficitet szerves hulladékkal lehet pótolni.
Kapcsolódó bejegyzések
„A termőtalaj maga az élet” – Interjúnk Kökény Attila no-till-szakértővel
Kökény Attilával, a talajmegújító mezőgazdálkodás (TMG) egyik legjelentősebb hazai képviselőjével beszélgettünk.
Ezzel szemben a modern mezőgazdaság a vegyiparhoz és az fosszilis olajhoz nyúlt segítségként. A második világháború után a foszfor és nitrogén alapú robbanóanyag-gyártást műtrágya-előállítássá alakítottuk át. Ezzel a módszerrel időszakosan sikereket értünk el, csak az a probléma, hogy ez a rendszer 1, maximum 2 emberöltőnyi ideig tartható fent, valamint a nitrogén alapú talajnövelőket szénhidrogének felhasználásával állítják elő, melynek komoly hatása van a klímára.
Forrás: theconversation.com
Egy vekni kenyér = fél kiló CO2
Egy angol tanulmány részletesen megvizsgálta, hogy egy átlagos kenyér előállítása mennyi szén-dioxid-kibocsátással jár. Az eredmény: fél kilogramm! (Ebben az esetben nagyon is releváns az „brit tudósok” számítása, hiszen Európa-szerte szinte azonos intenzív gazdálkodást folytatunk.)
A kenyér esetében nem a szállítás vagy a mezőgazdasági járművek üzemanyagköltsége a kiugró, hanem a műtrágyáé. Az összkibocsátás 40%-a a búzatermesztéshez használt nitrogénműtrágya előállításából és használatából fakad.
Kapcsolódó bejegyzések
Kedvenc mérgünk a glifozát: 1600 tonna/év Magyarországon, maradhat?
A glifozát totális gyomirtó szer, amelyet világszinten a leggyakrabban alkalmaznak. Gyenge lábakon áll a mellette szóló érvelés, miközben emberre, állatra és rovarra is súlyosan mérgező.
Kezdenek visszaesni a terméshozamok
A gépeknek és a tápanyagpótlásnak hála 1 hektár termőföldön 9–10 tonna gabonát is meg tudunk termelni, de ne higgyük, hogy ez fenntartható!
Forrás: ourworldindata.or
A 2010-es évek közepére a modern mezőgazdaság elérte csúcspontját. A FAO 2022-es előrejelzése alapján 1,4%-kal (38,9 tonnával) csökkent az idei globális gabonatermés. Ez önmagát gerjesztő folyamat, hiszen a csökkenésben nagy szerepe volt az aszálynak. A szárazságot egyre nehezebben viselik a kimerült földjeink, ezért műtrágyázunk, ami pedig fokozza a klímaváltozást.
Forrás: fao.org
A termékeny talaj a talajélettel kezdődik
„A termesztésről való felfogásunk alapjaiban hibás. Biológiai oka nincs annak, hogy akár 10 milliárd embert is eltartsunk, de teljes szemléletváltásra lenne szükség” – vélekedik Borsos Béla humánökológus, író a Mérgezett talaj című magyar dokumentumfilmben.
Kapcsolódó bejegyzések
Vigyázzunk az erdőkre, de a talajra még inkább
A mély talajban lévő, szénmegkötésre alkalmas vegyületek rendkívül érzékenyek az éghajlatváltozásra, ezért fontos a védelmet adó erdők megóvása.
Legjobb szemléltetőeszköz a talaj egészséges körforgására egy háborítatlan erdőségi vagy mezőségi talajmetszet. Az avar és a növényi korhadék védi a földet a hidegtől, az eróziótól, a tömörödéstől, eloszlatja a csapadékot, és folyamatos tápanyag-utánpótlást biztosít. Ezt követi a humuszréteg, melynek felső része a kimosódási, az alsó pedig a felhalmozódási zóna. Egy talaj annál egészségesebb, minél vastagabb a humusztakaró. A humusz a szerves anyagoktól hízik, de ezeket fel kell dolgoznia az ott élő rovaroknak, gilisztáknak, gombáknak és mikrobáknak. Akkor megy gyorsan a bomlás és a humuszképződés, ha ezek az élőlények nagy számban vannak jelen.
Szemléltetésképpen: 1 hektár erdőtalajban 15–35 tonna ilyen élőlény van, ezzel szemben egy szántóban csupán 2–4 tonna.
2000 éve rosszul műveljük a földünket?
A talaj önműködő rendszere végtére is folytonos szénáramlás. A növények a napsugarak segítségével fotoszintetizálnak, és egyszerű szénvegyületeket állítanak elő (többségében cukrokat). Ezeket a szervezetükben, jórészt a gyökereikben tárolják. A vegyületeket a mikrobák feldolgozzák, és tápanyagot állítanak elő belőlük a növény számára. A folyamat közben a szenet stabilizálják, és humuszban gazdag termőréteget képeznek. Tehát az egészséges, gazdag növényzet és talaj kiváló szénmegkötő.
Kapcsolódó bejegyzések
A talajbaktériumok javítják a levegő minőségét
A Monash Egyetem Biomedicine Discovery Institute napokban megjelent tanulmánya szerint a talajbaktériumok fontos szerepet játszanak a légköri gázok szabályozásában
Az eke használata ezt a rendszert töri szét és gyalulja le. A szántás és az ekézés a felső 30 cm-es leginkább mikrobákban gazdag réteget forgatja fel és töri össze. A konvencionális mezőgazdaságban a tábla rossz esetben 9 hónapig fedetlen. Az ekézés pedig kitépi belőle a gyökereket, ezáltal a mikrobákat is, és a monokultúra is tovább silányítja a talajéletet. A talaj szemcsékké, tömbökké áll össze. Ez ökológiai értelemben már nem is igazi talaj, amely a vizet sem képes megfelelően felvenni. A csupasz, felszántott réteg beiszaposodik, megfolyik, és vízzáró réteggé áll össze.
Az egészséges talajt az aszály sem érinti annyira
Dr. Dobos Endre talajszakértő, a Miskolci Egyetem docense jól szemlélteti, hogy a talajban még az idei évben is van nedvesség, de nem a felső 30 cm-es rétegben, hanem mélyebben. Ha talajtakarást alkalmazunk, és nem bolygatjuk nehézekével a területet, a talaj vízmegkötő képessége javul.
Biztos emlékszünk arra a videóra, amelyben azt szemléltetik, hogy egy növényekkel beültetett felszín mennyivel gyorsabban vezeti el a nedvességet.
Termelés és talajmegóvás: lehetséges?
Még mindig a hagyományos, talajforgató gazdálkodás az elterjedt. Ezt tanítják az egyetemen, erre van optimalizálva minden, a gépparktól a támogatásokig. Így igen nehéz változtatni.
Jelen van a „no-till” (ne áss) művelési forma, amely az 1960-as években született Amerikában, és azt lehet mondani, hogy ott viszonylag elterjedt, és fejleszti is a talajt. (A nagy porviharok elvitték a földeket, ez kényszerítette váltásra a gazdákat.)
De van egy kis bökkenő! Az amerikai no-till iskola gyomirtókra épít. Glifozáttal fékezi meg a gyomosodást, emellett természetesen GMO-s, glifozáttűrő kultúrákat használnak. Ezzel a módszerrel elérhető az ekés-műtrágyás volumen, de nonszensz.
Hazai viszonylatban Kökény Attila, a Talajmegújító Mezőgazdaság mozgalom megalapítója is keresi a megoldást. Hosszú távon a vegyszer nélküli no-till is eredményes, de ki kell várni, hogy a sokrétű takarókultúrával széles diverzitás alakuljon ki a föld felett és alatt.
Minden bizonnyal paradigmaváltás előtt állunk. A hagyományos művelési módszerek (a gázolaj, a műtrágya) ára emelkedik, és a hozamok csökkennek. Előbb-utóbb lépni kell, és szerencsére a gazdafórumokon napirenden van a kérdés.
