Húsvétra készülünk – A krisztustövis és a feltámadásvirág története
Húsvétra készülünk – A krisztustövis és a feltámadásvirág története

A közelgő nagyheti szertartásokat számos szimbólum kíséri a keresztény kultúrkörben, melyek által Krisztus szenvedéstörténetén keresztül jutunk el a feltámadás öröméig. Botanikai szempontból azonban ritkán közelítjük meg az ünnepet. Íme a nagypéntekhez kapcsolódó krisztustövisek és a húsvétvasárnapi jelkép, a feltámadásvirág története.

A Szentírás növényei iránt érdeklődő botanikusokat régóta foglalkoztatja, hogy miből készülhetett Jézus töviskoronája. Mindenképpen csak olyan növény jöhetett számításba, ami kéznél volt a helyszínen és gyorsan lehetett tövises vesszeit körbe hajlítani. A kutatók szerint ide tartozik a krisztustövis cserje.

Krisztustövis

A bengefélék családjába tartozó tövises növény Izrael forró síkságain és völgyeiben gyakori, magassága többnyire 4-8 méter, de néha a 14 métert is eléri. Szeptemberre sárgára érő, húsos, gömb alakú csonthéjas termései ehetők ugyan, de nem mondhatók ízletesnek. Levelei három erűek, csaknem kopaszak, szélük sűrűn apró csipkés, csúcsuk lekerekített. Két különböző hosszúságú pálhatövise közül a hosszabb mereven kiálló, a rövid visszahajló. Ágtövisei általában nem haladják meg az 1 centimétert, de hosszuk még egy növényen belül is rendkívül változóak.

töviskorona
Krisztus töviskoronáját minden valószínűséggel e növényből fonták.

Léteznek igen erős, hosszú tövisű változatok is, amelyek a tavaszi időszakban különösen alkalmasak lehettek Jézus nagypénteki koronájának a készítésére. Kis, sárgászöld virágai egész nyáron át nyílnak, hogy később húsos bogyók fejlődhessenek belőlük. Különösen a nagyobb példányok lassanként minden más növényt kipusztítanak maguk körül, így fokozatosan magányossá válnak, vagy ligeterdő foltokat alkotnak, mint nálunk az akácfa. Az 500 méter feletti főváros környékén azonban ritka, hacsak nem ültetett példányokról van szó.

Érdekesség, hogy a krisztustövis cserje nem található meg a torinói halotti lepel pollenjei között, holott ezek közel 70 százalékát palesztin fajok pollenjei adják, ettől függetlenül nagy valószínűséggel ebből a növényből készült a töviskorona.

Feltámadásvirág

A keresztesvirágúak családjába tartozó feltámadásvirág vagy másik nevén Jerikó rózsája, mindössze 3-20 centiméter magas növény a Szaharában és az arab, valamint a szudáni forró sivatagok köves vagy homokos mélyedéseiben, vízmosásaiban él és a Szentföld déli sivatagjaiban is őshonos. Rövid életű egynyári növény, mely termést érlelve elszárad és összegömbölyödik. Különleges tulajdonsága, hogy mikor víz éri, a száraz gombolyag kinyílik, és ekkor veti el magvait. Erre utal latin neve is ‘anastasis’, melynek jelentése feltámadás.

Jerikó rózsája gombolyagban
A feltámadásvirágot az év nagy részében úgy találhatjuk, mint egy száraz és összegömbölyödött barnás levélcsomót.

Jerikó rózsája

A Jerikó rózsája név a Kr. e. 200 körül élt Sirák fia könyvének nyomán keletkezhetett. „Magasra nőttem, mint Engedi pálmája, mint a jerikói rózsaültetvények.” (Sirák 24.4) A növény Carl von Linné, svéd természettudóstól kapta nemzetségnevét, amely a görög anastasis (feltámadás) származéka, ami ez esetben a növény újjáéledését jelenti.

A Jerikó rózsája régi múltra tekint vissza. A Nílus jobb partján fekvő Antonie nevű temetővárosban a 400-as évek előtt élt keresztény múmia kezében egy ilyen növény gombolyagot találtak. A középkorban a híres arab orvos és utazó, Ibnel Beitar is említi, a gyógynövényekről szóló munkájában. Ebben az arab tanulmányban keff Mariam, vagyis Mária keze, a növény neve. Európában az 1400-as években van az első írásos említése Benedetto Rinio kéziratos füveskönyvében, rosa sanctae Mariae néven.

Jerikó városa
Jézus idejében Jerikó egész Palesztina legtermékenyebb, és legkellemesebb vidékének számított.

A sivatagi növény, amely elsősorban a forró, száraz vidékeken, például Mexikóban és az Egyesült Államok délnyugati részein honos, első ránézésre nem is tűnik különlegesnek. Szinte élettelen, barnás színű, összegubancolódott növénynek látszik. Azonban, ha víz éri, csodálatos módon kibontakozik, kizöldül, és újraéled, mintha sohasem száradt volna ki.

A Jerikó rózsája lenyűgöző adaptációs képességének köszönhetően akár több évig is kibírja a szárazságot. Víz hiányában a növény levelei összehúzódnak, és a középpontba tekerednek, így védekezve a hőtől és a kiszáradástól. Ebben az összezárt, alvó állapotban képes életben maradni hosszú időn keresztül. Mikor ismét vizet kap, levelei lassan kinyílnak, és a korábban száraznak tűnő növény újra élettel telivé válik. Ez a képesség a vízmegkötő molekuláknak köszönhető, melyek visszaállítják a sejtek szerkezetét még a kiszáradás után is.

Jerikó rózsája
Jerikó rózsája avagy a feltámadásvirág
Fotó: Pixabay

Érdekesség, hogy a középkori orvoslásában az álomfejtésben és a kártyavetésben is fontos szerep jutott neki. Vele jövendöltek a sóvárgott gyermekáldásért. A század elején Európában pedig török házalók is árulták. Akkoriban sok mendemonda terjedt el róla: a Szentföld zarándokai azt híresztelték, hogy karácsony éjjelén újra kinyílik, de csak akkor, ha kálvinista nincs a házban. A régi korok emberei úgy vélték, ahol ilyen növény van, abba a hajlékba a mennykő se csap le.

Egy biztos, a feltámadásvirág nem csak a túlélés mestere, hanem a remény és a kitartás szimbóluma is. Hiszen ez a növény képes arra, amire csak kevés társa: mindig újra életre kel, bármilyen nehezek is a körülményei.

Fotók: Canva, Pixabay