A mikroműanyagokról tudjuk, hogy már szinte a bolygó össze pontjára eljutottak, de vajon mi a helyzet Magyarországon? Kell attól tartanunk, hogy az ivóvízben vagy a természetes vizekben mikroműanyagszennyezés van?
Tegnap jelent meg a Másfélfok.hu-n Jurecska Laura környezetkémikus, az ELTE TTK Mikrobiológiai Tanszékének tudományos munkatársa cikke. Ebből kiderült, hogy a magyar ivóvízbázis egyelőre még nincs veszélyben, azonban aggasztó, hogy jelenleg sem rendszeres mérések, sem ezekre épülő egészségügyi kockázatelemzés nem készül itthon, így arról sincs szó, hogy az esetleges szennyezést hogyan lehetséges mérsékelni.
Kapcsolódó bejegyzések
A Tisza nevében – új dokumentumfilm a folyó hulladékproblémájáról
A Tisza nevében című dokumentumfilm a Tisza illetve Kárpátalja hulladékproblémáját mutatja be.
Az ivóvízzel kapcsolatban nagyon fontos az a kérdés, hogy milyen formában fogyasztjuk. Ha csapvizet iszunk, kevésbé vagyunk kitéve a mikroműanyag-szennyezésnek. Ennek az az oka, hogy itthon a közműves ivóvízellátás 94%-a felszín alatti vízbázisból származik, mely jóval kevésbé kitett a szennyeződésnek, mint a felszíni vizek.
Sokkal nagyobb szennyezésnek teszi ki magát az, aki palackozott vizet vagy italokat fogyaszt, ugyanis egy nemzetközi kutatás szerint ha ezeket választjuk, akkor éves szinten 90 ezer darab mikroműanyag-részecskét viszünk be.
A mikroműanyagok azok az 5 milliméternél kisebb plasztikdarabkák, melyek mindenhol egyre növekvő mennyiségben fordulnak elő a levegőtől kezdve vizeinken át a talajig, és egyre nagyobb mértékű egészségügyi és környezeti kockázatot jelentenek.
A csapvíz tehát még biztonságosnak számít, azonban a felszíni vizeinkben helyenként már nagy mennyiségben jelennek meg az apró szennyeződések. A Tisza vízében mért értékek még nemzetközi szinten is magasnak számítanak, a Felső-Tiszán például óránként több millió mikroműanyag úszik le.
Szintén problémás a Duna, mely a Tiszához hasonlóan már szennyezetten érkezik hazánkba, de nálunk is kerül bele bőven hulladék: a folyó Budapestet elhagyva ötödével több mikroműanyagot szállít mint az főváros feletti szakaszon.
A szakember szerint ezzel együtt hazánkban még nem problémás a helyzet, az ivóvíz például mindenhol biztonságos. Ennek ellenére nem ülhetünk ölbe tett kézzel. Ahogy Jurecska Laura írja, továbbra is szükséges a műanyagokhoz fűződő viszonyunk radikális újragondolása, a körforgásos gazdaságra történő mielőbbi áttérés, valamint a határokon átívelő szennyezés együttműködésen keresztül történő kezelése.