Múzeumi gyűjteményekben megőrzött halak vizsgálatával a kutatók arra a megállapításra jutottak, hogy már az 1950-es évek óta nyelik a halak a mikroműanyagot.
Több mint 70 éve jut a környezetbe, ezen keresztül pedig a halak szervezetébe mikroműanyag, így a probléma semmiképp sem az elmúlt években jelent meg. Ezzel együtt az akkor és a mai koncentráció összehasonlítása folyamatos emelkedésre utal.
Az elmúlt 10-15 évben közismert problémává vált, hogy műanyag van a vizekben. Valójában azonban az organizmusok azóta ki vannak téve a hatásainak, mióta felfedezték a műanyagot.
–mondta Tim Hoellein, a chicagói Loyola Egyetem tudósa, az Ecological Applications című tudományos lapban megjelent kutatás vezető szerzője.
Hoellein a Field Museum ichthiológusa, vagyis halkutatója, Caleb McMahan közreműködésével vizsgálta meg a múzeum gyűjteményében lévő, az 1900-as évek óta rendszeresen begyűjtött és alkoholos folyadékban eltárolt halakat.
Kapcsolódó bejegyzések
Egy ötezer éves karrier fordulóponton: hogyan tovább, szívószál?
Rövidesen véget ér a polipropilén szívószálak világuralma, sok millió tengeri állat életét megmentve.
A vizsgálat során minden évtizedből legalább öt példányt vizsgáltak meg. Az állatokból eltávolították az emésztőszerveiket, melyeket hidrogén-peroxiddal kezelték, mely minden szerves anyagot lebont, viszont ellenáll a műanyagnak.
„Mikroműanyag származhat nagyobb, széttöredezett tárgyakból, de gyakran a ruhákból erednek. Valahányszor kimosod a harisnyádat vagy egy poliészter pólót, apró szálak szakadnak le és kerülnek bele a vizekbe.
–mondta Loren Hou, a Loyola Egyetem munkatársa.
A szakértők megállapították, hogy az évszázad közepe előtt nem voltak még mikroműanyagok a halak emésztőszerveiben. Azok az 1950-es évektől jelentek meg, amikor a műanyagtermelés egyre nagyobb volumenben kezdett beindulni, ezzel párhuzamosan pedig a talált műanyagmennyiség is egyre nőtt.
Rengeteg fontos információ vár még rád! Nézz szét!
(MTI)
