Épp csak véget ért a karácsony, és még nincs újév, de sokan már most elkezdenek azon gondolkodni, meddig maradjanak fenn az ünnepek után a karácsonyi díszek. Ezt eldönteni még bőven van idő, addig azonban utánanéztünk, honnan is ered a karácsonyfa-állítás hagyománya, és hogy milyen szokások alakultak ki az ünnepi díszekbe borított fa leszedésével kapcsolatban.
A karácsonyfa felállítása körül éppoly heves viták szoktak lenni, mint a díszek leszedésével kapcsolatban. De mikor is kell ez utóbbit megejteni? Ahány ház, annyi szokás, vagy azért van mihez igazodni? Van, akinél már az adventi időszak legelején áll a fenyő, és még februárban is ott áll elhagyatottan, míg másoknál csak december 24-én állíttatik fel, s vízkereszt ünnepével, azaz január 6-ával meg is válnak tőle. Utóbbi szokás él itthon a legtöbb helyen, még a nem vallásos családoknál is, hiszen a nagyszülők így örökítették tovább a hagyományt. Hogy megtudjuk, helyesen-e, ahhoz régebbre kell visszanyúlnunk.
A karácsonyfa eredetére ezer és ezer történetünk van, még hazánkban is tájanként változik. Erdély egyes részein úgy tartják, hogy amikor egyszer Jézus az emberek elől menekült, egy fenyőfa adott neki menedéket, máshol pedig különféle germán vagy római pogány kultuszokból eredeztetik. Utóbbiak nem igazak, ugyanis ez az ünnep olyannyira katolikus, hogy a kereszténység pogányok felett aratott győzelméből ered.
Történt ugyanis, hogy Szent Bonifác a germánokat térítette épp, amikor az általuk istenként tisztelt fához értek. Ekkor a pogányok azt mondták, hogy ha Bonifác istene erősebb, akkor egy csapással kidönti a matuzsálemet. Így is történt, s a kidőlt tönkben egy fenyőfa sarjadt, amely a keresztény kultúrkörben az örök igazság és fény szimbóluma.
Kapcsolódó bejegyzések
Idén kevésbé figyelnek a magyarok a fenntartható ünneplésre
A magyarok ajándékcsomagolási szokásait vizsgálták, ám idén nem szerepel első helyen a fenntarthatóság.
Ezért is maradt fenn hosszú évszázadokon át a német területeken a karácsonyfa-állítás hagyománya, s innen jutott el hazánkba is. Ezért, ha hűek akarunk maradni a karácsony szelleméhez, akkor a „fény”, azaz az Úr születésének napján állítjuk, s vagy vízkeresztig, vagy Gyümölcsoltó Boldogasszonyig, azaz március 25-ig hagyjuk állni. Ez utóbbi azért is jó, mert ha cserepes fenyőt vettünk, akkor március végére a talaj már – jó eséllyel – nincs kővé dermedve, s könnyebben gyökeret ereszt odakint a fa.
De mi legyen a díszek és a fa sorsa?
Általában nem eldobható díszeket használunk, így a jövő karácsonyaira is eltehetjük őket, hiszen egy-egy szép gyűjtemény generációkon át lehet a család féltett kincse. A fa sajnos ennek ellentéte, ugyanis általában vágott fenyő kerül az otthonainkba. Városainkban a fa elszállítása és felhasználása meglehetősen gördülékeny, de ha kertes házban lakunk, akkor jó hasznát vehetjük. Nem csupán gyújtósként, de törzsét felszelve poháralátétként is hasznosíthatjuk, sőt, még a komposzt is megköszöni a fenyőgallyakat!
Kiemelt kép: Canva
