Ha Petőfi most születne, akkor az Alföldben már nem a szamárkenyér kék virágáról, vagy a bús árvalányhajról verselne, hanem a kaktuszokról. Az invazív növényfajok kérdéséről mi is több ízben írtunk már, a kaktuszokról most a Telexen jelent meg hosszabb írás.
A cikk szerint az évtized végére már akár kaktusz ültetvények is lehetnek az Alföldön, ebből pedig azt sem nehéz kiolvasni, hogyan kerülnek a szúrós növények a természetbe: szinte mindig az emberi beavatkozás révén.
Ezt persze nem úgy kell érteni, hogy valaki odamegy és nekiáll kaktuszt ültetni – bár ilyenre is volt már példa. Leggyakrabban zöldhulladékként kerül a természetbe, esetleg a kertekből „lógnak meg”, de akár a birkák gyapjába kapaszkodva is terjedhetnek. A szaporodásuk maggal is történhet, de a legjellemzőbb a vegetatív szaporodás, amikor egy-egy növénydarab kerül új helyre, ahol gyökeret ver és fejlődésnek indul.
Ha nagyon elszaporodnak, kiszoríthatnak más, őshonos növényeket, megnehezíthetik a területkezelést, ami a legelők és a mezőgazdasági területek elhagyására kényszerítheti a gazdákat. Védekezni sem könnyű ellenük, természetes ellenségük idehaza nem nagyon akad, de a kutatók már több módszerrel is kísérleteznek.
– írják a Telex cikkében
dr. Kelemen András, a Szegedi Tudományegyetem ökológiai tanszékének kutatója szerint Magyarországon is van példa arra, hogy a nagyobb kaktuszállományok mellett visszaszorulnak bizonyos védett növények. Így tűnt el például a báránypirosító vagy az amúgy is ritka homoki nőszirom.
Ahogy a kutató mondja, a kaktuszok a világ számos térségében komoly pusztítást végeznek invazív fajként, mi azonban még nem tartunk itt – szerencsére. Fontos látni, hogy hazánkban „nem az éghajlatváltozás az elsődleges oka annak, hogy megjelentek” a kaktuszok, az csak abban játszhat szerepet, hogy egyre nagyobb teret nyernek, hiszen például a hosszú és erős aszályokat jobban bírják, mint az őshonos növények.
A hazánkban vadon élő kaktuszok közül eddig körülbelül 15 fajt azonosítottak, összesen körülbelül 80 helyszínen találtak kivadult, a természetbe kikerült, aztán elszaporodott kaktuszokat, de mivel több faj is lehet egy-egy helyszínen, így már 95 ilyen populációról tudnak a kutatók.
Kapcsolódó bejegyzések
Segítsd a kutatók munkáját, ha kaktuszba botlasz!
Az ország számos pontján természetes és természetközeli élőhelyeken is megjelenhetnek a kaktuszok, veszélyeztetve az őshonos élővilágot.
Ami jó hír, hogy bőven tehetünk az ellen, hogy a kaktuszok elterjedjenek. Ennek fontos eleme, hogy nem hagyjuk őket kitörni a kiskertekből, lakásokból, a másik pedig az, hogy ha a természetben találkozunk velük, akkor jelentjük őket. Erre a célra a kutatók létrehoztak egy Facebook-csoportot. Arra is felhívják a figyelmet, hogy magunk ne álljunk neki a talált kaktuszok elpusztításának, „mert gyakran a föld alatt is vannak olyan szártagjaik, amiket nehéz észrevenni vagy eltávolítani, így a beszakadt részekből könnyen új növény hajthat észrevétlenül”.
Borítóképünkön egy hazai sziklakert – a kivadult kaktuszok egyik potenciális forrását épp az ilyenek jelentik.
