
Néhány éve egy ausztráliai halálos medúzacsípés híre járta be a világsajtót. A queenslandi Mackay közelében lévő tengerparton egy kamaszfiú veszítette életét egy halálos mérgű kockamedúza (Chironex fleckeri) csípésétől.
A tenger darazsaként is emlegetett kockamedúza a világ legmérgezőbb állatai közé tartozik. Az áttetsző testű, négysarkú ernyővel rendelkező kockamedúza csápjai akár 3 méter hosszúak is lehetnek. A csápokat méreggel teli nematociszták borítják, amelyek erős fájdalmat okoznak. A csápok gyakran az áldozatra tapadnak, de ecettel eltávolíthatók. A csípések néhány percen belül bénulást, szívmegállást és halált okozhatnak. A kockamedúzák a melegebb hónapokban jelentenek nagy veszélyt Ausztrália tengerpartjain. A feljegyzések kezdetétől fogva, 1880 óta legkevesebb 70 ember halálát okozhatták az országban.
De vajon kell-e hasonlótól tartanunk Európa tengerpartjain?
Európa tengereiben igen sok medúza él, ráadásul a szakemberek szerint elterjedésüknek kedvez a felmelegedés és a halászat is. Nagy szerencsénkre azonban a kockamedúzához hasonló, halálos mérgű faj egy sincs a kontinens körüli vizekben.
Ezzel együtt nem baj, ha odafigyelünk rájuk strandoláskor. Bár a medúzák gyönyörűek, a nem halálos mérgű fajtákat sem ajánlatos simogatni. Az állatok ezt könnyen támadásnak értelmezhetik, és védekezésül megcsíphetnek, ami nemcsak kellemetlen, de fájdalmas is lehet.
Csípés esetén a legjobb, amit tehetünk, hogy tengervízzel tisztítjuk a sebet, utána pedig jéggel hűsítjük, amíg a fájdalom némileg lanyhul.
Figyeljünk oda nyaraláskor!
Ha Európánál távolabbi tájakra indulunk, érdemes informálódni azokról a veszélyekről, melyeket a helyi természeti környezet tartogathat számunkra. Nem kell persze végigrettegni a nyaralást vagy épp kihagyni a strandolást, de például a medúzák tekintetében olyan országokban, mint Thaiföld vagy a fent említett Ausztrália, érdemes a szokásosnál jobban odafigyelni.
Akár gazdasági hasznot is hajthatnának
A medúzák szervezete, mely 95%-ban vízből áll, olyan értékes tápanyagokat tartalmaz, mint a foszfát, a nitrogén és a kálium. Egyesek szerint épp ezért a jövőben a különös állatok felhasználhatók lehetnek a mezőgazdasági termelésben tápanyag-utánpótlásra.
Fotó: Canva