Az összes évszakunk átalakulóban van, a tél java decemberben kezdődik, és egészen márciusig tart, a nyár pedig május végétől majdnem októberig. Az őszre meg jut egy hónap. Ezt a növényeink is nehezen szokják meg.

A tél elhúzódása nem tréfa tárgya. A mind hosszabbá váló nappalok, de vissza-visszatérő komoly fagyok rendesen „megviccelhetik” kerti növényeinket. Amikor már azt gondolnák, hogy itt az ideje a rügyfakadásnak, jön egy komoly fagy, és meg is van a baj. De nemcsak a kései mínuszok jelenthetnek veszélyt, hanem a hosszan tartó hideg is.

Manapság a kemény tél ritka vendég, a Duna sem fagyott be jó 60 éve, és 5-6 éve zajlott utoljára egyáltalán. Utóbbihoz márpedig az kell, hogy tartósan mínusz 5 °C alatt legyen a hőmérséklet. Az, hogy nincs jégtábla, arról árulkodik, hogy a teleink melegebbek, mint voltak. Ahhoz, hogy a honos növényeinkre is veszélyt jelentsen a tél, még a dunai jégtáblákhoz szükséges zimankónál is nagyobbra van szükség.

Az ország nagy részén lassan már a kerti csapokat sem kell elzárni, legalábbis, ha ilyen ütemben melegszenek a teleink. Hegyvidékeinken viszont még előfordulhat tartósan komoly fagy, és nem árt, ha egyébként is a zsebünkben van egy-két olyan praktika, amivel megóvhatjuk a kertünket. Persze nem kell folyamatosan készenlétben állni, csak akkor, ha az időjárás-előrejelzés napokig tartó mínusz 20 °C-os hideget jósol. Ekkor jobban tesszük, ha előre bekészítünk venyigét vagy szalmát, esetleg kukoricaszárat is.

Körberakjuk a féltett – mondjuk – cserjét ezekkel, majd levelekkel feltöltjük a belsejét, és megkötjük, hogy rendesen álljon a „kéve”. Ha kész, akkor a Jóistenben bízva várjuk meg a fagyos napok végét, hátha megmaradnak.

Kapcsolódó bejegyzések

A jégtáblák olvadása nemcsak a tengerek emelkedését hozza magával

Az Arktisz az elmúlt 20 évben a téli tengeri jég térfogatának egyharmadát veszítette el, ami főleg a vastag, többéves jég eltűnését jelentette.