Télen, ha hegyvidéken járunk, hajnalban és este jól látni, ahogy megül a köd a völgyekben, és csak egy-egy templomtorony, kálváriadomb és a környező magaslatok látszanak ki belőle. Van, amikor egész nap „felhő” fedi a falvakat, ám ez már nem biztos, hogy pára.
Főleg akkor találkozhatunk ezekkel a ködfoltokkal, ha olyan dombos vidékre érkezünk, ahol szerényebb a lakosok anyagi helyzete, emiatt azzal fűtenek, amivel tudnak. A kéményekből felszálló füst pedig a téli lefelé áramló légmozgástól szinte „benyomódik” a házak közé.
Mondanunk sem kell, hogy ez rettentően káros az egészségre, hiszen a kazánokban sokszor a műanyagtól kezdve a legolcsóbb szénen át a festett bútorlapokig mindennel fűtenek, ami érthető is, hiszen a jó minőségű tüzelőre nem futja, megfagyni pedig senki sem szeretne.
Ezen a mostani energiaválság sem segít, hiszen a megnövekedő rezsiárak miatt többen kényszerülnek majd átállni a „mindenevő kényszerkályhákra”.