Minden évben felmerül, hogy az ország adottságaihoz képest alig eszik vadat a magyar. Még mindig nem foglalta el az őt megillető helyet a nem vadászók asztalán a szarvas és a vaddisznó abban az országban, ahol egy közelmúltbeli vadászati szezonban bő 644 ezer (!) kilogramm húst dolgoztak fel csak gímszarvasból.
A húsfélék közül valószínűleg a vad a legegészségesebb: az állat szabadon él, azt eszi, amit a természet ad, és nem különféle tápokkal hizlalják, mint a háziasított állatokat. A háziállatok rendkívül kis területen élnek, míg vágáséretté válnak, közben különféle gyógyszerekkel tömik őket. Így húsuk a tápértéket tekintve sokkal kevésbé értékes, mint vadon élő társaiké.
Ráadásul, ahogy ezt egy korábbi cikkünkben megírtuk: „Az élelmiszer-termelés gyakran erőforrás-pazarló és környezetszennyező, kiváltképp az állattenyésztés. Utóbbit kiválóan példázza, hogy az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezetének (FAO) adatai szerint a haszonállatok tenyésztéséhez és a takarmányozásukhoz használt területek kiterjedése nagyjából bolygónk szárazföldi területeinek 27%-át teszi ki. Ehhez képest az összes erdős terület – a tajga végtelen fenyveseitől az esőerdőkön keresztül a Gemenci-erdőig – csupán 26%-ot.”
Sajnos, mire a vadhús a polcokra kerül, az ára is megsokszorozódik. A köztudatban mint úri asztalok étke jelenik meg, pedig már szarvasburger-húspogácsát is lehet kapni. Persze nem olcsó, de messze van a drága marhatermékek árától, cserébe sokkal finomabb!
Kapcsolódó bejegyzések
Kié az elütött vad?
Mi a teendőnk ha elcsapunk egy vadat? Sok tévhit kering a téma körül, ezért most tisztázzuk a legfontosabb tudnivalókat!
Ne ódzkodjunk attól, hogy az ünnepi menüsorba is kerüljön egy jó vadas, vagy fácánból készüljön a húsleves! Biztos sikert aratunk majd vele!
