Elemzések szerint a gépjármű kerekére szerelt gumi komoly tényező a plasztikszennyezésben.
A mozgó jármű úttesthez súrlódó műgumi abroncsáról folyamatosan parányi darabkák pattogzanak le, a műgumi pedig ásványolaj-alapú polimer – olvasható a National Geographic írásában. Az eső lemossa a parányi műgumi szemcséket az útról, bele a természetes vízfolyásokba.
A tengerekbe kerülő mikroplasztik nem kevesebb mint 28 százaléka gumiabroncsokból ered. Gumit hajdan kizárólag fákból csapoltak. De ahogy mind többen ültek autóba, a világnak egyre több gumira lett szüksége – többre, mint amennyit a természet adhatott. Fritz Hofmann német vegyész 1909-ben feltalálta a piacképes műgumit, amelyből nem sokkal később már automobilokhoz is készült gumiabroncs.
A műgumi abroncsot a DuPont cég kezdte nagyüzemi méretekben gyártani 1931-ben. Ma a gumiabroncsok anyagának 19 százaléka természetes gumi, 24 százaléka műgumi, a többi fém- és egyéb vegyület. Amióta létezik, a radiálabroncs alapszabása nem sokat változott, de ma már tudjuk: környezetkímélő úton-módon előállítható változatokra van szükség. A Minnesotai Egyetem kutatói olyan, a környezetre kevésbé ártalmas gumiabroncson dolgoznak, amely fából, fűből, kukoricarostból készülhet.
A Goodyear cég 2018-ban kirukkolt újrahasznosított gumiból készített prototípusával, amelynek oldalfalában mohatelep tenyészik, és gyűjti folyamatosan magába a kibocsátott szén-dioxidot. Ettől még a mikroplasztik tovább pattogzik a járművek gumiabroncsáról. Segíthetne a megoldásban, ha az utak kevésbé lennének érdesek (anélkül, hogy csúszóssá válnának), a mikroplasztikkal szennyeződött vízfolyásokat pedig felfognák, mielőtt élő vizekig jutnának. A veszélyekről csak nem régóta tudunk, így az üdvözítő megoldás megleléséig még további kutatómunkára lesz szükség.