A folyamatos urbanizáció hatására exponenciálisan nő a környezetkárosítás: egyre több zöldterület helyére kerülnek lakó- és ipari parkok, illetve egyéb létesítmények. Ezek építése során ráadásul általában nem figyelnek arra, hogy visszapótolják az elveszett növénytakarót.
Az Energiastratégia Intézet publikációja kiemeli, hogy a gyepek, a parkok, illetve az erdők élhetőbbé teszik az ember mikrokörnyezetét, javítják a levegő minőségét, szabályozzák a levegő hőmérsékletét, csökkentik a zajszintet, emellett nagy mennyiségű csapadékot és szén-dioxidot tudnak eltárolni, és segítik a biológiai sokféleség megőrzését. A japán botanikusnak, Akira Mijavakinak az erdőtelepítési módszerével ezek a pozitív hatások kis területen, kevés ráfordítással és meglehetősen rövid idő alatt elérhetők lehetnek.
Kapcsolódó bejegyzések
Ez a város lett idén a legzöldebb Európában
A Több Zöld Várost Európának kampány minden évben városi zöldítési projektek nevezését várja.
A zöldterületek megőrzését és növelését több hazai és EU-s jogi dokumentum is előírja, és már számos kormányzati program (10 millió fa, Ország- és Településfásítási Program, Újszülöttek erdeje) tűzte zászlajára. Bár ezek elsősorban környezetvédelmi és mitigációs célokra hivatkoznak, a zöldterületek számának növelése az emberi jólléthez és jóléthez is jelentősen hozzájárul. Ilyen szempontból a városi minierdők hasznossága megkérdőjelezhetetlen, ha pedig a fásítás tudatos tervezéssel történik, az ezzel elért eredmények még kiemelkedőbbek lehetnek.
Akira Mijavaki, japán botanikus az 1950-es évek végén kezdte kutatni, hogy a különböző növényfajok miként élnek együtt például a szentélyerdőkben. Munkája során arra jutott, hogy az őshonos erdők négyfajta növényzetből tevődnek össze: a fő fafajokból, az alfajokból, a cserjékből és a talajtakaróból. Felismerése nyomán aztán az 1970-es években kialakította saját erdőtelepítési módszerét, amely talaj- és éghajlati viszonyoktól függetlenül mindenhol alkalmazható.
Kapcsolódó bejegyzések
Faültetés ősszel: a legfontosabb előkészületek
Az ősz majdnem olyan mozgalmas a kertészkedők életében, mint a tavasz. Az őszi ültetések időszakában a fáké a főszerep. Lássuk, miként tervezd meg az ültetést, és hogyan válaszd ki a megfelelő fákat!
A tudós eljárása az alábbi öt lépésből áll:
- a helyszín felmérése, a talaj összetételének vizsgálata, szükség esetén a talaj cseréje;
- a területre jellemző nagyjából 15–30 őshonos – a nagyméretű fáktól a cserjékig terjedő – faj kiválasztása;
- alapos, az öntözést, a társulás védelmét és a telepítési munkákat is figyelembe vevő tervezés, illetve a biodiverz fajok sűrűn (körülbelül fél méterenként) történő elültetése;
- a talajnedvesség megtartása érdekében vastag, kb. 10 cm-es talajtakaró (pl. szalmából vagy fenyőkéregből kialakított mulcsréteg) leterítése;
- az első 2–3 évben az erdő fokozott gondozása.
Kapcsolódó bejegyzések
Mesterséges intelligenciával a városok zöldfelületeiért
Műholdak segítségével követik nyomon, hogy mennyire zöldek a városok. Budapest a középmezőnyben áll.
A tudós fenti elveit figyelembe véve más megoldásokhoz képest jóval gyorsabban lehet létrehozni a városokban őshonos erdei ökoszisztémákat. A többféle fa- és cserjefajtából álló növényközösség nagyon jól működik együtt, és tökéletesen tud alkalmazkodni az adott terület időjárási viszonyaihoz. A megoldás sajátos vonása, hogy kis területen meglehetősen sokféle növényt koncentrál, hiszen négyzetméterenként akár három fa, illetve cserje ültetésével számol.
Ezek közül a legerősebbek a természetes szelekció révén már 3 év alatt jelentős fejlődésen mennek keresztül. Egy hagyományos erdőnek körülbelül 200 évre van szüksége ahhoz, hogy teljesen kifejlődjön; ezt az időt a Mijavaki-módszerrel akár 20 évre is le lehet rövidíteni.
A publikáció teljes terjedelmében az Energiastratégia Intézet weboldalán olvasható.
Fotó: Canva