Énekel? Beszél? Utánoz valamilyen más állatot? Bármelyikre képes hazánk egyik legszebb varjúféléje, a szajkó.

A varjúfélék kétségtelenül a legokosabb madarak közé tartoznak. Az új-kaledóniai varjú például napi szinten eszközhasználó, ha táplálékszerzésről van szó, de hazai rokonai sem maradnak el tőle sokkal. Ha ilyen tempóban okosodnak és evolválódnak, akkor a távoli jövőbe tekintve talán már nem is a majmok bolygójától kellene félnünk. Több kísérlet is megmutatta, hogy akár többlépcsős logikai feladatokat is könnyűszerrel megoldanak, ha arról van szó, hogy táplálékot szerezzenek.

A szajkó is ezen rendkívül intelligens madarak körébe tartozik, ráadásul tollazata messzemenően szebb fekete vagy fekete-fehér családtagjaiénál. Teste javarészt világosbarna, szárnya fekete és fehér, valamint égszínkék, és csőrét mintegy „meghosszabbítva” egy fekete „bajusz” is jellegzetessé teszi. Hangjáról is ugyanilyen könnyű felismerni, ugyanis népies neve, a mátyásmadár sem valami furcsa Corvin-legendából ered. Riasztása messzire hallatszik, és az erdő népe számára árulkodó: Má-tyás! Má-tyás! – rikoltozza.

Hangját azonban nem mindig tudjuk azonosításra használni, mivel könnyen megtanulja környezete hangjait: hallhatjuk riasztóként, kecskeként, de más madarak énekét is könnyűszerrel utánozza. Ezeket bezzeg jól megjegyzi, nem úgy, mint azt, hogy hova rejtette télire az erdőben a makkokat. Ezzel segít az erdészeknek, ugyanis az elásott, eldugdosott propagulumokból új fák sarjadnak a rá következő évben. Haszna mellett viszont kártétele is van: rendkívül szeret fészkeket fosztogatni.

Kapcsolódó bejegyzések

Iszonyatos kárt okoz, mégis védett

Telente hatalmas felhőkben lepik el a mezőgazdasági területeket, hangos károgásuk messze elhallik, fekete csuhájukon pedig elcsúszik a napfény.