A mezőgazdaság jelentőségét egyre inkább hajlamosak vagyunk elfelejteni, pedig létezésünk alapját teremti meg. Feledékenységünk abból fakad, hogy Európában már nemigen tudjuk, mit jelent az éhínség: nemzedékek óta élelmiszerbőségben élünk. Nem elképzelhetetlen azonban, hogy ez hamarosan megváltozhat. Papp Gergellyel, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara szakmai főigazgató-helyettesével jártuk körbe azokat a tényezőket, amelyek az európai és a magyar mezőgazdaság helyzetét egyaránt megnehezítik.
Holnapután című rádiós podcastunkat vasárnaponként 20:00-tól a Petőfi Rádión követhetitek, de a teljes beszélgetést a fenti lejátszóra kattintva is meghallgathatjátok. Keressétek a Greendex podcastjait a Spotify-on, az Apple Podcaston és a többi gyűjtőoldalon!
Eltérő érdekek, ellentétes megközelítések
Vendégünk szerint egyszerre több kihívással kell megküzdeniük a magyarországi és az EU-beli gazdáknak. Ezek közül – természetesen a klíma- és ökológiai válság mellett – az egyik legjelentősebb az az évek óta tartó trend, amely a dekarbonizációt és más természetvédelmi célok elérését úgy próbálja biztosítani, hogy a termelést harmadik országokba helyezi át. Ez azt jelenti, hogy azt, amit eddig például Németországban termeltek, ezentúl más országokban termelik meg, majd szállítják az EU-ba.
Egyre jelentősebb beszállítók például a dél-amerikai és az észak-afrikai országok, vagy épp Ukrajna. Ezzel a módszerrel viszont valódi eredményeket nem lehet elérni, hiszen a kibocsátás ugyanúgy megvalósul, cserébe viszont újabb területen válik kiszolgáltatottá az EU. Sőt, mivel ezekben az országokban jellemzően lazábbak az előírások, még szennyezőbb is lehet a termelés annál, mintha az EU területén valósult volna meg. Ahogy ezt az energiahordozók esetében is láttuk, a külföldi termékektől való függés komoly veszélyeket rejt, ennek megfelelően fontos lenne megtartani legalább az EU lakosságát ellátni képes mezőgazdaságot.
Ahogy viszont a Planet Budapest 2023 Fenntarthatósági Expó kapcsán írt cikkünkben írtuk, az elmúlt évtizedekben étrendünk elvált az évszakok diktálta realitásoktól. Ezt az tette lehetővé, hogy bolygónkon a globalizáció előretörésével lényegében megszűntek a távolságok. Az otthonunktól több ezer kilométerre megtermelt élelmiszerek napokon belül az asztalunkra kerülhetnek, így ehetünk télen is olyan zöldségeket és gyümölcsöket, melyeknek nálunk egyáltalán nincs szezonja, vagy épp olyanokat, melyek meg sem teremnének a mi éghajlatunkon. Ez viszont ugyancsak erősíti a fent említett függésünket.
December 5-én volt a talaj világnapja. Ebből az alkalomból összegyűjtöttük a témába vágó legaktuálisabb cikkeinket, melyeket az alábbi linkre kattintva olvashatsz!
Kapcsolódó bejegyzések
Ami nélkül nincs élet: ma van a talaj világnapja
December 5-én ünnepeljük a Talaj világnapját, ennek alkalmából pedig összegyűjtöttünk egy csokorral a témáról szóló cikkeinkből.
A NAK szakértője szerint ez új trend, az európai uniós agrárpolitika bő tíz évvel ez előttig többé-kevésbé a gazdák érdekei mentén működött. Az ezt összefogó Közös Agrárpolitika (KAP) a mai napig az egyik legjelentősebb tétel az uniós költségvetésben, hiszen ez nyújtja azokat a támogatásokat, melyek lehetővé teszik, hogy a gazdák talpon tudjanak maradni, és minőségi termékekkel láthassák el a piacot.
Lesz még mivel öntöznünk?
Ahogy vendégem mondja, a magyar mezőgazdaságban évtizedes szándék, hogy növeljék az öntözött területeket, ugyanis az 1980-as években több földet öntöztünk, mint manapság. A helyzet megváltoztatására az elmúlt években számos pályázat és beruházás indult. A tavalyi, emberemlékezet óta nem látott mértékű aszály azonban rámutatott arra, hogy bizonyos alapvetéseket szükséges lehet újragondolni.
Korábban fel sem merült, hogy esetleg nem lesz elég víz az öntözéshez, tavaly viszont bebizonyosodott, hogy ez akár elő is fordulhat. Így talán hamarosan már nem az lesz a kérdés, hogy kell-e öntöznünk, hanem az, hogy honnan vegyük hozzá a vizet.
A klímaváltozással vélhetően szorosan összefüggő szélsőséges időjárási viszonyok a jövőben egyre gyakoribbá válhatnak, ezt a kihívást pedig a 19–20. század megoldásaival aligha tudjuk majd kezelni. Korábban már írtunk arról, hogy valószínűleg egyre inkább olyan megoldásokra lesz szükség, melyek segítenek megtartani a vizet a tájban. Ez kiegészülhet új, szárazságtűrő fajtákkal és új kultúrákkal.
Az adásban a fentiek mellett szót ejtünk
- a növényvédő szerekkel kapcsolatos álláspontokról,
- a KAP múltjáról és jelenéről,
- a gazdákra nehezedő bürokratikus terhekről,
- és az ukrán gabona jelentette piaci kihívásokról.
