Az emelkedő hőmérséklet világszerte fenyegeti a síipart, de különösen kritikus a helyzet Olaszországban, ahol az Alpok mellett az Appenninekben is számos – viszonylag alacsonyan fekvő – síközpont található. Egyre több érv szól amellett, hogy a hóágyúzás és ezáltal a sípályák mesterséges fenntartása nem járható út.
A Legambiente olasz környezetvédelmi szervezet adatai szerint az olaszországi sípályák 90%-a támaszkodik a mesterségesen előállított hóra. Ugyanez az adat Ausztriában 70%, Svájcban 50%, míg Franciaországban 39%. A borzalmasan magas olasz számokhoz igen magas víz- és energiafelhasználás kapcsolódik. A szervezet számításai szerint szerint az olasz alpesi sípályák éves vízfogyasztása hamarosan elérheti egy olyan milliós város, mint például Nápoly éves vízfogyasztását.
Európa összes alpesi üdülőhelyének mesterséges hóval való ellátásához szükséges energia 130 ezer négyfős család éves fogyasztásának felelne meg.
– mondta Mario Tozzi geológus és természetvédő
Úgy tűnik azonban, hogy nem csak ez a része problémás a történetnek: a hóágyú által levegőbe lőtt vízcseppeknek fagyos időre van szükségük ahhoz, hogy hó formájában a földre hulljanak. A Reuters cikkében említett Monte Cimone, mely az Appenninek egyik népszerű síközpontja, tavaly 5 millió eurót fektetett hóágyúi fejlesztésébe, viszont január közepéig egyáltalán nem volt fagy, így azokat nem tudták használni.
A sífelvonók zárva voltak, a síoktatóknak és a szezonális dolgozóknak nem volt mit tenniük, és az egész szezonra vonatkozó bevételeink 40%-át elvesztettük.
– mondta Luciano Magnani, a helyi sí-turisztikai szolgáltatók konzorciumának vezetője
Ahogy Magnani hozzátette, 40 éve ez volt az első alkalom, hogy a karácsonyi ünnepek alatt zárva volt a sícentrum. Ez pedig súlyos dilemmákat vet fel, és ahogy az idei síszezonban Európa szerte lehetett látni, a kérdés már egyáltalán nem csak a mediterrán országokat érinti. Vajon érdemes tovább harcolni abban a reményben, hogy a technológiai fejlődés legyőzi a hőmérséklet emelkedésének hatását, vagy ideje változtatni az üzleti modellen, és alternatív turisztikai bevételi forrásokat keresni?
Egyelőre úgy tűnik, hogy az olasz síipar a kilátástalanabb utat, az első lehetőséget választja, ami egyfelől indokolt is, hiszen Ausztria és Franciaország után a harmadik legtöbb külföldi síelő ide érkezik. Az iparág gazdasági jelentősége hatalmas: az olasz síágazat közvetlenül vagy közvetve 400 000 embert foglalkoztat, és nagyjából 11 milliárd euró forgalmat bonyolít, ami a GDP mintegy 0,5%-ának felel meg.
Síelés nélkül a hegyi közösségek elveszítik gazdasági alapjukat, és az emberek el fognak menni.
– mondta Valeria Ghezzi, az olasz sílift-üzemeltetők szövetségének (Anef) vezetője, amely 300 céget tömörít, és a piac 90%-át lefedi
Bár a technológia egyre fejlettebb, és a piacvezető olasz hóágyúgyártó cég, a TechnoAlpin új gépe már 10 Celsius fokos havat is elő tud állítani, a klimatológusok és a közgazdászok szerint az alacsonyan fekvő síközpontok fenntartása kudarcra van ítélve, a hóágyúzás pedig csak késlelteti az elkerülhetetlent.
Még ha a mesterséges havazás csökkentheti is a hóhiányos telekkel járó pénzügyi veszteségeket, nem tud védelmet nyújtani a rendszerszintű hosszú távú (éghajlati) tendenciák ellen. (…) Ebben az összefüggésben a hegyvidéki turizmus és bevételek diverzifikálásán alapuló alkalmazkodási stratégiák kulcsfontosságúak – áll az Olasz Nemzeti Bank decemberi jelentésében.
Éghajlati és turisztikai szakértők szerint egyébként az Alpok nyaranta egyre vonzóbb és népszerűbb lehet, ahogy például a mediterrán nyaralóhelyek kellemetlenül forróvá alakulhatnak.