A két jelenség közül a tiszai egész biztosan ismertebb, de ugyanez előfordul a legnagyobb folyónkon is, igaz egy kicsit később. De mi is történik pontosan?
Még a magyar nyelv is őrzi ezeknek a rovaroknak rendkívül röpke élethosszát. Legalábbis, ami az imágót illeti. Az igazság ezzel szemben az, hogy még rovaréletben mérve is relatíve sokáig élnek a kérészek, s csak imágó állapotukat töltik el gyorsan. Ez utóbbi a leglátványosabb, ugyanis ilyenkor hatalmas rajzás van a vízfelszínen, és mindent elöntenek az apró kérészek, amint párt keresnek maguknak. Ezután (rögvest a légyottot követően) egy gyors peterakás, és már vége is földi életüknek.
Ahogy említettem, csak az utolsó fázisuk az, amely igen rövid. Fejlődési szakaszuk csak és kizárólag rájuk jellemző: először nimfák, majd szubimágók (csak a hímek), végül pedig imágó lesz belőlük. Már a szubimágó is röpképes, azonban ekkor még a repüléshez szükséges izmok nem fejlődtek ki teljesen, valamint az ivarszervek is csak ezután következnek. Sőt, a nőstény ezt a fázist ki is hagyja. A rajzás közbeni szaporodás után a nőstény ugyanoda igyekszik „dobni” az utódokat, ahol ő is sikeresen kifejlődhetett.
A kevésbé híres dunai „virág” annyiban különbözik, hogy mérete nagyjából feleakkora, mint tiszai társáé, és körülbelül egy hónappal később, augusztus közepével érkezik meg a vízfelszínre. Rendszertani családjuk sem ugyanaz, habár életmódjuk rendkívül hasonló. A dunaiakra igen veszélyes a fényszennyezés, ugyanis fény alapján tájékozódnak, s a mesterséges fényforrások félrevezethetik őket, így a partra sodródhatnak, ezzel az egész násztánc kudarcba fulladhat. Szerencsére az ELTE és az MTA többé-kevésbé sikeresen igyekszik fénysorompókkal kiküszöbölni a problémát.
Kapcsolódó bejegyzések
Kék óra kérészszemmel
A Duna mentén élők számára nem ismeretlen a késő nyári estéken rajzó kérészek látványa. De vajon mit látnak a lárvaként vízben fejlődő, majd kifejlett példányként a vizet elhagyó rovarok? És ez hogyan szabja meg a viselkedésüket? Új kutatásukban az ELTE és az ELKH munkatársai azt fedezték fel, hogy a kérész látórendszere a fejlődés során a fényviszonyok változásához igazodik.
