Nemsokára virágzik a Tisza és a Duna is

Nemsokára virágzik a Tisza és a Duna is
Nemsokára virágzik a Tisza és a Duna is

A két jelenség közül a tiszai egész biztosan ismertebb, de ugyanez előfordul a legnagyobb folyónkon is, igaz egy kicsit később. De mi is történik pontosan?

Még a magyar nyelv is őrzi ezeknek a rovaroknak rendkívül röpke élethosszát. Legalábbis, ami az imágót illeti. Az igazság ezzel szemben az, hogy még rovaréletben mérve is relatíve sokáig élnek a kérészek, s csak imágó állapotukat töltik el gyorsan. Ez utóbbi a leglátványosabb, ugyanis ilyenkor hatalmas rajzás van a vízfelszínen, és mindent elöntenek az apró kérészek, amint párt keresnek maguknak. Ezután (rögvest a légyottot követően) egy gyors peterakás, és már vége is földi életüknek.

Ahogy említettem, csak az utolsó fázisuk az, amely igen rövid. Fejlődési szakaszuk csak és kizárólag rájuk jellemző: először nimfák, majd szubimágók (csak a hímek), végül pedig imágó lesz belőlük. Már a szubimágó is röpképes, azonban ekkor még a repüléshez szükséges izmok nem fejlődtek ki teljesen, valamint az ivarszervek is csak ezután következnek. Sőt, a nőstény ezt a fázist ki is hagyja. A rajzás közbeni szaporodás után a nőstény ugyanoda igyekszik „dobni” az utódokat, ahol ő is sikeresen kifejlődhetett.

A fényszennyezés a Tisza virágát kevésbé, a Dunáét annál inkább veszélyezteti.
Kép: Canva

A kevésbé híres dunai „virág” annyiban különbözik, hogy mérete nagyjából feleakkora, mint tiszai társáé, és körülbelül egy hónappal később, augusztus közepével érkezik meg a vízfelszínre. Rendszertani családjuk sem ugyanaz, habár életmódjuk rendkívül hasonló. A dunaiakra igen veszélyes a fényszennyezés, ugyanis fény alapján tájékozódnak, s a mesterséges fényforrások félrevezethetik őket, így a partra sodródhatnak, ezzel az egész násztánc kudarcba fulladhat. Szerencsére az ELTE és az MTA többé-kevésbé sikeresen igyekszik fénysorompókkal kiküszöbölni a problémát.

search icon