Az extrém időjárási körülmények között a szokásosnál nagyobb a halpusztulás. Ennek fő okai a nyári, oxigénhiány, iszapgáz-felszabadulás, illetve a halevő ragadozók kártétele. A halászok helyzetét tovább rontja, hogy újra visszaesőben a halfogyasztás.

„Felforr” a víz

A víz hőmérséklete a felső rétegben hetek óta 30 Celsius-fok körüli, a párolgás pedig naponta két centiméter – jellemezte a tógazdaságokban kialakult helyzetet a Világgazdaságnak Lévai Ferenc, a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet (Ma-Hal) szóvivője, az Aranyponty Zrt. vezérigazgatója. Ilyen körülmények között nagy arányban pusztulnak a halak, ráadásul a kiszáradt vízfolyások minden hallal táplálkozó élőlénye – például vidrák, kócsagok, gémek, sirályok – a halastavaknál csoportosul, hiszen ott vizet és táplálékot találnak, és a halfogyasztásukkal a szokásosnál is nagyobb károkat okoznak. Az, hogy az aszály miatt a halastavak szenvedik el a legnagyobb károkat, nem meglepő, hiszen míg például a Dunán és a Balatonon egy hektárra körülbelül 30-40 kilogramm hal jut, addig a halastavakban ez a szám 600-800 kiló. 

Kapcsolódó bejegyzések

Amurgéb, törpeharcsa, naphal – Mekkora problémát okoznak az invazív halfajok Magyarországon?

Az invazív halfajok elszaporodása nem csak az őshonos fajok miatt veszélyes.

A vízhiány miatti halpusztulások most minden gazdaságot érintenek, ennek mértékét azonban csak szeptember végén látják, csakúgy, mint azt, hogy a halevő állatok mennyit pusztítottak el. Az azonban már most biztos, hogy ennek a mértéke jóval nagyobb, mint egy normál évben. A Dunántúlon már korlátozták a halastavak feltöltéséhez szükséges vízhez való hozzájutást. Kiürültek a tározók, és Lévai szerint nagyon hiányzik a hosszú távú vízgazdálkodási politika, vízvisszatartó duzzasztók, tározóterek építésére és a halastavak kotrására lenne szükség, hogy több vizet lehessen tartalékolni, illetve elengedhetetlen az öntözésfejlesztés is. Egy főre vetítve Európában Magyarországon van a legtöbb víz, mégis kiszáradunk, mert még annak is egy része kifolyik az országból, ami csapadék formájában esik – mondta.

Kritikus a halfogyasztás

Segítene a halászokon az is, ha hozzá tudnának jutni az aszály miatti kárenyhítésekhez, mert eddig ebből rendre kimaradtak. Azt szeretnék elérni, hogy ugyanúgy kezeljék őket, mint bármely más mezőgazdasági ágazatot. 

Míg az elmúlt években a halfogyasztás növekedéséről lehetett beszélni, a halászok most annak is örülnének, ha nem csökkenne a fogyasztás, illetve az itthon eladott mennyiség. A jelek mindenesetre arra utalnak, hogy visszaesett a kereslet. Ennek a mértéke még nem ismert, de az Aranyponty saját tapasztalata, hogy az a kereskedő, aki eddig heti 300-400 kilogramm halat vitt tőlük, most heti 250 kilóval is beéri. Közben az is látszik, hogy a fogyasztók általában a drágább termékről az olcsóbbra váltanak, ami szintén nem kedvez a halfogyasztásnak.

Az, hogy Magyarországon ilyen kevés halat esznek, már népegészségügyi problémának is tekinthető – mondta Lévai, aki szerint így kellene kezelni, és ösztönözni a fogyasztás növelését. Hal- és gyümölcsfogyasztásunk jóval az európai átlag alatt van, és ez a lakosság egészségi állapotán – keringési betegségek, túlsúly – is nyomot hagy – magyarázta. Az elmúlt években még növekvő halfogyasztásról számolhattak be: legutóbb Nagy István agrárminiszter mondta, hogy az egy főre eső halfogyasztás a 2013-ban mért 5,4 kilogrammról 2021-re 6,52 kilóra emelkedett.

Az Agrárközgazdasági Intézet (AKI) adatai szerint egyébként a teljes magyarországi tógazdasági haltermelés volumene (beleértve a még nem piacképes méretű halakat is) 2023-ban 19 673 tonna volt, ami 7,3 százalékkal kevesebb, mint egy évvel korábban. A haltermelés 80 százaléka 2023-ban három régióban – Észak-Alföld, Dél-Dunántúl és Dél-Alföld – koncentrálódott. 

Az elsődleges halfaj továbbra is a ponty, amely a tógazdasági étkezési célú halhústermelés 82 százalékát tette ki 2023-ban.

Forrás: Világgazdaság 

Kiemelt kép: canva