December elején robbant a hír: nagymacskát – közelebbről fekete párducot – láttak Kiskunhalas környékén. A futótűzként terjedő videó valóban meggyőző volt, később pedig, ahogy erről mi is írtunk, további nyomokra bukkantak a helybéliek. Azóta viszont további bizonyítékok nem kerültek elő, így nem lehet tudni, mi az igazság a kunsági nagymacska ügyében. Ha a párducról nem is rántjuk le a leplet, egy szakértő segítségével megpróbálunk választ találni arra a kérdésre, hogyan kerülhet egy afrikai nagymacska a magyar pusztába.
Az ügy tisztázásában Aradi Béla, a Macskamánia Egyesület elnöke, valamint a főleg rövid szőrű macskákkal foglalkozó brit von Orchideenwald Kennel tulajdonosa segít nekünk, aki maga is foglalkozik nagyobb testű macskákkal, így bőven van tapasztalata a témában.
Hogyan kerül egy fekete párduc a magyar pusztába?
Először is fontos tudni, hogy a kis mértékben is veszélyesnek minősülő állatok tartásáról részletes jogszabály rendelkezik. Ez egyrészt pontosan szabályozza, hogy mely állatok mennyire számítanak veszélyesnek, és – ahogy erre Aradi is kitér – részletesen leírja, hogy az ilyen állatok tartásának milyen biztonsági feltételei vannak. Egy megfelelő ketrec vagy kifutó létesítése messze nem elegendő ahhoz, hogy a tigrisboltban megkapjuk az árut. Bizonyos fajok esetében szakértelemre, egy felelősséget vállaló állatorvosra, sőt a szomszédok hozzájárulására is szükség van.
Milyen állat valójában a fekete párduc, és mennyire veszélyes?
Ahogy korábbi cikkünkben írtuk, a fekete párduc nem önálló faj. Főként a Panthera nembe tartozó fajokat, azaz a párducokat, közülük is elsősorban a leopárdot és (jellemzően Dél-Amerikában) a jaguár fekete színű példányait jelöli a kifejezés. A fekete párduc nem alkot elkülönült populációt, gyakran egy leopárdanyának vegyesen születnek pettyezett és fekete utódai.
A jogszabályok szerint mind a leopárd, mind a jaguár különösen veszélyes állatnak számít Magyarországon. Magánszemélyek számára tartásuk tilos, állatkerti és cirkuszi tartásuknak pedig rendkívül komoly feltételei vannak.
A fentiek fényében szinte biztosra vehető, hogy a kiskunhalasi fekete párduc illegálisan volt tartva. Aradi szerint sajnos az ilyen eset nem ritka, épp nemrég történt egy hasonló. Novemberben a Bükkben került lencsevégre egy szervál, melyet aztán néhány héten belül sikerült befogniuk az illetékeseknek. Mivel az állat fogságban nevelkedett, a vadászat fortélyait nem tudta kitanulni, az éhség és az egyre hűvösebbé váló idő pedig legyengítette. Befogása után rövidesen el is pusztult.
Aradi Béla szerint az első felvételeken még jó kondiban volt az állat, nem sokkal előtte kerülhetett ki a szabadba. Ebből arra lehet következtetni, hogy valahol a környéken tarthatták, de az egészen biztos, hogy nem engedéllyel. A szakértő szerint ezt azonnal lehet tudni, hiszen ha engedéllyel rendelkező helyről szökik el az állat, akkor a tulajdonosnak nem csak érdeke, de kötelessége is jelezni a hatóságoknak az állat eltűnését. Az is gyanús, hogy a szerválban lévő chip külföldön lett bejegyezve.
Az illegális állattartókat egyébként azontúl, hogy elkobozzák az állataikat, pénzbírsággal és letöltendő börtönbüntetéssel is sújthatják. Vannak persze országok, ahol jóval enyhébb a szabályozás. Az Egyesült Államokban és egyes közel-keleti országokban szinte háziállatként, főként státuszszimbólumként tartanak olyan veszélyes vadállatokat, mint a tigrisek, a hiénák vagy az oroszlánok.
Fekete párduc volt, vagy csak fekete macska?
Az eredeti felvétel alapján a legtöbben valóban párducnak vélték az állatot. Aradi szerint is párducnak tűnik a videón látható nagymacska, viszont azt is hozzáteszi, hogy a később talált lábnyomok esetében csak akkor beszélhetünk valódi bizonyítékokról, ha a gyanút szakemberek is megerősítik. Mint mondja, ilyenkor sok vicces kedvű ember gyárt hamis nyomokat, és híresztel téves információkat.
Ha a fantommacska valóban fekete párduc volt, felmerül a kérdés, hogy vajon a jóval melegebb éghajlatról származó állat át tudja-e vészelni a zord telet a szabadban. Aradi szerint még a meleg éghajlatról származó macskafélék is jól tolerálják a hideget, de csak abban az esetben, ha van védett, meleg búvóhelyük. Az ő saját nagymacskái is kimennek a kifutó szabadban lévő részébe a kemény mínuszokban is, de bármikor vissza tudnak menni a fűtött házba.
A szabadon mozgó párduc számára a legjobb búvóhelyet a lakott területek jelenthetik. Ott jóval kevésbé van hideg a vadonhoz képest, és jó eséllyel találhat fűtött búvóhelyet is. Ahogy Aradi mondja, valószínűleg emberek nevelték, így nem is tart a kétlábúaktól. Ahol az állat a jövőben felbukkanhat, az valószínűleg a települések környéke. Már csak azért is keresheti az emberek társaságát, mert hozzászokott, hogy az élelmet tőlük kapja.
A szakember szerint egyébként az első felvétel készítését követően érdemes lett volna nagyobb erőket mozgósítani a párduc megtalálására. Egyrészt ezzel jó eséllyel meg lehetett volna óvni az életét, másrészt egy fekete párduc a lakott területek közelében nem éppen életbiztosítás.
Veszélyes lehet a találkozás
Mivel az állatot vélhetően emberek nevelték, valószínűleg nem úgy reagálna egy találkozáskor, mint a vadonban nevelkedett társai. Azért azt jó szem előtt tartani, hogy igen veszélyes állatról van szó. A szakember saját állatai, a karakál és a szervál közepesen veszélyes állatoknak számítanak, de akár ezek is tudnak komoly sérüléseket okozni.
A macskatartó azt meséli, hogy amikor bemegy a karakál kifutójába, az állat pedig játékból átöleli a lábát, akkor egyedül nem is tudja lefejteni magáról, pedig ennek az állatnak a súlya még egy nagyobb testű kutyáét sem éri el. Ehhez képest egy kifejlett leopárd közel 100, egy jaguár pedig akár 150 kilós is lehet.
Az, hogy egy vadállatot kézzel nevelnek, még nem biztosíték semmire. Aradi szerint az ösztön akkor is bennük van, ha a gondozó a nap 24 óráját velük tölti. Őt például figyelmeztették, hogy a kifejlett karakállal nem szabad egyedül hagyni kisebb gyerekeket, mert prédának tekintheti őket. Amikor látogatóban kisgyerek jár náluk, az állat láthatóan megváltozik, „vadászó üzemmódra kapcsol”, és pont úgy viselkedik, ahogy a természetfilmekben látjuk a támadni készülő nagyragadozókat. Ennek nyomán tehát, ha a véletlen folytán összefutnánk a titokzatos fekete párduccal, a legjobb, amit tehetünk, hogy kitérünk az útjából, és megpróbálunk higgadtan eltávolodni tőle.
Nem ez az első eset…
Ahogy a cikk elején jeleztem, nem fogjuk tudni lerántani a leplet a kunsági párducról. Vagy valóban egy nagymacska volt a felvételeken, vagy nem. Mindenesetre december eleje óta újabb meggyőző bizonyíték nem került napvilágra. Azt viszont biztosan tudhatjuk, hogy nem a mostani volt az első eset, hogy nagymacskát láttak vagy véltek látni Magyarországon.
Először 1901-ben, szintén az őszi-téli időszakban tartotta rettegésben vagy épp izgalomban az embereket egy nagymacska. Akkor tigrist gyanítottak, a sztori pedig olyan erős volt, hogy még a honvédség is bekapcsolódott az állat utáni hajszába. Végül aztán nem találtak semmit. A ’30-as években szintén eredménytelenül folyt a hajsza egy titokzatos fenevad után, de nem volt ez másképp az ezredfordulót követően felbukkanó nagymacskákkal sem.
Ezek közül a legemlékezetesebb talán a 2004-ben Baranya megyében feltűnt „mecseki tigris”, melyet először egy hatéves kislány látott meg. Bár voltak, akik csak egy nagyobbacska borjúra gyanakodtak, a rendőrség komolyan vette a hírt, és vizsgálatot indított, de sajnos kevés sikerrel. Bár az első észlelést követő hetekben többen jelezték, hogy látták a tigrist, ezt nem sikerült hitelt érdemlően bizonyítani. Pedig az állatot még a kommandósok is próbálták tőrbe csalni némi disznóvérrel.
Ugyan a kunsági fekete párducról készült videó tényleg igen meggyőző volt, talán mind azzal járnánk a legjobban, ha ez a történet is megmaradna legendának, a fekete párducról pedig kiderülne, hogy csak egy jól megtermett fekete macska volt!