Fura lehet, hogy épp Tkacsik Márta van a címlapon. Egy kevesek által ismert, felvidéki magyar matematikus, aki hátat fordított a multik világának, és biogazdálkodásból él. Biztos sok ilyen van. De valamiért Márta mégis különleges. Eleve unikum, hogy a három férfikollégával együtt felépített üzletvezetési tanácsadó cége a legnagyobb lett Magyarországon a maga nemében, lekörözve a multinacionális cégeket is ebben a szektorban. Az is kiemelkedő, hogy tulajdonosként egy felfelé ívelő nemzetközi pályán egyszer csak kiszállt, és azt mondta: állj, én nem ez vagyok. Ez a virtuális világ már nem az enyém. És felépített egy valós világot. Nem is akármilyet. Egy 5 hektáros biodiverz, komplex ökológiai gazdálkodást, közepén egy nemzetközi építészeti díjakkal is kitüntetett passzív épületpárossal. De még ez sem címlapsztori. Amit mond, és ahogyan gondolkodik, az viszont ezt az egész lapot megtöltené letehetetlen tartalommal.

Az ember olyan erős kontrollt gyakorol a természet felett, hogy azt hiszi, mindent meg tud oldani. Nem tud.

Ezzel a betegségek legyőzésére gondolsz?

TM: Amióta a természettel együtt élek, annak része lettem, rájöttem, hogy egy hamis világot hozunk létre magunknak. Gyártással pótolunk mindent. A betegségek ellen majd csinálunk egy steril környezetet magunknak, és abban élünk. Ha elfogy az élelmiszer, majd 3D-ben kinyomtatjuk.

Elég orwelli…

TM: A celluláris mezőgazdaság, amelybe a nagy IT cégek fektetnek – mert azt mondják, hogy a túlnépesedésre az egyetlen megoldás, ha nem termesztjük, hanem gyártjuk az élelmiszert –, egy szűk zsákutca. A baj az, hogy csak azt tudjuk gyártani, amit nagyon leegyszerűsítünk. A természet által előállított tápanyagokhoz képest ugyanis elenyésző, amit reprodukálni tudunk, és az emberi szervezet ezt nem fogja tolerálni. Lehet, hogy életben maradunk, mert a főbb makrotápanyagokat bevisszük, de a több tízezer mikrotápanyagot nem fogjuk tudni bevinni, pedig ezek nélkül nem lehet normális életműködésekről beszélni.

De a vitaminok, nyomelemek gyárthatók, nem?

TM: Azok igen, de a természet által képzett anyaghalmaz és ezek egymásra ható kombinációi hiányozni fognak, és ezek ahhoz szükségesek, hogy testünk vezérlő rendszerei optimálisan működjenek. De ezt a multik nem veszik figyelembe. Hiába nyomtatunk műhúst tíz-, húsz-, akár százféle anyagból, több ezer apró kis anyag hiányozni fog. Sajnos ezeket a mikrorendszereket nem nagyon tudják kutatni, mert annyira bonyolultak.

Az ipari mezőgazdaság által előállított termények annyira tartalmukat vesztették, hogy ha összehasonlítanánk őket a kíméletes, ökológiai, regeneratív gazdálkodással előállított élelmiszerekkel, az derülne ki, hogy ugyanannyi beltartalomra vetítve az utóbbi olcsóbb annak ellenére, hogy elsőre ez tűnik nagyon drágának. El kellene fogadni, hogy vannak dolgok, amiket az ember nem kontrollálhat. Becsapjuk magunkat azzal, hogy üres héjakat fogyasztunk.

Mióta van ez így?

TM: Az elmúlt 40–50 évben indult meg a mezőgazdaságnak a nagy fokú iparosodása, és ez alatt az idő alatt a tápanyagtartalom sok esetben a tizedére csökkent. Megmérték, hogy pl. egy 30 évvel ezelőtti sárgarépa tápanyagtartalmának a mai csak a 9,8 százalékát tartalmazza. Tehát a mai gyereknek 10-szer annyi sárgarépát kellene ennie, mint 30 évvel ezelőtt. Éheztetjük a szervezetünket, miközben kalóriákkal túletetjük. És az ipari mezőgazdaság csak ilyet gyárt, mert a talaj ki van zsigerelve. Hiába mondják, hogy a műtrágya visszaadja a talaj tápértékét, ez nem igaz. Van pár elem, amit visszaad, de a sokszínűséget nem tudja pótolni. Pedig nekünk erre a sokszínű tápanyagbevitelre van szükségünk. De ma csak a hozam számít, a beltartalom nem.

Ez feloldhatatlan ellentétet hordoz…

TM: A mezőgazdaságot ki kellene venni a fősodrású közgazdasági felfogásból, mert nem tesz jót neki a kizárólagos mennyiségi mérés. A természet nem egy gyár, ahol, ha leamortizáltad a termelőerőket, akkor egyszerűen lecseréled. A természetnek van egy ritmusa. És ezt nem az ember szabja meg.

Ahogy kinézek a birtokodra, itt elég sok minden van!

TM: Igen, főleg fekete bogyósok, de sokféle. Nem szántunk, hanem kaszálunk, így megmarad a gazdag talajélet, ami növeli az itt termesztett növények beltartalmát. Meghagyjuk a porzó rovaroknak a „gazokat”. Nem csak a méheknek, mert a növényeket 80%-ban nem a házi méhek porozzák be, hanem a vadon élő rovarok. Ezek sajnos éppen olyan gyors ütemben pusztulnak, mint a méhek.

Ha sok ilyen gazdaság lenne…?

TM: Sajnos a támogatási rendszerek a monokultúrát támogatják, mert azt könnyű mérni. A beltartalmat nem. Ezért megdöbbentő tempóban fogynak a kisgazdaságok. Az öregek nem bírják, a fiataloknak nem vonzó. Például 125 Ft-ot adnak a leszedett meggy kilójáért a nagy felvásárlók. Kinek éri meg valódi beltartalmat termeszteni?

Ekkora bűn a monokultúrás termelés?

TM: A természet nem bírja a primitív leegyszerűsítéseket. Megbosszulja őket. És a komplexitást nem lehet mesterségesen előállítani. Nem lesz jó vége, ha kizárólag a nagy táblákban, költséghatékonyan termeszthető, betakarítható növényekből készülnek majd az ételeink. Már ma csupán 15-féle növényből készül az élelmünk 80%-a világszinten. És azok is csak üres héjak. Szegények lettünk a nagy gazdagságunkban… Nem viccelek, szó szerint éhezünk. Ha a komplex kisgazdaságok eltűnnek, marad a 15-féle növény.

Alultápláltak lennénk?

TM: Új kifejezés keletkezett, ez a minőségi éhezés: a makrotápanyagok ugyan megvannak, de a mikrotápanyagok hiányoznak. Ez a fejlett világ problémája, 1 milliárd ember táplálkozik megfelelő mennyiséget, minőségi értelemben mégis alultáplált. Mert nincs elég tápanyag abban, amit megeszünk. De meglásd: nemsokára gyártják nekünk az „élelmiszernek látszó tárgyakat”, sőt győzködni fognak minket, hogy mindezt a mi érdekünkben teszik, hiszen ezek élelmiszer-biztonságilag sokkal jobbak, mivel a folyamat minden eleme az ember által kontrollált! És az jó nekünk!

Hogyan lehetne másképp 7,8 milliárd embert megetetni?

TM: Nem csak így lehet! Ott kezdődik, hogy nem kellene ennyi ételt elfogyasztani. Pazarlunk. Túlfogyasztunk, kidobjuk az élelmiszerek 30%-át. Vannak kutatások, amelyek kiszámolták, hogy ha optimalizálnánk az elosztási rendszereket, és megszűnne a pazarlás nagy része, plusz visszatérnénk a biodiverz, regeneratív gazdálkodásra a világon mindenütt, akkor a mai termőföldmennyiség akár 9 milliárd embert is el tudna látni megfelelő élelemmel.

De a gazdaság csak a növekedést érti, semmi mást…

TM: Sajnos a jövőkép nagyon szomorú. Ha így folytatjuk a kizsigerelést, akkor a termőföld mindössze 60 évre lesz elegendő a Földön. Mert nem adunk neki vissza semmit. Csak elveszünk. Ez lesz a vesztünk… Nagy magabiztosságunkban elfelejtettük, hogy mi, emberek is a természet szerves részei vagyunk. Bízni kellene a természetben. El kellene fogadni az általa kialakított egyensúlyt.

A cikk eredeti formájában az Útravaló Magazin hasábjain jelent meg.

Képek forrása: Patikakert