A permakultúra és az erdőkert egyre divatosabb hívószavak. Sokan vágnak bele, sokan terveznek, akár önellátás a cél, akár nagyobb léptékű termelés. Kihívások, sikerek, csalódások és rengeteg tervezés vezet ezen az úton: a Magyar Permakultúra Egyesület alelnökével, Mag Zsuzsával beszélgettem a permakultúra jövőjéről és lehetőségeiről.
Zsuzsát nem nagyon kell bemutatni azoknak, akik a legkisebb szinten is találkoztak már a permakultúra fogalmával. Ökológusként hamar a permakultúra felé fordult: nemcsak a gondolkodását formálta át, hanem teljesen más szemléletmódot és életstílust is adott neki ez a megközelítés. Aki a témával foglalkozik, ebben a cipőben jár: van, amit csak szívvel-lélekkel és tiszta természetszeretettel lehet csinálni – a permakultúra éppen ilyen.
Ez a szemléletmód maga a remény: hiszen ha az ember képes rombolni, akkor ugyanúgy építeni is tud. A természeti rendszerek pedig borzasztó erősek. Ha megismerjük őket, együtt dolgozunk velük, a legtöbb negatív folyamat visszafordítható. Valahol éppen ez a permakultúra lényege is: az összhang, az együttműködés, ahol minden élőlény ad és kap. Kizsigerelés és pusztítás nélkül!
Egy csapat, amelyik egyre többet tesz a szemléletváltásért
A MAPER, azaz a Magyar Permakultúra Egyesület baráti alapon szerveződő közösségként kezdte, majd a tagok 2017-ben elérkezettnek látták az időt, hogy egyesületet alapítsanak. Az egyesület feladatának érzi, hogy minél több ember szemléletmódját megváltoztassák.
Az egyesület kutatási, tervezői és oktatási munkacsoportot is indított, térképet készített rengeteg helyszínről, és képzéseik is nagyon jelentősek. Az oktatás különösen nagy hangsúlyt kap: az általuk indított PDC (Permaculture Design Course) olyan képzés, melynek keretében az érdeklődő megismerkedhet a tervezés alapjaival, gyakorlati tudást szerezhet, és nem mellékesen megismerheti az ország legkülönlegesebb permakultúrás kertjeit, gazdaságait. A képzés során cél megmutatni minél több gyakorlatban működő megoldást: nem egy teremben leadott tananyag dominál, hanem a különböző helyszínek megoldásai, lehetőségei. Az így megszerzett tudást aztán a saját kertjében is beépítheti a „tanuló”.
A cél mindenhol más: a permakultúra létrehozásának egyik legelső lépése ugyanis a célok meghatározása. Az önellátás, az állattartás, a zöldségtermesztés mellett a termőhely adottságai, a különböző körülmények más és más utat mutatnak. Egy azonos csak: a szemléletmód.
Felkészülés a kiszámíthatatlanságra
Kérdésemre, miszerint mi az egyesület legfőbb célja, Zsuzsa nem a legegyértelműbb választ adja. Habár a szemléletformálás fontos helyen szerepel, emellett egyre fontosabb ma már az alkalmazkodás.
Hiszen egy egyre nehezebben kezelhető, mind inkább komplikáltabbá váló világban élünk, társadalmi és környezeti szempontból egyaránt. A jövőben egymásba kapaszkodva, a tudást és a tapasztalatokat megosztva léphetünk előre. Voltaképp egy tudáshálót alkotva, mikro- (vagy nem is annyira mikro-) közösségekben, minél gyorsabban kipróbált lehetőségekkel haladhatunk előre, és alkalmazkodhatunk az állandó bizonytalansághoz.
Az egyesület így ebben is igyekszik támaszt nyújtani, és segítséget ad azoknak, akiket érdekel a téma. Ráadásul a különbözőség, a más és más helyzetek és körülmények gazdagítják a tudást: a sokhektáros gazdaságból és a kisebb erdőkertből ugyanúgy gyűjthetsz tapasztalatot. A kisebb közösségek tudásátadása tehát az egyik legfontosabb elem, amely a jövőben kiutat jelenthet a krízishelyzetekből.
Egyre nagyobb érdeklődés övezi a permakultúrát
Ezzel talán nem mondok újat: az önellátás, a változatos és vegyszermentes élelmiszer-termelés (és -fogyasztás) egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Erre sok esetben megoldást kínál a permakultúrás tervezés. A jól beállított és megtervezett kert bőséget teremt. A hangsúly pedig a minőségen van: nem meglepő, hogy a mostani bolti minőség és ár mellett sokan döntenek az önellátás mellett. Az is jó érv a permakultúra mellett, hogy egy jól megtervezett, elsősorban az évelőkön alapuló kert sok élelmiszert adhat, a konvencionális módszerekhez képest kevesebb befektetett munkával.
Zsuzsát folyamatosan keresik újabb és újabb tervezni vágyók, segítséget kérnek tőle, kertet látogatnak. Ez pedig más egyesületi tagoknál is megfigyelhető. Habár a minta nem reprezentatív, érezhető, hogy egyre többen vágnának bele a saját kertjük kialakításába.
Emellett egyre több a már elkezdett kert, amelyekben Zsuzsa rengeteg fantáziát lát. Az emberek elsajátítják a szemléletmódot, és lelkesen és helyesen alkalmazzák is a tanultakat. Természetesen minden kert más, de épp ebben rejlik a szépsége: meg kell ismerned a területedet ahhoz, hogy valóban együtt tudj vele működni.
Tompítja a permakultúra a klímaváltozás hatásait?
Aki belevág, azt biztosan foglalkoztatja a kérdés, hogy a permakultúrás kert ellenállóbb-e a kiszámíthatatlan változásokkal szemben. Zsuzsa tapasztalatai megerősítenek: egyértelmű, hogy ez az irány növeli a rezilienciát.
A permakultúrás projektek esetében az etika áll a középpontban. Tehát a célunk az, hogy amit a kertünkben csinálunk, az a környezet, a körülvevő természet számára is áldásos legyen. Embernek, állatnak és növénynek éppúgy igazságos lehessen a végeredmény.
Alapvetően tehát az etika a lényeg, de nagyon sok egyéb cél létezik, amit kitűzhet maga elé a kertészkedő. Van, ahol az önellátáson van a fókusz, van, ahol a lelki jólét erősödésén, van, ahol szociális célok vezérelnek. A lehetséges célok tehát sokfélék, a közös jellemző azonban mindenhol ugyanaz. A permakultúrás rendszerek sokkal reziliensebbek a hagyományos módszereknél. Éppen azért, mert a szemlélet részét képezi az ökológiai gondolkodás, így az ellenállóság is növekszik.
Kihívások mindig akadnak
Sok esetben elképzelhető az újratervezés. Habár Zsuzsáék 10 éve vágtak bele az erdőkert megvalósításába, a célok megváltoztak. A kulcscélok (a funkciók) megtervezése elsődleges a kert kialakításakor, ám miután ezek a célok megvalósulnak, értelemszerűen teret kap bizonyos törekvések felülbírálata. De ez is a körforgás része: együttműködni, együtt lélegezni a kerttel, figyelni annak változásait, alakulását, és amennyiben szükséges, beavatkozni.
A kezdetben megfogalmazott élelmiszer-ellátó funkció ma már egészen jól teljesül: de mi következhet ezután? Nagyobb hangsúlyt kaphat például az ember, több élettér, több pihenőhely kialakítása. De az ellenállóság is emeli a tétet: még egy olyan jól beállított kertben is, mint a Manna erdőkert, megjelennek a csigák.
A fő kihívás azonban mindenképpen a kiszámíthatatlan, bizonytalan világ okozta teher. Az éghajlati anomáliák, a kiszámíthatatlan folyamatok, az energiaárak mind afelé mutatnak, hogy a permakultúrás rendszert, amelynek az ember is fontos része, minél ellenállóbbá kell tenni. A jövőben jó eséllyel mindenkinek ez okozza majd a legnagyobb kihívást. Azonban a szóban forgó szemléletmód sokkal több segítséget ad, mint a hagyományos kertészkedés. A hangsúly továbbra is az együttműködésen van.
A jövő generációja
Ezen a ponton pedig érdemes látni, hogy mit is adunk át a jövő generációinak az erdőkerttel és a permakultúrás szemlélettel. A természet szeretetét, az összhangot a környezetünkkel, változatos munkát és ennek gyümölcsét, valamint lehetőséget arra, hogy felkészülhessenek egy biztonságosabb jövőre. Az élelmiszer-ellátás nehézségei, a termelőterületek csökkenése, az időjárás átalakulása mellett olyan tudás is kerülhet az ilyen közegben felnövő gyerekek birtokába, amely segítheti őket a növekvő problémák leküzdésében. Aki a permakultúrát választja, az a jövő generációira is örökíthet egy tenyérnyi földet, amely egy bizonytalan világban biztonságos életet tehet lehetővé az élelmiszer megtermelésének a lehetősége révén.
Kiemelt kép: Mag Zsuzsa (A képek Mag Zsuzsa tulajdonában vannak.)