A Föld különleges jeges területeiről és azok folyamatos változásáról szóló beszélgetéssorozatunkban Juhász Árpád, a világutazó geológus kedvenc országába látogatunk el, legalábbis képzeletben.
Van egy ország Dél-Amerikában, amelyet különösen szeretek. Háromszor jártam ott, három könyvet írtam róla, és összesen kilenc filmet készítettem. Ez Peru. Ott van a Föld legszebb trópusi, mégis jéggel borított magashegysége, ez a Cordillera Blanca, azaz a Fehér-hegység. Legnagyobb csúcsai, mint az Huascaran vagy a Nevado Huandoy 6000 méternél is magasabbra törnek.
Fejre vigyázni!
Sose felejtem el, hogy amikor 1986-ban egy hegymászó expedíciót kísérve mentünk fel a Huascaranra, elérkeztünk egy olyan szakaszhoz, ahol háztömb nagyságú, fantasztikus jégtömbök voltak egymásra halmozva. Ezek tulajdonképpen a Nevado Huandoy és a legmagasabb csúcs, a Huascaran közötti nyeregből érkeztek ide. Ezt úgy hívják egyébként, hogy Garganta. Mászás közben szembetalálkoztunk egy német csoporttal, ketten is betört fejjel jöttek lefelé.
Ezek a jégtömbök időnként megmozdulnak, és miután a jég mindig szállítja a kőtörmeléket is magával, hát két németet is fejbe vágott mászás közben egy-egy ilyen jégtömb, benne a kövekkel. Úgyhogy onnan nagyon óvatosan folytattuk az utunkat, és amikor láttuk, hogy elindul föntről egy nagyobb jégdarab, lehasaltunk a földre; az ember inkább a fenekét fordította fölfele, mintsem a fejét.
Kapcsolódó bejegyzések
Zsigulival Skandináviában: Kalandozás Juhász Árpáddal a jávorszarvasok földjén
Folytatjuk sorozatunkat jégről és olvadásról a 90 éves geológussal, Juhász Árpáddal, aki arra vállalkozott, hogy felidéz néhány meghatározó élményt, amivel a gleccserek és magashegységek világában találkozott. Ebben a részben a hazai tudományos ismeretterjesztés doyenje Skandináviáról anekdotázik nekünk. Sokféle gleccseren voltam, a Greendex sorozatában eddig töredékéről meséltem csak. Az idő mély kútjából most előhalászom régi jeges […]
Nagyon szép táborhelyeink voltak. Sátraztunk például 4300 méter magasságban, ahol óriási a hőkülönbség a nappal és az éjszaka között. Éjjel mínusz 20 Celsius-fokig is süllyed a hőmérséklet, és miután ez a trópusok, 10 fokkal délre az Egyenlítőtől nappal plusz 25, akár plusz 30 Celsius-fok is lehet. Ez a hőingás szinte szülőanyja a lavináknak, jégtörmelék-lezuhanásoknak, mert nagyon instabillá teszi a jeget és a havat is. Előfordul, hogy óriási, fél magyarországnyi területen instabillá válik a Fehér-hegységet borító jégtakaró. Ez már kétszer is megtörtént.
Brutális jégárak: Ranrahirca és Yungay tragédiája
Az egyik alkalommal csak a hőingás, máskor kimondottan egy földrengés indította el a folyamatot. Hihetetlen, 200–300 km/órás sebességgel indult meg a hegy nyergéből a jégtörmelékkel vegyes kőzúzalék, és száguldott lefele a tengerpart felé, illetve a völgyek felé. Először, még 1962-ben egy Ranrahirca nevű falut temetett be, itt 4000 ember halt meg. Holttestüket sosem lehetett felszínre hozni és eltemetni, most is ott vannak több méter vastag kőtörmelék alatt, mert amikor a jég elolvadt, akkor csak a kő maradt vissza.
Kapcsolódó bejegyzések
„Rohamosan olvadnak a gleccserek!” Juhász Árpád – Podcast
A klímaváltozás konkrét fizikai jeleket produkál. Vajon hogy áll most a gleccserek helyzete?
Aztán jött egy hasonló, de még drámaibb esemény. Ranrahirca közelében feküdt a Yungay nevű település, 1970-ben ezt is eltörölte a Föld színéről egy hatalmas földrengés okozta földcsuszamlás. Itt 18 ezer ember halt meg (egyes források akár 70 ezer főre is teszik a halottak számát – a szerk.). Tragikus volt ráadásul, hogy a csehszlovák hegymászó-válogatott is itt tanyázott Yungay és a szomszédos hegy, a Nevado Huandoy közötti völgyben, és mindeközben egy japán filmes expedíció fent volt a majdnem 6000 méteres Nevado de Huendoy csúcsán, ahonnan véletlenül lefilmezték, ahogyan elindul a hegyoldalból a rengeteg jég és kő. Felvették, ahogy a lavina elsöpörte a csehszlovákokat a völgyben, a táborban mindenki meghalt.
Ebben a Yungay nevű faluban csak azok maradtak életben, akik éppen akkor nem voltak otthon, hanem kimentek a temetőbe, amely egy dombon feküdt. A jégár száguldás közben gyakorlatilag átugrott a domb fölött, majd rázuhant a völgyben levő településre, és onnantól egy folyómederben még 60 kilométert haladt előre. Ez olyan, mintha Budapesttől Hatvanig rohanna a jeges kőzuhatag. Döbbenetes. Yungay-t sosem sikerült újjáépíteni, tulajdonképpen egy tömegsír maradt, az új falut, Yungay Nuevot egy kicsivel odébb építették föl.
Döbbenetes jégveszteség pár évtized leforgása alatt
Az egész Fehér-hegység egy hatalmas nemzeti park (belépődíjat is kell fizetni). Régóta folynak itt megfigyelések, tudományos kutatások. Már az én néhány, 1986 és 2003 között tett látogatásom során is szembeötlő volt, hogy bizonyos jeges területeken, például a Pisco-csúcs és a Nevado de Huendoy közötti hatalmas gleccservölgyben messze visszahúzódott a jég. Körülbelül 200 méteres rövidülést tudtam megállapítani, de a helybeliek – éppen úgy, mint a világon mindenütt, akik a jég világában élnek – mindig egészen pontosan tudták, hogy ennél nagyobb időtávlatokban is mennyit változott ez a vidék.
Kapcsolódó bejegyzések
Zokniban a hegyen – Juhász Árpád első gleccsermászása
Juhász Árpád, a hazai tudományos ismeretterjesztés doyenje cikksorozatban meséli el a Greendexen a geológia hőskorából származó élményeit. Az első rész a Dachstein-gleccserről szól.
A számítások szerint a Cordillera Blancában levő összes jég 50 év alatt elvesztette a tömegének 40%-át. Ez döbbenetes. Milyen hatása van vajon egy ilyen jégveszteségnek a peruiak életére?
Ehhez tudni kell, hogy ennek az egyébként nagy kiterjedésű országnak a csendes-óceáni partvidéke totális sivatag. Ez azzal magyarázható, hogy Dél-Amerika csendes-óceáni partvidékére az Antarktisz felől érkezik egy nagyon hideg tengeráramlás, a Humboldt-áramlat, amely nem engedi fölmelegedni a víz felszínét, így nem képződik csapadék, csak köd, az úgynevezett garoa, amely aztán a nap folyamán fölemelkedik, és egy kicsit följebb húzódik a hegyoldalban.
Sivatagi királyságok az Andok tengerparti lábánál
A parti régió 100 kilométeres sávjában a bemutatott éghajlat miatt egyszerűen nincs növényvilág. Mégis magas szintű civilizációk alakultak itt ki még a Krisztus születése előtti korban, amelyek öntözéssel, mégpedig a gleccserek olvadékából származó folyók vizének a felhasználásával rendkívül jó terményfelesleget tudtak produkálni ebben a sivatagi környezetben.
Ilyen népcsoportok voltak a mocsikák vagy a csimuk, akik önálló kis királyságokat tartottak fent (hogy valamihez hasonlítsam az államformájukat). Kiváló kerámiakészítők voltak; azokon a kerámiákon, amelyeket a múzeumok megőriztek, nagyon jól lehet látni, hogy akkoriban milyen élővilág, madarak és tengeri állatok voltak honosak azon a vidéken.
Annyi mezőgazdasági terményt elő tudtak állítani az öntözés révén, hogy cserekereskedelmet tudtak folytatni a hegyekben élő kecsua indiánokkal, akik a négy-ötezer méter magasságban levő bányáikban aranyat, ezüstöt bányásztak. A kereskedés folytán a parti civilizációk is rengeteg arany- és ezüstkincset halmoztak föl.
Kapcsolódó bejegyzések
Az Eyjafjallajökull füstoszlopai és Katla, a gonosz boszorkány
Jég és olvadás, két kulcsszó, amelyek köré felfűztük a beszélgetést a „magyar David Attenborough-val”, Juhász Árpád geológussal. A hazai tudományos ismeretterjesztés doyenje arra vállalkozott, hogy felidéz nekünk néhányat azokból a meghatározó élményekből, amelyeket pályafutása során a hegyek és gleccserek kutatása során, utazásai közben átélt. Juhász Árpád a világ szinte minden szegletét bejárta a 20. század […]
Nap- és Holdiramisok feltárásán
Olyan szerencsés voltam, hogy két évvel később, 1988-ban elsőként mi, magyarok vehettük filmre a Lambayeque nevű helyen egy olyan agyagpiramisnak a feltárását, ahonnan Kolumbusz óta a legnagyobb aranyleletek kerültek elő. Korábban úgy gondolták, hogy ezen a környéken ezek az agyagpiramisok tömörek, nincs a belsejükben kamra, nem temettek el bennük semmit és senkit, csak rituális céllal építették őket, mert minden nagyobb sivatagioázis-civilizációnak volt Naptemploma és Holdtemploma. Szárított agyagtéglák millióiból építették fel ezeket a piramisokat, és miután ott nagyon ritkán esik az eső, ezek meglepően épen maradtak fenn. Föl tudtunk menni a kicsit kopott állapotban lévő lépcsőkön a piramisok tetejére.
Kapcsolódó bejegyzések
Hulladékból is lehet aranyat előállítani
Jóval könnyebben hozzáférhetünk az aranyhoz a kidobott nyomtatott áramkörök feldolgozásával.
Visszatérve a lambayeque-i leletre, feltárója egy kiváló perui régész, Valter Alva volt. Magyarországon is megjelent egy gyönyörű albuma Peruról (Az ősi Peru – Az Andok kultúrái, az Inkák birodalma címmel – a szerk.), főleg erről a vidékről. Szóval ezekről az aranykincsekről tulajdonképpen ő tudósított minket, ő adta az interjúkat, és egy helyi múzeumot is létrehoztak, ahol ezeknek az aranyleleteknek egy részét kiállították. De az első feltárásokat azon a környéken a National Geographic Society, tehát az Amerikai Geográfiai Társaság pénzelte, úgyhogy a leleteknek egy része Amerikába került. Azonban helyben is maradtak csodálatos aranyfigurák.
Elmerengtem azon, hogy a spanyoloknak mennyire nem volt fontos, hogy ezeknek a tárgyaknak művészi értékük is van. Amikor Pizarro Cuscóba érkezett, csak azt látta, hogy ott még a kőfalak is aranyréteggel, aranylemezzel vannak beborítva. Ezeket levakarták. Mázsaszám kerültek elő csodálatos aranykincsek megmunkálva, szobrok formájában vagy más művészi alkotásokban. Ezeket mind beolvasztották, hajóra rakták, és vitték az Ibériai-félszigetre, mert csak a nyers arany értéke számított.
Fotók: Canva
