Pár nappal ezelőtt egy ragasztós csapdába ragadt, de még életben lévő denevér kiszabadításával kapcsolatban kérték a Kiskunksági Nemzeti Park segítségét.
A Park munkatársai a helyszínen szembesültek azzal, hogy egy országosan is ritka fehértorkú denevér (Vespertilio murinus) került szorult helyzetbe. Miután sikerült úgy kiszabadítani az állatot a ragasztóból, hogy ne sérüljenek a bőrvitorlái, a Fővárosi Állat- és Növénykert Vadállatmentő Központjának szakembereivel egyeztetve eltávolították az állat testére került ragasztó maradékát is.
Forrás: knp.hu
A szerencsétlenül járt állat kapott enni és inni, majd miután a szakemberek megbizonyosodtak arról, hogy jól van és önállóan is képes folytatni az életét, a csapdába kerülés helyéhez közel, de egy számára alkalmas és biztonságos területen, szabadon engedték.
Kapcsolódó bejegyzések
Denevérek kérik a segítséged!
A sünökre is figyelünk a kertben, miért ne tennénk így a denevérekkel?
A fehértorkú denevér Magyarországon ritka, szórványos előfordulású állat. Az országnak számos részéről előkerült már, sík és hegyvidéki területekről egyaránt, de többnyire csak magányos egyedeivel találkoztak a szakemberek. Egy hímekből álló kolóniája ismert a Mátrából, és egy közel 200 példányos kölykező kolóniája pedig a Zemplénből.
Amit a fehértorkú denevérről tudni érdemes
A fehértorkú denevér egy palearktikus elterjedésű állat, amely Európa nyugati részeitől Kelet-Ázsiáig fordul elő. Európában Franciaország keleti tartományaitól a Kaukázusig, valamint Skandinávia déli területeitől Görögország északi részéig jelenik meg. Ezt a denevérfajt vándorlóként tartják számon, amely esetenként meglehetősen nagy távolságokat is megtehet. Így a leghosszabb ismert európai vándorútja 1787 km volt, sőt, a faj kóborló egyedeire az elterjedési területüktől igencsak messze, pl. a Feröer-szigeteken is rábukkantak már.
A Kiskunságban és azon belül Kecskeméten is ismert a fehértorkú denevérek előfordulása, mivel Kiskunsági Nemzeti Park denevér-faunisztikai felmérései során időről időre kimutatható az állatok jelenléte. És bár az évente legfeljebb csak néhány példányra vonatkozó észlelések elsősorban az őszi időszakra szorítkoznak, a faj kecskeméti szaporodására is van bizonyíték, hiszen 2019-ben szintén lakossági megkeresésnek köszönhetően egy bajba került kölyök példány jutott el a Park munkatársaihoz. Ezt az állatot a szakemberek sikeresen felnevelték és szabadon is bocsátották.
Kapcsolódó bejegyzések
Az élet nem csak lógás: pillantsunk be a denevérek világába!
A denevérek az egyetlen ma élő aktív repülésre képes emlőscsoport, de nem csak emiatt érdekesek.
Hogyan segítsünk, ha mentésre van szükség?
A bajba került állatok mentése sokak számára morális kérdés, viszont védett fajok esetében konkrét természetvédelmi hozadéka is van. Ezért mások mellett a Kiskunsági Nemzeti Park is foglalkozik már pl. a denevérmentés lehetőségeivel. Ugyanakkor a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény 43. § (2) pontjának b) bekezdése értelmében „a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges védett állatfaj egyedeinek gyűjtéséhez, befogásához, elejtéséhez, birtokban tartásához, idomításához.”
Az engedély nélküli otthoni „állatmentés” jogszerűtlenségén túl pedig sokszor maguk az állatok sínylik meg a „mentési” próbálkozásokat. Ugyanis a legjobb szándék mellett is előfordulhatnak olyan ismeretbeli hiányosságok, amiknek következtében pl. csontritkulás, belső szervi rendellenességek vagy éppen viselkedési zavarok lépnek fel a „megmentett” állatoknál.
A Park munkatársai ezért arra kérnek mindenkit, hogy mentésre szoruló állat esetén vegyék fel a kapcsolatot egy hivatalos mentőhellyel vagy a nemzeti parkok munkatársaival, esetleg a területileg illetékes hatóságokkal!
Ragasztós csapdák
A nem megfelelően használt ragasztós csapdák kihelyezése súlyos következményekkel járhat. A ragacsos felületre szórt csali nemcsak az irtani kívánt célfajok egyedeit, hanem más, élelmet kereső állatokat is vonz. A csapdába esett, vergődő zsákmányállatokra a velük táplálkozó ragadozók is felfigyelnek, lecsapnak rájuk, így ők is áldozatul esnek. A ragasztó foglyaként az állatok napokig is szenvedhetnek, mielőtt kimúlnak, de ha időben rájuk is találnak, megmentésük sok esetben már nem lehetséges.
Forrás: knp.hu
Nagyon fontos, hogy mindenki alaposan gondolja át, aki a kártevőirtásnak ezt a módját választja! Ilyen csapdát nagyon körültekintően, a használati utasítást betartva kell kihelyezni, olyan zárt térben, ahol a nemkívánatos kártevőkön kívül más állat biztosan nem tud hozzáférni. Kültéren nem szabad használni, mivel a ráhelyezett csali nemcsak az esetlegesen gazdasági károkat okozó állatoknak, pl. egereknek és patkányoknak, hanem védett és fokozottan védett madaraknak, hüllőknek, emlősöknek, valamint macskáknak, kutyáknak is vonzó lehet és csapdába ejtheti őket. Pl. egy csapdába esett és elpusztult kuviknak az esetéről már korábban is beszámolt a Park.
Kapcsolódó bejegyzések
Újonnan felbukkanó kórokozók: a denevérek mint a koronavírus és az ebola „gazdái”
Az emberiség végre fellélegzett a koronavírusból, gondolhatnánk, ám a veszély nem múlt el. Az emberi terjeszkedés nyomán bármikor előfordulhat, hogy nagy pusztításra képes kórokozókkal kerülünk kapcsolatba. Ezen terjeszkedések egyik legkockázatosabb területe a legutóbbi időkig még háborítatlan erdők és barlangok világa, hiszen olyan gazdafajokat és mikrobákat rejtenek, amikre nem vagyunk felkészülve. Dr. Földvári Gáborral beszélgettünk az újonnan felbukkanó kórokozókról és hogy Magyarország mennyire veszélyeztetett általuk.
A most csapdába került fehértorkú denevér esetéről elmondható, hogy a ragasztós csapda szabályosan, körültekintően és zárt térben volt kihelyezve – tehát az üzemeltetője nem tehetett arról, hogy az épületbe véletlenül betévedt denevér a csapdába esett lepkéket és bogarakat szemelte ki zsákmányul – és még így is megtörtént a baj. Szerencsére azonban minden résztvevő számára megnyugtatóan végződött a történet.
(Forrás: Kiskunsági Nemzeti Park / Enyedi Róbert, zoológiai referens)
Kiemelt kép: batslife.eu