November 16-án jelent meg az a hír, hogy Donald Trump elnökségének utolsó szakaszában az amerikai-kanadai határ mentén elterülő rezervátum, a Nemzeti Sarkvidéki Vadmenedék nagyjából 78 000 négyzetkilométer területét elkezdik az olajcégek rendelkezésére bocsátani. Ezt sokan ellenzik, és a Bloomberg összefoglalója szerint valójában nincs is túl nagy esély a megvalósulására.
Egyrészt azért, mert a különböző előírások miatt a koncessziókról szóló árverés első életszerű időpontja 2021. január 19. – egy nappal a projektet ellenző Biden-adminisztráció hivatalba lépése előtt. Egy nap alatt pedig szinte lehetetlen egy normális esetben 2 hónapot igénybevevő folyamatot végigvinni. Ezt követően pedig a hivatalos enegdélyek megszerzésében a Biden kormány már nem valószínű, hogy partner lesz, hiszen az új elnök határozottan ellenzi az olajcégek jelenlétét a természetvédelmi területen.
Az adminisztratív nehézségeken túl a piaci környezetből és a társadalmi nyomásból is fakadó akadályok is jelentősek. Számítások szerint 80 dollár feletti olajár kellene ahhoz, hogy a szóban forgó területről egyáltalán megérje kitermelni az olajat, miközben kétséges, hogy tartósan lesz-e még ilyen szinten valaha az árfolyam.
Ezen kívül idén a nagyvállalatok drasztikusan visszavágták beruházási költségeiket, és többben nem érdekeltek a sarkkörön túli kitermelésben. Kisebb szereplők még pályázhatnak, de környezetvédő csoportok ezt igyekeznek megakadályozni.
Emellett a Bank of Americán kívül az összes nagy amerikai pénzintézet kinyilvánította, hogy nem fog finanszírozni sarkkörön túli kitermelést. Ha magántőkealapok finanszíroznák a kitermelést a bankok helyett, nekik magasabbak a hozamelvárásaik lennének, ami megkérdőjelzi a megtérülést. Márpedig külső finanszírozás nélkül nincs sok esély arra, hogy elinduljon a kitermelés. Bár a koncessziós terület megvásárlása önmagában nem túl drága, viszont minden egyéb infrastrukturális beruházás sokba kerül.
(g7)
(fotó: Alaska Conservation)
