A savanykás, roppanósan lédús gyümölcsöt június végétől augusztusig szedhetjük. Jellegzetes ízét és mutatós fürtjeit sokan kedvelik. Nyersen fogyasztva talán a legfinomabb. Íme, a nyár népszerű savanykás, bogyós gyümölcse, a ribizli.
A ribizli vagy népiesebb nevén ribiszke elsősorban különleges megjelenésű bogyóiról és roppant kedvező élettani hatásairól ismert, de kerti növényként is kimondottan szemrevaló. Fürtös, apró bogyókból álló termése a növényen is dekoratív, hívogató jelenség. A piros termésű ribizli elsőrangú íze inkább a nyers fogyasztásra csábít, míg a sötét bogyójú változatokból kiváló üdítőital vagy házi bor készülhet!
Kapcsolódó bejegyzések
Fenntartható borászat – Ez a jövő?
Hatos Fanni borász, sommelier segítségével körbejártuk a fenntartható borkészítés érdekességeit.
A ribiszkefélék családja elsősorban az Egyenlítőtől délre őshonos. A 150 fajjal népesnek mondható Ribes nemzetség viszont az északi féltekén él: magasabb fekvésű, kissé nedves, hűvös területeken vadon megterem.
A ribizli színváltozatai különböző növényfajokhoz tartoznak. A fehér ribizli húsa sárgásfehér, éretten áttetsző. Kevésbé savas, mint a piros. A rózsaszínű ribizli átmenetet képez a piros és a fehér között, héja színtelen, húsa rózsaszínű.
Az aranyribizlin nem találhatók tömött fürtök. Az egyesével-kettesével lecsüngő bogyók feketék, eleinte fanyar ízűek, kellemessé érésükhöz 2–3 hét is szükséges. Nevét sárga, pirossal díszített, illatos virágairól kapta. Alanyként használják a törzses fácskákhoz. Ha a ráoltott nemes legyengül, akkor az aranyribizli, a ma már ritkaságnak számító, ehető gyümölcsű bokor kihajt, és tovább él a kertünkben.
Kapcsolódó bejegyzések
A pasztináktól a porcsinig: vegyünk, együnk, ültessünk elfeledett és alulértékelt növényeket!
Bárcsak lennének olyan növények, amelyek már bizonyították, hogy jól bírják a szélsőséges körülményeket, nagyon egészségesek, és a természetkímélő mezőgazdasági rendszerekbe is beleillenek! De hát vannak! Csak épp tűnnek el! Hogyan hozhatnánk vissza őket a tájba és a tányérunkra? Eltűnőben? Árva, mellőzött, elhanyagolt és kihasználatlan növényeknek is nevezik azokat, melyek számos rendkívül előnyös tulajdonságuk ellenére feledésbe […]
A ribizli mint gyógyító
✓ A ribizli több mint 80%-a víz.
✓ Gazdag ásványi anyagokban (vasban, foszforban, káliumban, magnéziumban), és vitamintartalma (B, C, P) is jelentős.
✓ Pektintartalma révén tisztítja az érfalat, szabályozza a vércukorszintet, és gyorsítja az emésztést.
✓ A piros ribizli étvágyjavító, emésztést elősegítő, enyhén hashajtó hatású.
✓ Serkenti a húgysav lebontását: hatásos egyes vesebetegségek és reumatikus panaszok esetén. Méregteleníti a szervezetet. Hatóanyagai antibakteriális hatásúak.
✓ Serkenti a máj működését, nyugtatja a gyomrot.
✓ A csipkebogyó után a fekete ribizli tartalmazza a mérsékelt égövi gyümölcsök közül a legtöbb C-vitamint. A fekete színért is felelős antociánjai hatékony antioxidánsok: megakadályozzák a gyulladásokat, csökkentik az arthritis tüneteit. Hatásos lehet rákbetegség megelőzésében illetve kezelésében. Hő- és fényérzékeny vegyületekről lévén szó, hatásukat leginkább nyersen fejtik ki.
✓ Gazdag ásványi anyagokban és hasznos zsírsavakban (linolénsavakban, elsősorban a gamma-linolénsavban, amelynek gyakorlatilag a fekete ribizli az egyetlen természetes forrása).
Kapcsolódó bejegyzések
Vízben oldódó vitaminok és pótlásuk
Korábbi Greendex-cikkünkben kifejtettük, hogy a zsírban oldódó A-, D-, E- és K-vitaminból egészséges és változatos táplálkozással eleget be tudunk vinni a szervezetünkbe. Kivételek ez alól a téli és az őszi hónapok, amikor kevesebb a napsütés, ami pedig a D-vitamin előállításához elengedhetetlen.
Kapcsolódó bejegyzések
Piros bogyós gyümölcsök, a természetes nyári frissítők
A Zöldség- és Gyümölcsnapot idén negyedik alkalommal hirdette meg az Európai Friss Csapat program.
Tudta-e?
A fekete ribizli, az akár másfél méter magasra is megnövő cserje a tibeti fennsíkok szülötte. A népi gyógyászat régóta használja.
Európai termesztése a 16. században északon (Hollandiában, Dániában) kezdődött. A fekete ribizli termesztése majdnem száz évig tiltott tevékenységnek számított az USA-ban, ahol a növényen megtelepedő gomba veszélyforrást jelentett bizonyos, a fafeldolgozó-ipar szempontjából fontos fenyőfélékre.
Fotók: Canva
