A zöldátálláshoz szükséges ritkaföldfémek – mint a lítium, a nikkel vagy a kobalt – bányászata rendkívül komoly környezeti és társadalmi károkat okoz. Pusztul az ökoszisztéma, szennyeződnek a vizek, és a helyi jogokat is sérti, a beruházó cégek mégsem tesznek semmit.
Egy a The Guardianban megjelent anyag részletesen elemzi a zöldátálláshoz szükséges kritikus ásványok (a lítium, a kobalt, a nikkel és hasonlók) bányászatának helyzetét. A felsorolt anyagok a fenntartható energiaátmenet alapvető elemei, az akkumulátorok mellett a napelemek és a szélturbinák fontos összetevői. Csakhogy a bányászatuk meglehetősen súlyos környezeti és társadalmi károkat okoz.
Kapcsolódó bejegyzések
Ez a technológia már olcsóbb, mint az akkumulátorok
A sűrített levegős energiatárolás óriási lehetőséget rejt magában.
2016 és 2024 között a bankok 493 milliárd dollár hitelt és garanciát, a befektetők pedig 289 milliárdnyi kötvényt/részvényt irányítottak ezekbe a projektekbe, főként az USA-ból, Ausztráliából, az Egyesült Királyságból, Japánból és Brazíliából. Ez a tőkeáramlás azonban kifejezetten gyenge és átláthatatlan ESG– (környezeti, társadalmi, irányítási) politikák mellett zajlik, ugyanis a vizsgált 30 intézmény többségénél hiányoznak a közösségek és az ökoszisztémák védelmére szolgáló hatékony garanciák.
Aggasztó statisztikák
A jelentésben szereplő számok aggasztóak: a bányák közel 70 százaléka őslakos- vagy őstermelői földeken helyezkedik el, 71 százalékuk pedig a biodiverzitás szempontjából fontos, illetve a klímaváltozás által sújtott régiókban. Ez pedig erdőirtáshoz, vízszennyezéshez, ökoszisztéma-pusztuláshoz, az őslakosjogok megsértéséhez, valamint veszélyes munkakörülményekhez vezet.
Az esettanulmányok Ausztráliából, Brazíliából, Indonéziából és a Kongói Demokratikus Köztársaságból példázzák a problémákat: katasztrofális zagytározó-szakadások, új szénerőművek építése, halálos balesetek. Maurício Angelo, a Mining Observatory igazgatója ki is emeli ezt a paradoxont: a bányászat a klímaválság egyik felerősítője, mégis a „megoldás részeként mutatkozik” anélkül, hogy ténylegesen megváltoztatná a jelenlegi globális tendenciákat.
Kép: canva
Fenntarthatatlan és kockázatos
A jelentés hangsúlyozza, hogy gazdasági szempontból a jelenlegi modell fenntarthatatlan: a 782 milliárd dollárnyi befektetés ugyanis azért is kockázatos, mert a társadalmi konfliktusok és a környezeti katasztrófák a hosszú távú stabilitást fenyegetik.
Kapcsolódó bejegyzések
Ásványkincsek a jég alatt: miért kap ekkora figyelmet Grönland?
A világ gazdaságának szeme Grönlandon: de tudjuk, mivel jár, ha bányákat létesítenek ezen a területen?
A környezetvédelem érdekében tett javaslatok közé tartozik a kormányok számára a pénzügyi szabályozás szigorítása, a kötelező átvilágítás a környezeti és az emberi jogok terén, valamint a vállalati átláthatóság. A pénzügyi intézményeket arra szólítják fel, hogy építsék be politikájukba az emberi jogok tiszteletét és a nemzetközi jogot, kizárva az erdőirtással vagy az egyéb jogsértésekkel összefüggő cégeket. Stephanie Dowlen, az egyik zöldszervezet, a Rainforest Action Network szakértője szerint ez ébresztőként szolgálhat, hiszen nem építhető igazságos energiajövő a helyi közösségek elűzésével és a biodiverzitás pusztításával.
Más jelentések is megerősítik ezeket a trendeket: a globális ritkaföldfém-kereslet növekedése mellett nőnek a konfliktusok. Például a Business & Human Rights Resource Centre Transition Minerals Trackerje az idén 18 új őslakosokkal szembeni jogsértést és 408 káros környezeti hatást regisztrált. Ez alátámasztja, hogy reform nélkül a finanszírozás inkább aláássa, mintsem segíti a klíma- és természetvédelmi célokat. Azaz a befektetőknek, a finanszírozó intézményeknek világszerte ideje átrendezniük a portfólióikat egy valóban fenntarthatóbb irányba, különben veszteségekkel számolhatnak a növekvő szabályozási és reputációs kockázatok miatt.
Forrás: Makronóm
Kiemelt kép: canva