A Nemzetközi Energiaügynökség (International Energy Agency, IEA) nemrégiben publikált tanulmánya a G20-as országok szén-dioxid-mentes villamosenergia-termelésének helyzetét hasonlítja össze.
Az Energiastratégia Intézet elemzése szerint az említett tanulmány áttekinti az átállással kapcsolatos főbb akadályokat, a különböző szakpolitikai megközelítéseket és a jövőbeli fejlődés lehetőségeit. A jelentés kizárólag azokat az energiaforrásokat vizsgálja, amelyek alkalmasak a szén-dioxid-kibocsátás nélküli villamosenergia-termelésre.
Kapcsolódó bejegyzések
Mit jelentenek pontosan a kibocsátáscsökkentés slágerfogalmai?
Hogy tisztán lássunk a klímaharc kapcsán tett vállalások és nyilatkozatok tengerében jó, ha helyre tesszük, mit is jelentenek az egyes fogalmak.
Ennek megfelelően a napenergia, a szélenergia, a vízenergia, a nukleáris energia, a geotermikus energia, a fenntartható módon előállított bioenergia, az óceánenergia, valamint az alacsony szén-dioxid-kibocsátású hidrogén került a fókuszba. Az említett technológiák elterjedése ugyanis alapvető a villamosenergia-ágazat dekarbonizációja és a hosszú távú karbonsemlegességi célok elérése szempontjából.
Az Afrikai Uniónak jelenleg nincs hivatalos karbonsemlegességi célkitűzése, de már többféle éghajlatvédelmi stratégiát és kezdeményezést indított az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése és a megújuló energiaforrások elterjesztésének támogatása érdekében. Az afrikai éghajlat-politikai törekvések középpontjában a 2022 és 2032 közötti időszakra szóló Klímaváltozási és Reziliens Fejlődési Stratégia és Cselekvési Terv áll. Ez a kontinens egyedi kibocsátáscsökkentési lehetőségeire építve Afrika átmenetét kívánja elősegíteni egy alacsony emissziójú jövőre.
Kapcsolódó bejegyzések
Vízenergia: a klímaharcban hasznos, de elmélyíti a kihalási válságot
Karbonsemleges és kiszámítható, de hogyan hat a biodiverzitásra a vízenergia?
Ennek a stratégiának egyik fő eleme a Zöld Helyreállítási Cselekvési Terv, amelynek fontos alapgondolata, hogy hangsúlyozza a megújuló energiaforrások és az energiahatékonyság kibocsátáscsökkentésben játszott szerepét.
Bár a vízenergia jelentősége továbbra is kulcsfontosságú marad, részesedése a teljes beépített megújulóenergia-kapacitáson belül a 2023-as 58%-ról 2030-ra várhatóan 34%-ra csökken, mivel a nap- és a szélenergia jelentősége folyamatosan növekszik a villamosenergia-termelésben. Az Afrikai Nukleárisenergia-bizottság elsősorban azt vizsgálja, hogy a nukleáris technológiákkal milyen módon lehet támogatni a gazdaság fejlődését.
A tanulmány tovább olvasható az Energiastratégia Intézet weboldalán.
Fotó: Canva