
Sivák ZsĂłfia a Moholy-Nagy MűvĂ©szeti Egyetemen vĂ©gzett, a Magyar SajtĂłfotĂł Pályázaton többször is dĂjazott fotĂłművĂ©sz. A korábbi szemĂ©lyes, dokumentarista sorozataival Ă©s kiállĂtásaival nĂ©pszerűvĂ© vált művĂ©sszel annak apropĂłján beszĂ©lgettĂĽnk, hogy elsĹ‘ beköltözĹ‘je volt a HybridCycle fenntarthatĂłsági fĂłkuszĂş alkotĂłi rezidenciájának.
A Káli-medence festĹ‘i környezetĂ©ben idĂ©n hat kĂ©pzĹ‘művĂ©sz vendĂ©geskedik, munkájuk gyĂĽmölcse pedig a VeszprĂ©m–Balaton 2023 EurĂłpa Kulturális FĹ‘városa program gyűjtemĂ©nyĂ©t szĂnesĂti.
A rezidenciaprogram elĹ‘tt kĂ©szĂĽlt villáminterjĂşbĂłl mĂ©g az derĂĽlt ki, hogy a nyugalmat várta a három alkotĂłi hĂ©ttĹ‘l, ami nem meglepĹ‘, mĂ©gis kicsit szokatlan kĂvánság a tĂ©májául a társadalmi egyenlĹ‘tlensĂ©get választĂł szociofotográfia fiatal alkotĂłjátĂłl.
NĂ©pmesĂ©be illĹ‘ a törtĂ©net: a kalandvágyĂł leány elindul a nagyvárosba kitanulni a mestersĂ©get, aztán a tudás birtokában visszatĂ©rhet szĂĽlĹ‘földjĂ©re segĂteni az embereknek. Avass be minket, kĂ©rlek, a törtĂ©netedbe! Hogy lett Sivák ZsĂłfi dokumentarista fotĂłművĂ©sz?
Egy kis faluban, szerĂ©ny körĂĽlmĂ©nyek között nĹ‘ttem fel. A nevelĹ‘apukám művĂ©szettörtĂ©nĂ©szkĂ©nt közel hozta hozzám a kreatĂv alkotás szeretetĂ©t, Ăgy Egerben már művĂ©szeti gimiben tanultam. A Moholy-Nagy MűvĂ©szeti Egyetemre kerĂĽlve már elĂ©ggĂ© világos volt, hogy a fotĂłzás Ă©rdekel. IdĹ‘közben pedig ezen belĂĽl is a valĂłságábrázolásban Ă©s a dokumentarista szociofotĂłk kĂ©szĂtĂ©sĂ©ben teljesedtem ki.
A törtĂ©net is Ăgy kristályosodott ki. A fĹ‘városba költözĂ©s egy teljes dimenziĂłvesztĂ©ssel felĂ©rt. A város–vidĂ©k kettĹ‘ssĂ©get igyekeztem a saját Ă©letemben Ă©s a kĂ©pekben is feldolgozni. VidĂ©kre visszajárva kerestem meg Ăşjra gyerekkorom alapvetĂ©seit, az objektĂven Ă©s a kamerán keresztĂĽl. Sokáig dolgoztam mĂ©lyszegĂ©nysĂ©gben Ă©lĹ‘ emberekkel, sokat fotĂłztam cigánytelepeken, elĂ©ggĂ© mozgattak a perifĂ©riára szorult embercsoportok.
Hogyan talált rád a kihĂvás, hogy 300 kilomĂ©terre eddigi munkáid helyszĂnĂ©tĹ‘l rezidenciaprogramban vegyĂ©l rĂ©szt? Mennyire volt nehĂ©z ráhangolĂłdni erre az Ăşj környezetre?
A Hybridart – HybridCycle művĂ©szetmenedzsment munkáját rĂ©gĂłta követem. Az alapkĂ©pzĂ©s utáni diplomakiállĂtásunk is a galĂ©riában volt, ahogy a fiatal fotĂłsokat támogatĂł Fresh Meat pályázaton is szerepeltek munkáim. A felhĂvásra rátalálni evidens volt. A Káli-medence Ă©s környĂ©ke magánemberkĂ©nt nagy kedvencem, Ăgy kĂĽlönösen kĂváncsi voltam arra, hogy alkotĂłkĂ©nt mit tudok kihozni ebbĹ‘l a lehetĹ‘sĂ©gbĹ‘l.
Azt már korábban is érdekes ellentmondásnak tartottam, hogy miközben a nyár itt a turisták dömpingjéről szól, a Káli-kapocs nevű ikonikus kocsma keddenként és szerdánként zárva tart. Ez az apró momentum elég volt ahhoz, hogy ezen a két napon teljesen más szellemiség uralkodjon a faluban.
A korábbi tapasztalataim alapján volt nĂ©mi elĹ‘feltevĂ©sem, de nem láttam rá teljesen a társadalmi helyzetre, a viszonyokra. Arra számĂtottam, hogy erĹ‘teljesebb lesz a telepĂĽlĂ©sek vidĂ©kies jellege, ennek ellenĂ©re olyan volt, mintha egy kicsi ĂšjlipĂłtvárosba csöppentem volna.
Mit szóltál a program témafelvetéséhez? Annyiban most meg volt kötve a kezed, hogy a sorozatnak a fenntarthatóság témaköreire kellett reflektálnia.
Inkább kihĂváskĂ©nt, mintsem kötöttsĂ©gkĂ©nt Ă©ltem meg. Ăšgy Ă©rzem, hogy fotĂłskĂ©nt nem könnyű pillanatfelvĂ©teleken megragadni ezt a lassĂş Ă©s nagy változást, ami körĂĽlöttĂĽnk zajlik. Más kĂ©pzĹ‘művĂ©szeti ágak – talán anyagaik miatt is – jobban hozzá tudnak nyĂşlni a tĂ©mához. Dokumentarista fotĂłskĂ©nt fĹ‘leg nehĂ©z a feladat, mivel a tĂ©ma művĂ©szeti kibontása szĂĽksĂ©gszerűen valamifĂ©le koncepcionális gondolkodást igĂ©nyel.
EzĂşttal is a korábbi munkáimhoz hasonlĂłan indultam el. Szerettem volna megkeresni olyan embereket, akik mondjuk Ĺ‘stermelĹ‘kĂ©nt helyben dolgoznak, remĂ©lve, hogy ezekbĹ‘l a találkozásokbĂłl elindul egy cselekmĂ©ny, amelyet már engedek a saját Ăştján kibontakozni. VĂ©gĂĽl azt Ă©reztem, hogy ez valĂłszĂnűleg a szezonon kĂvĂĽl működne igazán, hiszen nyáron mindenki a turizmusra koncentrál, Ăgy kevĂ©sbĂ© egyĂĽttműködĹ‘.
Kifejezetten az érdekelne, ami a nyári kirakatidill mögött van. Annak a munkának a nehézségei, amelynek eredményeként a bio-, natúr, kézműves, levendulás szappan végül szombat reggel kilencre a piacon a standra kerül. Viszont a pörgés közepette nem annyira akartak beengedni az emberek.
Merre vetted az alkotás irányát?
ElĹ‘ször arra gondoltam, hogy inspiráciĂłt a helyiek Ă©s a „gyĂĽttmentek” között hĂşzĂłdĂł – vĂ©lt vagy valĂłs – konfliktusban keresek, felfedve a budapestiek Káli-medencĂ©be költözĂ©sĂ©nek motiváciĂłit, folyamatát. Aztán arra jutottam, hogy ez tĂşl sĂşlyos tĂ©ma ahhoz, hogy alig egy hĂłnap alatt megfejtsem, Ă©s talán nem is tisztem ezt megfejteni Ă©s ĂtĂ©letet alkotni. IdĹ‘közben azon kaptam magam, hogy már-már zavarba ejtĹ‘ idillbe csöppentem. Az elsĹ‘ nĂ©hány napban csak bicikliztem körbe-körbe, Ă©s erre gondoltam: „Basszus, itt minden annyira szĂ©p! Most itt Ă©n mit fogok fotĂłzni?!” Tudtam, hogy más lesz, mint a kelet-magyarországi falvak, már csak földrajzi adottságainál Ă©s lakosságának összetĂ©telĂ©nĂ©l fogva is. SzociofotĂłskĂ©nt az ilyen szĂ©psĂ©ggel nehĂ©z mit kezdenem.
VĂ©gĂĽl belevetettem magam a lehetĹ‘sĂ©gbe, hogy kĂsĂ©rletezhetek az eddigi komfortzĂłnámon kĂvĂĽl. A termĂ©szetfotĂł a lehetĹ‘ legtávolabb áll tĹ‘lem, de nekiláttam alternatĂv tájkĂ©peket kĂ©szĂteni. FĹ‘leg estĂ©be nyĂşlĂłan Ă©s alkonyatkor, kĂĽlönbözĹ‘ vakukkal Ă©s szĂnes fĂ©nyekkel átĂrva a valĂłságban látottat. Ezzel a mĂłdszerrel a kĂ©peken szĂ©p lassan kirajzolĂłdott, hogy noha a környezet elsĹ‘re Ă©rintetlennek tűnik, valĂłjában az idill mögött már szinte mindenhol ott van az ember kezĂ©nek a nyoma.
A rezidenciaprogramnak otthont adó Káli-medence sokaknak a „magyar mediterráneum”, egyedülálló természeti kincs, sokaknak pedig a Balaton kulturális szülőföldje. Mit tapasztaltál, az odalátogatók mennyire foglalkoznak az aktuális társadalmi kérdésekkel?
A Káli-medence az utĂłbbi Ă©vekben a művĂ©szetet Ă©rtĂ©kelĹ‘k mellett fĹ‘kĂ©nt a környezettudatosságra is nyitott Ă©rtelmisĂ©get vonzotta. Ă–röm ott járni-kelni, látni az idillt a moshatĂł pelussal, a biotermĂ©kekkel, a szelektĂv hulladĂ©kgyűjtĂ©ssel. Itt erĹ‘södik fel igazán a disszonancia: Magyarországon, csupán kĂ©t-három megyĂ©vel keletre hiányzik az alapvetĹ‘ higiĂ©nia, mindennaposak a megĂ©lhetĂ©si gondok, a műanyag hulladĂ©k mĂ©rgezĹ‘ tűzkĂ©nt, fĂĽstkĂ©nt vĂ©gzi.
Olyan érdekes, hogy ez a kettősség nincs eléggé a fókuszban. Bele vagyunk ragadva saját kis értelmiségi, Budapest-centrikus közegünkbe, holott jobban szét kellene nézni, mert a valóság – nem is olyan távol tőlünk – nagyon ijesztő.
Most Ăşgy Ă©rzem, kezdetnek elĂ©g lenne több Sivák ZsĂłfi-kiállĂtást nĂ©znĂĽnk.
Sivák ZsĂłfi Ă©s a rezidenciaprogramban alkotĂł művĂ©szek munkáibĂłl nyĂlĂł kiállĂtás megtekinthetĹ‘ majd Budapesten Ă©s VeszprĂ©mben is a HybridCycle Ă©s a VeszprĂ©m–Balaton 2023 EurĂłpa Kulturális FĹ‘városa program keretĂ©ben.
Fotók: Greendex, Kovács Bálint