A koronavírus-járvány miatt az elmúlt két év nem volt könnyű az emberiség számára. A lezárásoknak és az utazási korlátozásoknak viszont volt egy kétségtelenül pozitív hozadéka: kis időre fellélegezhettek a végletekig elturistásodott helyszínek.
Amikor már szinte nem létezik olyan különleges pontja bolygónknak, melyet ne taroltak volna le a vég nélkül özönlő turistahadak, ez igen nagy eredménynek számított. Bár lassan véget ér ez a lélegzetvételnyi szünet, arra mindenképpen jó volt, hogy felismerjük: ha meg szeretnénk őrizni az említett helyeket, nem térhetünk vissza a régi kerékvágásba.
Kapcsolódó bejegyzések
A járvány enyhülésével nőtt a fenntartható utazások iránti igény
A járvány után egyre nagyobb az igény a fenntartható turizmusra. A Booking.com is ezzel a kérdéssel foglalkozott.
Emlékezhetünk azokra a képekre, melyek a járvány idején bejárták a világsajtót. Elnéptelenedtek az utcák ott, ahol korábban hömpölygött a tömeg. Olyan állatok jelentek meg bizonyos területeken, amelyekkel emberemlékezet óta nem találkozhattunk.
A globális turizmus számokban
Míg 1950-ben még csak 25 millió ember utazott külföldre turistaként, addig 1970-re 166 millió, az ezredfordulóra pedig már 680 millió volt a számuk. Az eddigi csúcsot a koronavírust megelőzően, 2019-ben értük el, amikor már 1 milliárd 464 millió ember utazott külföldre.
Végül a fapados légitársaságok – következésképpen a tömegek számára elérhető olcsó utazás – elterjedésével vált a globális turizmus világszerte meghatározó, munkahelyek millióit biztosító, több ezer milliárd dolláros üzletté. Érdekesség, hogy a nemzetközi turizmus első számú célpontja – ahogy az elmúlt bő hetven évben, úgy manapság is – Európa.
Forrás: Tourism – Our World in Data
A túlturizmus társadalmi és környezeti hatásai
A turizmus olyan fokú áradata, amelyet a Covid19 előtt megtapasztalt a világ, sok tekintetben nem volt fenntartható. Ezt igazolja például a turizmushoz kapcsolódó szén-dioxid-kibocsátás, amely egy korábbi kutatás szerint akár a globális kibocsátás 8%-át is elérhette. A kibocsátás azonban csak egyike a turizmus okozta környezeti problémáknak.
Kapcsolódó bejegyzések
Fenntartható utazás: Hogyan válasszunk szálláshelyet?
Egyre nő a fenntartható szállást keresők száma. De mitől lesz egy hotel fenntartható? És mik azok a jelek, amelyek megmutatják, ténylegesen fenntartható-e a választott szálláshely?
A turisták megjelenésével az infrastrukturális fejlesztések is beindulnak. A semmiből nőnek ki a hotelek, megjelennek az aszfaltozott utak, az egykori érintetlen környezet szinte teljesen eltűnik. A szálláshelyek és az éttermek legtöbbször a pazarlás melegágyai, rengeteg erőforrást használnak fel a vendégek igényeinek kielégítésére. A környezetszennyezésben maguk a turisták is élen járnak: az ENSZ Környezeti Programjának (UNEP) becslése szerint egy átlagos turista naponta nagyjából 1 kilogramm szilárd szemetet hagy maga után.
A még hosszasan sorolható környezeti hatások mellett legalább ennyire fontosak a társadalmi hatások. Bár a turizmus számos munkahelyet teremt, így bevétel és gazdasági erősödés ígéretét hordozza, egy bizonyos szint felett túl nagy terhet róhat az érintett régió lakosságára. Jelentősen terhelheti például a helyi tömegközlekedést, ami rontja a helyiek életminőségét. Emellett az árfelhajtó hatása, amit Budapesten is meg lehet figyelni, szűkíti a helyiek lehetőségeit. Ez a szolgáltatószektorban és az ingatlanpiacon a legerőteljesebb.
Forrás: Tourism – Our World in Data
Legalább ennyire problémás lehet a szezonális turizmus, melyet itthon is sokan ismernek. Ennek legkiválóbb példája a Balaton. Míg nyáron elárasztják a tópartot a turisták, a főszezonon kívül a legtöbb nyáron nyüzsgő település teljesen kihalttá válik.
Vissza kellene fogni a turizmust?
Az elmúlt évtizedekben megjelenő, mindent letaroló turistaáradatot túlturizmusnak (overtourism) nevezi a szakirodalom. Elsősorban a fejlett országokban indultak lépések a kezelésére. A legjobb példa talán Velence esete. A világörökség részét képező, egyedülálló településen a második világháborút követően még nagyjából 170 ezer ember élt. Mára a település történelmi belvárosában csak 55 ezer velencei él. A többieket kiszorították a turisták. A 2019-es adatok szerint a városba évi 24 millió ember érkezik, túlnyomó többségük pedig csak egyetlen napot tölt Velencében.
A turizmus pozitív hatásai régóta eltörpülnek a negatívumok mellett az olasz városban, ahol ennek nyomán nemrég drasztikus lépésekre szánták el magukat. Az első jelentős változtatás az volt, hogy az óriási turistahajókat kitiltották a lagúnából, míg idén várhatóan egy 5 eurós napijegyet is bevezetnek a városba látogató turisták számára. A limitált számban elérhető jegyeket előre kell majd megvenni az interneten.
A cél az, hogy ne az egynapos turizmust támogassuk, ezzel túlterhelve a várost, hanem helyette a hosszabb velencei tartózkodást ösztönözzük
– idézte Simone Venturini polgármester-helyettest az Euronews.
Nem Velence az egyetlen, ahol ilyen és hasonló intézkedések bevezetését fontolgatják. A helyiek nyugalmán és a városok élhetőségén túl a műemlékek védelmére is gondolni kell. Ennek remek példája a Granadában található világhírű mór palotakomplexum és erőd, az Alhambra. Itt a spanyol hatóságok már évekkel ezelőtt limitálták a napi látogatók számát; néha akár hetekkel, hónapokkal korábban meg kell vennie a jegyet annak, aki be szeretne jutni.
Egy ország, amely más utat választott
A Himalája hegyei között megbúvó Bhután neve elsősorban arról lehet ismerős, hogy a Himalájában fekvő kis országban a fejlettséget a GDP helyett a nemzeti boldogság mérésével állapítják meg. Azonban nem ez az egyetlen különlegessége a magasan fekvő királyságnak. A világ többi országától teljesen eltérő módon kezelik a turizmust. Azoknak, akik Bhutánba utaznak, a vízum költségén felül napidíjat kell fizetniük, nem is keveset.
Kapcsolódó bejegyzések
Egy ország, amely legyőzte a klímaváltozást és a koronavírust is
Bhután neve elsősorban elsősorban onnan lehet ismerős hogy a Himalájában fekvő kis országban a fejlettséget a GDP helyett a nemzeti boldogság mérésével állapítják meg, de legalább ennyire példaértékű az az összefogás amit az ország lakói tanúsítanak a bajban.
A főszezonban fejenként 250 dollár a napidíj, ami lényegesen több, mint az Velencében hamarosan bevezetésre kerülő belépő. A tévhitekkel ellentétben ez az összeg nemcsak a királyságban való tartózkodásra jogosít fel, hanem magában foglalja az országon belüli utazás költségeit, a helyi idegenvezetőt, a szállást és a napi háromszori étkezést. Ha így nézzük, annyira már nem is magas ez az összeg. Hozzá kell tenni, hogy ezzel együtt is egyre több turista kereste fel az országot a pandémia előtt, de tömegturizmusról beszélni egyáltalán nem lehetett.
A magyar helyzet
Hazánkban egyelőre nem okoz akkora problémát a túlturizmus, mint egyes nyugat-európai országokban, de a vírushelyzet utáni helyreállást követően a probléma itthon is egyre számottevőbb lehet. Ezen a téren az ukrajnai konfliktus lehetséges hatásai még nem ismertek, így kiindulni a koronavírus előtti helyzetből tudunk.
Ahogy említettük, korábban elsősorban Budapesten kezdett kibontakozni a túlturizmus. Ennek jelei között – ahogy ezt a KPMG turisztikai tanácsadó részlegének vezetője egy korábbi cikkben kifejtette – a bizonyos pontokon megjelenő kapacitáshiány és a szálláshelyek magas kihasználtsága a legfontosabb. A 2019-es rekordévben például összesen 5,69 millió vendég több mint 14 millió vendégéjszakát töltött a fővárosban.
A külföldi példák kapcsán bemutatott megoldási lehetőségeken túl az említett problémákat a látogatók időbeli és térbeli „szórásával” lehet megoldani. Ez hazánk esetében azt jelenti, hogy a Budapestre utazó turisták számára a főszezon mellett az őszi, a tavaszi és a téli időszakot is vonzóvá kell tenni. Ezenfelül a vidéki desztinációk felfuttatásával lehet változást elérni.
Ez a vidéki szálláshelyek és látnivalók fejlesztésével már elkezdődött. A válság előtti számok még azt mutatták, hogy a vidék kezd felzárkózni a fővároshoz. 2018-ban például már hasonló volt a vidéki vendégéjszakák százalékos növekedése a fővárosi adathoz. Ahhoz, hogy a változás kézzelfogható legyen, a vidéki turizmus bővülésének meg kell előznie a budapestit.
