Nem is olyan régen még természetes volt, hogy az udvarokban ébresztő helyett a kakas szólt és tyúkok kapirgáltak, reggelire pedig a tojásaikat fogyasztottuk. Talán sokaktól most sem áll messze ez az életforma.

Ma sem lehetetlen és ördögtől való feladat a házityúk tartása, ahol pedig nagyobb tér áll a rendelkezésükre, ott találnak is maguknak némi kiegészítő eleséget a madarak, így a táplálásuk is jóval egyszerűbbé válhat.

Az alábbi listában klasszikus fajtákkal ismerkedhetsz meg, amelyek remek tojók, ráadásul hű társaid is lehetnek. Fontos, hogy fajta alapján az alábbiak igen jó tojók, de szó sincs kizsigerelésről: a megfelelő tartási körülmények között ezek a fajták csodálatosan érezhetik magukat a kertedben.

Kapcsolódó bejegyzések

Tyúkmánia – A baromfi nem egyszerűen haszonállat

Hogyan lesz a tyúkból barát? Milyen díszfajtákat választ egy rajongó?

1. Leghorn

A népszerű, kiemelkedő tojástermelő képességű tyúkfajta sokak kedvence nemcsak Magyarországon, világszerte. A leghorn kétségtelenül az egyik, ha nem a legjobb tojófajtaként számon tartott tyúk. Első évben 250, de második évben is még 200 feletti tojást tojnak, megfelelő takarmányozás mellett. Ezt a nagyon jó tojási készséget a rendkívül korai érés és a kotlási hajlam hiánya is elősegítik.

Testtömege gyakran a három kilogrammot sem éri el kifejlett korában, így húshozama nem számottevő. Könnyed, kecses testalkatukról és fehér tollazatukról viszonylag könnyen felismerhetőek. A „rideg” tartási körülményeket érdemes kerülni nála, ehelyett télen és nyáron is biztosítsunk nekik kényelmes, szalmával bélelt helyet és elegendő mennyiségű eledelt. (Persze, a könnyen hozzáférhető, friss ivóvíz mellett.) Kerüljük az egyedek túlzsúfolását is.

2. Australorp

A viszonylag fiatal fajta keletkezésének története jórészt ismeretlen. Egyes források szerint a rhode-ot és a langschant használták, de a legvalószínűbb, hogy az orpingtonból tenyésztették ki az 1920-as években. Igazi kettőshasznú tyúk, a tojók akár évente 240-260 tojáshozamra is képesek, megfelelő takarmányozás mellett. Mivel jó tojáshozamú és húsfajta is egyben, ezért különösen kisgazdaságokba és önellátó háztartásokba ajánlják.

3. Plymouth Rock

Sávozott színváltozatát az Amerikai Egyesült Államokban tenyésztették ki a múlt század közepén. A sávozott plymouth fajtán belül kialakított kisebb testű (2,5-2,9 kg) nagy tojástermelő képességű (200-220 db/év) vonalak napjainkban is több tollszín szerint szexálható, középnehéz testű, barna héjú tojást termelő tojóhibrid előállításában vesznek részt. Nagy testű, erős megjelenésű, kissé nyújtott testállású. Széles terpeszben áll, büszke tartással. A hát széles és kerekded, középhosszú. A farktollak rövidek, teltek, kerekdedek. A melltájék lekerekített, széles. A fej meglehetősen kicsi, a szemek nagyok, sárga-vörös színűek. Rövid, erős és sárga a csőr. A taraj egyszerű, kicsi, nem túlzottam bevágott fogazattal. Füllebenye piros. Nyaka középhosszú, erőteljes, fenntartott, gazdag szőrözöttséggel. A csüd hosszú, erős, de nem goromba csontozatú, sárga színű.

4. Rhode Island Red

A rhode island tyúk Észak-Amerikában kitenyésztett, Magyarországon is népszerű fajta. Tévesen nem ritkán „vörös izlandinak” is nevezik.

Nevét onnan kapta, hogy az eredetileg az USA Rhode Island államában honos vörös parlagi tyúkból tenyésztették ki a 19. század második felében úgy, hogy a parlagi tyúkot eleinte ázsiai fajtákkal keresztezték, majd a folyamatba európai fajtákat is bevontak. Elég gyorsan fejlődik; jó hústermelő is: egyéves korában a kakas 2,9–3,5 kg, a tojó 2,3–2,6 kg. Edzett, ellenálló, kotlásra hajlamos. Évi 180–230 tojást rak.

5. Wyandotte

A fajta az USA-ból származik, ahol a 19. század közepén kezdett elterjedni. 1883-ban ismerték el, és ugyanebben az évben az első Wyandották elérték Európát. Nevét a Wyandotte törzsről kapta, amelynek tagjai szintén részt vettek tenyésztésében. A fajta rendes képviselői mellett találkozhat törpe rokonaikkal is. Európában, különösen Németországban, Hollandiában és Nagy-Britanniában tenyésztették ki a különböző tollszínű törpe Wyandotte változatokat.

E fajtának sajátos a testalkata, amelynél fogva azonnal meg lehet különböztetni a többi fajtától, s ez azonnal szembeötlik, ha képen összehasonlítjuk a többi fajtákkal. A törzs erős, húsos, lábállás középmagas, hát széles, mell mély, nyak erőteljes és vastag, fej rövid és széles, a taraj rózsás, ami igen tetszetős külsőt ad a madaraknak. Füllebeny, áll-lebeny élénkpiros.

A fenti tyúkfajták igen mutatósak, és boldogan kapirgálnak majd a baromfiudvarban, ráadás, hogy sok, szuper tojást használhatsz majd a konyhádban.

Forrás

Kiemelt kép: canva