Új módszert dolgoztak ki a légkörbe kerülő ózonréteget lebontó vegyi anyagok hatásának értékelésére. Az ózonréteg a sztratoszférában – a Föld felett 15 és 30 km között – helyezkedik el, és pajzsot nyújt a Nap káros ultraibolya sugárzásának egy részével szemben.
Az ózonvédelem nélkül az ultraibolya sugárzás magasabb szintje érné el a Föld felszínét, ami a bőrrák és a szembetegségek gyakoribb előfordulását eredményezné, valamint károsan hatna a növényekre és a terményekre.
Az 1980-as évek vége óta a Montreali Jegyzőkönyv nevű nemzetközi megállapodás az ózonlebontó vegyi anyagok, különösen a klórozott-fluorozott szénhidrogének (CFC-k) fokozatos kivonását eredményezte, amelyeket például a hűtő- és légkondicionáló rendszerekben használtak. Ennek következtében az ózonrétegben korábban megfigyelhető lyuk és elvékonyodás csökkent. Az ózonréteg feltöltésének üteme azonban lassú, és a közelmúltban a CFC-k újbóli, illegális gyártása is megismétlődött.
A Leedsi Egyetem, a Nemzeti Légkörkutató Központ, a Nemzeti Földmegfigyelési Központ és a Cambridge-i Egyetem tudósaiból álló kutatócsoport új módszert dolgozott ki, amely segít a szabályozóknak pontosabban felmérni az ózonréteget lebontó vegyi anyagok kibocsátásának hatását – és az ózonréteg védelmére irányuló intézkedések hatékonyságát.
A kutatók a Nature című tudományos folyóiratban számoltak be eredményeikről Az integrált ózonpusztulás és az ózon helyreállításának mérőszáma című cikkükben.
Az IOD (Integrated Ozone Depletion) metrikaként ismert új mérőszám három dolgot vesz figyelembe: a kibocsátás erősségét, azt, hogy mennyi ideig marad a légkörben, és azt, hogy mennyi ózon pusztul el kémiailag általa.
Martyn Chipperfield professzor, légkörkutató, a leedsi Éghajlat- és Légkörkutató Intézet igazgatója, a tanulmány egyik szerzője elmondta: „A tudósok évtizedek óta egy nagyon egyszerű mérőszámot használnak az ózonréteg helyreállásának mértékére. Ez sok szempontból hasznos volt, de nem tudta kezelni az ózonlebontó anyagok kibocsátásának széleskörűen eltérő forgatókönyveit. Az új eszközzel jobban mérhető lesz, hogy az ózonréteg hogyan regenerálódik.”
Az IOD-mérőeszköz lehetővé teszi a tudósok számára azt is, hogy megbecsüljék az új illegális vagy szabályozatlan kibocsátások ózonrétegre gyakorolt hatását.
Ez az új szakasz új mérőszámokat igényel, mint például az integrált ózonréteg-kimerülés. Az új mérőszámunk képes mérni a kibocsátások hatását – függetlenül azok méretétől. Egy légkörkémiai számítógépes modell segítségével sikerült kimutatnunk egy egyszerű lineáris kapcsolatot az IOD, a kibocsátások mérete és a kémiai élettartam között. Az élettartam ismeretében tehát egyszerűen kiszámítható az IOD, így ez egy kiváló mérőszám mind a tudomány, mind a politika számára.
A vezető szerző, John Pyle professzor, a Nemzeti Légkörkutató Központ és a Cambridge-i Egyetem munkatársa szerint ideje volt egy új módszerrel értékelni az ózonréteg állapotát.
A Montreali Jegyzőkönyvet követően új szakaszba léptünk – az ózonréteg helyreállásának értékelésébe.
(forrás: enn.com)