Magyar és szlovák kutatóknak sikerült meghatározniuk egy ízeltlábú zárványt, amely az ajkai borostyánkőből került elő. Az aprócska csótány egy olyan ízeltlábú csoportba tartozik, amelynek más képviselője előkerült már a mianmari gyantakincsből is, így izgalmas adalékkal szolgálhat őskörnyezetünk feltérképezéséhez.
A Veszprém vármegyében fekvő Ajka neve az utóbbi években egyre gyakrabban kerül elő az őslénytan tudományával kapcsolatos hírekben az egykor itt bányászott, késő-krétakorú (86.3–83.6 millió éves) barnakőszénből ismert, ajkait nevű borostyánkő-típusnak köszönhetően. E borostyánkő ugyanis – ellentétben hazánk egyéb ősi gyantakincseivel – nagy mennyiségben tartalmaz ízeltlábú-zárványokat. Olyan pókszabásúakat és rovarokat, amelyek akkor estek az egykori ragacsos gyanta fogságába, amikor az frissen a felszínre folyt.
Kapcsolódó bejegyzések
Hiénaürülékből vonták ki a gyapjas orrszarvú genomját
A tudósok megkövesedett ürülékmintákból vonták ki az ősemlős DNS-ét.
Az ajkaitban előforduló zárványokról először Tasnádi Kubacska András geológus és paleontológus tett említést 1957-ben. Az azóta eltelt évtizedek során az ajkait egyebek mellett kétszárnyú rovarokkal, pókokkal, bogarakkal, darazsakkal és álskorpiókkal is megajándékozta már a tudományt. A Magyar Természettudományi Múzeum, a Szlovák Tudományos Akadémia és az Eötvös Loránd Tudományegyetem kutatói most lerántották a leplet egy ajkaitban megőrződött őscsótányról.
A csótánnyal több gond is akadt: túlságosan kicsi, míg a kő nagyon sötét, és több ponton is repedések szabdalják. Emiatt a megőrződött részekről nehezen lehetett jó minőségű fotókat készíteni. A zárványnak továbbá nincs meg a feje, csupán a csápok és a szájszervek néhány kis szegmense őrződött meg. Hiányoznak a lábak egyes porciói is. Ennek ellenére számos, kiemelkedően fontos diagnosztikus anatómiai bélyeg kiválóan megfigyelhető rajta, így lehetővé vált a zárvány új fajként történő beazonosítása. Ehhez sokéves tapasztalatával járult hozzá Hemen Sendi, a Szlovák Tudományos Akadémia Zoológiai Intézetének kutatója, a földtörténeti középidő csótányainak elismert szakértője, számtalan e témában íródott tudományos publikáció szerzője.
Fotó: Hajdu Zsófia
Az őscsótány a Perspicuus csincsii nevet kapta, hiszen minden kétséget kizáróan besorolható volt a már ismert, ám napjainkra kihalt Perspicuus csótánygénuszba, ám azon belül egyértelműen új fajt képviselt. A csótányfaj egy egyre érdekesebbé váló kirakós újabb darabja. Az ajkait a földtörténet azon időszakából maradt fenn, amelyből csak rendkívül kevés borostyán származik világszerte. Az ízeltlábúak könnyen elenyésző teste a borostyánokban sokkal jobb állapotban őrződik meg zárványként, mint bármilyen más fosszilizációs út mentén. A paleontológusoknak így lehetőségük van a késő-kréta e periódusának élővilágáról egy egészen más szinten információt gyűjteni, mint például gerinces állatok csontmaradványai által.
Kapcsolódó bejegyzések
Porcoshalakat találtak a paleontológusok Orfű mellett
Mélytengeri porcoshalak kövületeit tárták fel őslénykutatók, a Baranya megyei Tekeres mellett.
A Perspicuus csincsii egy újabb olyan ízeltlábú-csoportot képvisel, amely előkerült a borostyánkutatások kapcsán híres burmitból, azaz a szintén késő-krétakorú, megközelítőleg 99 millió éves mianmari borostyánból is. A burmit egyike a világ zárványokban leggazdagabb borostyántípusainak, a Perspicuus csótánygénusz két faja is ismert ebből az ősi gyantakincsből.
Bolygónk sokszínű élővilágának megismerése, óvása és megőrzése kiemelt téma volt a Planet Budapest 2023 Fenntarthatósági Expón. A Your Planet elnevezésű kiállításon az érdeklődők megtudhatták, hogy miként tehetnek lépéseket egy fenntarthatóbb élet felé, hogy ilyen módon részt vegyenek a természet védelmében.
Forrás: ELTE Kommunikáció
Kiemelt kép: Egy darabka barnakőszénen ülő ajkai borostyánkő, másnéven ajkait / Fotó: Szabó Márton