A több mint 83 millió éves példány egy Ajka környéki borostyánzárványból került elő. A kutatók szerint a fosszília arra utal, hogy ezek a piciny ízeltlábúak a párás, szubtrópusi éghajlati viszonyok között az egész eurázsiai szárazföldön elterjedtek lehettek.
Az álskorpiók a pókszabásúak osztályába tartoznak, nagyon hasonlítanak a skorpiókra, de sokkal kisebbek azoknál, és nincs méregtövisük. Ragadozók, kicsiny ízeltlábúakkal (pl. atkák, ugróvillások) táplálkoznak. Bár a legidősebb szárazföldi apró ízeltlábú állatok közé tartoznak, 25 ma élő családjuk közül mindössze 14-et ismerünk fosszíliákból, amelyek többsége az eocén korból származó európai borostyánokban maradt fenn.
Ősmaradványokban gazdag borostyánkövek
Novák János (ELTE Állatrendszertani és Ökológiai Tanszék), Szabó Márton (Magyar Természettudományi Múzeum Őslénytani és Földtani Tár) és Ősi Attila (ELTE Őslénytani Tanszék) közreműködésével egy kutatócsoport nemrégiben a késő kréta korú (86,3–83,6 millió éves) ajkai borostyánkövek egyikében fedezett fel egy ősi álskorpiót, és adott róla tudományos leírást a Cretaceous Research nevű szakmai folyóiratban.
A borostyánkő az egykor élt növények megkövesedett gyantája, amelyben sok esetben őrződnek meg kisebb-nagyobb állati és növényi részek, ezek az ún. zárványok. Az ajkait néven ismert borostyántípus az egykori ajkai kőszénbányászat egyik „mellékterméke” volt, és a helyi szénbányászat 2004-es megszűnése óta különleges ritkaságnak számít. Az ízeltlábú-zárványokat tartalmazó darabokat évek óta publikálják, eddig előkerültek pókok, bogarak, darazsak, kétszárnyúak és csótányok zárványai is. Az ajkai kőszén egyébiránt más ősmaradványokban is rendkívül gazdag, ismert innen hatalmas mennyiségű puhatestű-fosszília, de gerincesek, köztük dinoszauruszok maradványai is.
Fotó: Novák János
Amatőr ősmaradványgyűjtőtől származik a lelet
A most leírt álskorpió-zárványt Ajkagarypinus stephani névre keresztelték a kutatók. A névadás a lelőhelyre és Szabó Istvánra utal, aki a zárványtartalmú ajkaitdarabot felajánlotta a tudomány számára. Az amatőr ősmaradványgyűjtő a kis gyantadarabot még 1997-ben gyűjtötte az ajkai kőszénmeddők egyikén.
Novák János, a kutatás vezetője rámutatott, hogy a zárvány sajnos nem teljes, az állat utóteste szinte teljesen hiányzik. A rendelkezésre álló morfológiai bélyegek ennek ellenére elegendőek voltak ahhoz, hogy megállapítsák, hogy az álskorpió-zárvány a tudományra nézve új fajt képvisel.
Kapcsolódó bejegyzések
A Hungarosaurus nyomában: ásatás a magyar dinoszaurusz-lelőhelyen
Lezárult a 2022-es ásatás az iharoskúti őslénytani lelőhelyen, mely többek között a Hungarosaurus maradványait is őrzi. Vajon 2022 hozott új felfedezést?
Összetett vizsgálatok zajlottak a borostyándarab körül
A pár centiméteres borostyándarabot a Rennes-i Egyetem munkatársa, Manuel Brazidec műgyantába ágyazta, alakra vágta, óvatosan megcsiszolta, majd nagy teljesítményű fotómikroszkóp alatt fényképezte. A Bécsi Természettudományi Múzeumban Christoph Hörweg ugyancsak elvégezte a példány mikroszkópos fotózását. Mindezek mellett a gyantadarab megjárta a hamburgi DESY (Deutsches Elektronen-Synchrotron) szinkrotronkamráját is, ahol a benne ülő álskorpiót 3D-s modellként szkennelték be Jörg U. Hammel, Danilo Harms, Ulrich Kotthoff és Constantin Mey, a tudományos publikáció társszerzőinek közreműködésével. A szakmai konzultációba az álskorpiók kutatásának világszerte legelismertebb szakértőjét, az ausztrál Mark Harvey-t is bevonták.
Fotó: Novák János (2024 után módosítva)
Az Ajkagarypinus stephani a Garypinidae álskorpiócsalád tagja, amelynek ma élő tagjai főleg a világ trópusi és szubtrópusi területein élnek (pl. esőerdőkben, félsivatagokban és tengerparti élőhelyeken), jellemzően nedves avarban, fakéreg vagy kövek alatt fordulnak elő. Az ajkai ős-álskorpió a Garypinidae család eddig ismert második legidősebb képviselője. Az új faj ajkai kőszénmocsárban való jelenléte izgalmas adalék az itteni ősi ízeltlábú-fauna kompozícióját illetően. A mai álskorpiók egyes képviselőire jellemző a nagyobb állatokba kapaszkodás révén való terjedés (forézis), így elképzelhető, hogy az egykor egy szigetvilág részeként létezett ajkai kőszénmocsárba is hasonlóan juthattak el ezek a kis pókszabásúak.
Kapcsolódó bejegyzések
Így alakította át az erdők képét a dinoszauruszokat kipusztító aszteroida
A 66 millió évvel ezelőtt a közép-amerikai Yucatan-félszigeten becsapódott aszteroidának nem csak a dinoszauruszok kihalás lett az eredménye, hanem az erdők jelentős átalakulása is.
A kutatások folytatódnak
Az ajkaitba zárt ősi álskorpió a Magyar Természettudományi Múzeum őslénytani gyűjteményébe került. A kutatások tovább folynak újabb és újabb ajkaitzárványok vizsgálatával, hiszen a múzeumi borostyánpéldányok még több tucat leírásra váró ízeltlábút tartalmaznak.
Bolygónk gazdag élővilágának óvása és megőrzése kiemelt téma volt a Planet Budapest 2023 Fenntarthatósági Expón. A Your Planet elnevezésű kiállításon az érdeklődők megtudhatták, hogy miként tehetnek lépéseket egy fenntarthatóbb élet felé, hogy ilyen módon részt vegyenek a természet védelmében.
Forrás: ELTE Kommunikáció
Kiemelt kép: Az Ajkagarypinus stephani holotípusa / Novák János (2024 után módosítva)
