A kisbabákról a legtöbb ember eszébe először a sírás és a pelenka jut, valamint az a tény, hogy a kis jövevények úgy ismerkednek a tárgyi világgal, hogy előszeretettel vesznek mindenfélét a szájukba. Az édesanyjuk mellén kívül a kezüket, azon is a hüvelykujjukat emelik legtöbbször a szájukhoz, az ujjszopásnak pedig rendkívül fontos funkciója van, ráadásul valami ehhez hasonlót az elefántoknál is meg lehet figyelni.
A csecsemők nagyjából két hónapos korukban kezdik el felfedezni a kezüket és rajta az ujjaikat, mégpedig úgy, hogy addig hadonásznak az arcuk előtt, amíg lassacskán rájönnek, hogy az előttük verdeső két végtag hozzájuk tartozik. Innentől kezdődően nyilvánvalóan meg akarnak ismerkedni újonnan felfedezett testrészeikkel, és ezt a szájukkal teszik, később pedig azzal kezdik jelezni édesanyjuknak a táplálkozási igényüket, hogy a szájukhoz emelik az öklüket.
Kapcsolódó bejegyzések
A szülői felelősség és a gyermekvállalás dilemmája a klímaváltozás korában
Szülőnek lenni nehéz. Arról beszélgettünk, mit és hogyan adhatunk át a gyermekeinknek, hogy ők már jóval tudatosabban készülhessenek a jövőre.
De miért szopizzák a babák a hüvelykujjukat?
A kisbabáknál az éhségérzet nagyon erős szopásingerként jelentkezik, az ehhez kapcsolódó, lényegében a kisbabák túlélését biztosító reflex pedig már az anyaméhben kialakul, hiszen a terhesség 18. hetétől megfigyelhető az ultrahang-felvételeken, hogy a magzat a szájában tartja a hüvelykujját. A szopásingert a babák a kezük, illetve az ujjaik szopogatásával ideiglenesen enyhíteni tudják.
A kisbabák számára a szoptatás azonban nemcsak a táplálékbevitel miatt fontos, hanem azért is, mert ezáltal képesek megteremteni magukban egy belső összhangot, nyugalmat, biztonságérzetet. Azoknál a kisbabáknál, akiket cumisüvegből etetnek, a szopizási szükséglet sokszor nem elégül ki csupán az etetéstől, így ők is a kezüket vagy az ujjaikat kezdik el szopogatni, hacsak ezt nem próbálják a szülők cumival kiváltani. Azzal kapcsolatban igencsak megoszlanak a vélemények, hogy az ujjszopás vagy a cumiztatás ideálisabb-e. Ennek a cikknek nem feladata ebben a kérdésben állást foglalni, így csak annyit szögezünk le, hogy kismértékben mindkét módszernek lehetnek előnyei, hosszú távon és túl nagy gyakorisággal viszont egyik sem tesz jót.
A cumiztatás megkezdése a szülőkön múlik, az ujjszopás azonban tőlük függetlenül indul el, ezért sok szülőben tettvágy ébredhet a dolog mielőbbi elfojtására. Ám a szakemberek azt javasolják, hogy legyünk türelemmel, és várjuk meg, amíg a gyermek maga hozza meg azt a döntést, hogy felhagy ezzel a cselekvéssel. Addig pedig engedjük neki, hogy elalvás előtt a hüvelykujja szopogatásával ringassa álomba magát, hiszen ez a cselekvés természetes.
Kapcsolódó bejegyzések
Magas-Tátra, gyerekkel a háton – Bármi lehetséges?
A Magas-Tátra kedvelt úti cél a túrázók körében, de vajon kisgyerekkel is jó választás?
És hogy mennyire természetes?
Olyannyira, hogy az ősi ösztönökön alapuló jelenségre még az állatvilágban is találhatunk példát. Mégpedig az elefántbébiknél, akik pontosan ugyanúgy szopizzák az ormányukat, mint ahogyan az emberi kisbabák a hüvelykujjukat. Ráadásul mindkét jelenségnek ugyanaz a mozgatórugója, az erős szopóreflex, mely mind az emberi, mind pedig az elefántbébinél a túlélést, azaz az immunerősítő anyatejhez való hozzájutást segíti elő.
Mindemellett pedig – a fent leírtakhoz hasonlóan – az elefántoknál is van egyfajta önnyugtató szerepe a saját „tartozékuk” szopogatásának, ráadásul a cselekvés végzése közben a kiselefántok megtanulják irányítani és hasznosítani az ormányukat. Ez a tudás pedig később szintén az életben maradásukat szolgálja, hiszen így jutnak táplálékhoz és folyadékhoz, valamint ezáltal képesek mosakodni is. Az pedig már csak érdekes tény, hogy bár az ormány szopogatása alapvetően a kiselefántokra jellemző, előfordul, hogy a valamitől idegessé, zaklatottá váló felnőtt egyedek ugyancsak ezzel a módszerrel próbálják megnyugtatni magukat.
Felhasznált irodalom:
Wolfgang Goebel – Michaela Glöckler: A nagy gyermek-kalauz. Magánkiadás. Budapest, 2000.
Frank van Marwijk: A kisbabák testbeszéde. Saxum Könyvkiadó. Budapest, 2015.
Kiemelt kép: Canva
