Miközben a farsang körüli magyar néphagyományokat igyekszünk röviden felidézni, bízunk benne, hogy az olvasó kedvet kap majd ahhoz, hogy a popkultúrából beszivárgó alakok helyett inkább valami tradicionálisan hazai kosztümöt ajánljon gyermeke figyelmébe az idei bálozáshoz. Az pedig csak még jobb, ha a maskara fenntartható módon készül.
A farsangot túlnyomórészt már csak a kisgyermekek tartják, a felnőttek gondolatai pedig maximum amiatt forognak a beöltözős télvégi ünnep körül, mert nekik kell valahogy megoldaniuk, hogy szemük fénye Zorrónak, Darth Vadernek, unikornisnak vagy éppen popsztárnak tudjon öltözni az óvodai vagy az iskolai rendezvényen. Bár itt-ott még mindig tartanak hagyományőrző farsangi mulatságokat, sajnos egyre inkább feledésbe merül ennek a vidám ünnepnek a valódi jelentősége, és sokan már nincsenek is tisztában azzal, pontosan mi a farsang farka, vagy miért nevezzük húshagyónak az utolsó napját, amely kötelezően keddre esik. Az alábbiakban ezért megvizsgáljuk kicsit a farsangi szokásokat, hagyományokat.
Itt a farsang, áll a bál! – De mégis mikor van itt a bálozás ideje?
Azzal valószínűleg a legtöbben tisztában vagyunk, hogy a farsangot valamikor karácsony után, de még húsvét előtt tartják, ám azt már kevesebben szokták tudni megmondani, hogy pontosan mettől meddig tart az évnek ez az időszaka.
Annak ellenére, hogy a farsangnak nem sok köze van a kereszténységhez, keretét mégis két fontos egyházi dátum, a vízkereszt és a nagyböjt jelöli ki. Miután ugyanis a karácsonyi időszak január 6-án, vízkereszt napján hivatalosan véget ér, kezdetét veszi a farsang, amelynek utolsó napja a nagyböjt elejét jelentő hamvazószerda előtti nap, azaz a húshagyókedd. A keresztény hagyományok szerint ezen a napon lehet húsvét előtt utoljára húst enni, és mivel utána negyvennapos böjt következik, ezen a napon régen kiadós lakomákat, mulatságokat szerveztek. Lényegében tehát ez a kedd, illetve az előtte lévő két nap, azaz a farsanghétfő és a farsangvasárnap adják a farsang valódi csúcspontját, népies nevén a farsang farkát. Így hiába tart bő egy hónapon át az ünnep, a népi játékok és felvonulások régen javarészt erre a pár napra koncentrálódtak.
Mit ünneplünk farsangkor?
A farsangot már az ókorban ünnepelték, később pedig két évszázadra be is tiltották Európában, ugyanis az ünnepkörrel járó lakomák és ivászatok sokszor túlzott erkölcstelenséggel, erőszakos cselekedetekkel párosultak. Magyarországon a farsangi felvonulások, ünnepségek annak idején főként a nagyobb falvakban és a mezővárosokban voltak jellemzők. Ezek az események összekapcsolódtak a maszkos alakoskodással, ami azt jelentette, hogy a résztvevők különböző maskarákat, jelmezeket, maszkokat öltöttek, és ebben adtak elő bolondos mutatványokat, játékokat. Ilyen volt a bírósági áltárgyalás, a viaskodás, a versengés vagy éppen a tuskóhúzás.
A farsangi felvonulások, mulatságok lényege nemcsak a böjt előtti lakomázás volt, hanem a sötét és zord téli időszak bohókás, vidám formában történő elűzése, aminek fontos része volt a sokszor ijesztő maskarák mellett a kolompokkal, kereplőkkel, ostorpattogtatással való zajkeltés, valamint a temetési paródia vagy halottas játék is. Ez utóbbi keretében többnyire egy halottnak beállított szalmabábut tettek egy koporsónak kijelölt teknő alá, végül pedig mindezt egy nagy máglyán elégették, így temetve el jelképesen a telet. Ilyen szimbolikus koporsóégetős télűzéssel egyébként még napjainkban is találkozhatunk, ha ellátogatunk a mohácsi busójárásra.
Az ünnep, amikor mások bőrébe bújhatunk
Farsangkor egy kicsit mindenki kivetkőzhet magából, önfeledten mulatozhat, ha pedig mindezt maskarában teszi, a későbbi szégyentől sem kell majd tartania. Ilyen célokat is szolgáltak régen a változatos jelmezek, maskarák, melyek közül hazánk tájain a koldus, a betyár, a katona, a török és a terhes asszony is igen nagy népszerűségnek örvendtek.
Tájainkon ugyancsak felkapottak voltak a különböző állatkosztümök. Ezekhez sokszor népi játékok is fűződtek, melyeket a fonóházban adtak elő a beöltözött alakoskodók. A kecskemaszkos alakoskodás során például két kecskének öltözött férfit vezetett be a fonóba a „gazdájuk”, majd egymásnak eresztette őket, hogy viaskodjanak a jelenlévők szórakoztatására. A jelenet vicces és kissé pajzán zárlata volt a kecskefejés, melynek során a gazda benyúlt a maskarák alá, majd csalódottan állapította meg, hogy két bakkecskével van dolga.
Hasonlóan, ám egy kicsit ijesztőbben zajlott a medvemaszkos alakoskodás is, amikor is a gazda egy medvének öltözött, láncra vert férfit vezetett be a fonóba, ahol aztán táncoltatni kezdte a maskarást. A „medve” ezt egy darabig tűrte, majd a láncát elszakítva „megvadult”, és a fiatal lányokat, gyermekeket kezdte tréfásan rémisztgetni. Végül a medvét elárverezték, az így befolyt adományokból pedig a népi játékosok esténként kisebb lakomákat rendeztek.
Készítsünk tradicionális jelmezeket gyermekeinknek az idei farsangra!
A kecske- és a medvejelmez mellett népszerű volt még a régi magyar farsangokon a ló- és a gólyamaskara is. A tradicionális jelmezek nem mellesleg napjaink gyermekfarsangjain is üdítően hathatnának a tucatnyi Pokémon, Zorro és Batman között, arról nem beszélve, hogy egy kis kreativitással, leleményességgel viszonylag egyszerűen elkészíthetjük őket. A fenntarthatóság jegyében akár a háztartásban található eszközök felhasználásával.
A fenntarthatósággal és azzal, hogy mi mit tehetünk bolygónk védelméért, kiemelten foglalkozott a Planet Budapest 2023 Fenntarthatósági Expó is.
Felhasznált irodalom:
Ujváry Zoltán: Farsangi népszokások. Magánkiadás. Debrecen, 1991.
Kiemelt kép: Canva