2021 őszétől árrobbanás érzékelhető az európai energiapiacon, az orosz-ukrán háború pedig csak olaj a tűzre. Elsődleges az emberélet, de egy háború életünk más területeit is negatívan érinti. Európa és Magyarország energiaellátása közvetlenül függ Oroszországtól. De ezt mennyire befolyásolja a háború? Mennyire van félnivalónk, és milyen alternatívái vannak kontinensünknek? Ezekre a kérdésekre ad választ dr. Hortay Olivér, energia- és külpolitikai szakértő.

Hazánk energiamixében hány százalékkal van jelen a földgáz, és ennek mekkora része érkezik Oroszországból?

A földgáz aránya Magyarország végső energiafelhasználásában körülbelül 30 százalék. Az éves belföldi gázfogyasztásunk meghaladja a 10 milliárd köbmétert. 2020-ban 12,2 milliárd köbmétert importáltunk, ebből 11,5 milliárdot Oroszországból, és 4,2 milliárdot exportáltunk, így a szaldó megközelítette a 8 milliárd köbmétert, aminek jelentős része Oroszországból érkezett.

Milyen irányba és mely országokon haladnak keresztül az Európát ellátó orosz gázvezetékek?

Négy fő útvonalon érkezik orosz földgáz Európába. Az évente 55 milliárd köbméter szállítására alkalmas Északi Áramlat gázvezetéken, amely Németországot közvetlenül összeköti Oroszországgal. A 33 milliárd köbméter kapacitású Jamal-vezetéken, amely Fehéroroszországon keresztül érkezik Lengyelországba. A több mint 80 milliárd köbméter kapacitású Testvériség gázvezetéken, amely Ukrajna felől jön az EU-ba. Az Európai Unió déli irányból is képes földgázt beszerezni: Törökországon, Bulgárián és Szerbián keresztül.

Az orosz-ukrán háború folyamán számolni kell-e azzal, hogy bármelyik gázvezeték megsérül? Ennek milyen következményei lennének?

A háborúkban mindig nagy a bizonytalanság, bármi megtörténhet. Az eddigiek alapján azonban úgy tűnik, hogy a felek vigyáznak a nagy szállítóvezetékek épségére, hiszen valamennyi országnak érdeke a zavartalan ellátás. A fegyveres konfliktus kirobbanása óta mindössze kis, helyi hálózatok meghibásodásáról érkeztek hírek Ukrajnából.

Kapcsolódó bejegyzések

Veszélyben Európa energiaellátása az orosz-ukrán háború miatt?

Európa gázszükségletének 40%-a Oroszországból érkezik. Az orosz-ukrán háború kapcsán a gázellátás veszélybe került. Vajon milyen következményei lehetnek ennek?

Magyarország nemrég hosszú távú megállapodást kötött az oroszokkal, amelyben fixálták a gáz árát. Ez azt jelenti, hogy minket nem fog érinteni a gázáremelkedés?

A hosszú távú megállapodásban szereplő árképlet üzleti titok, de olyan feltételeket sikerült kialkudni, amelyek hosszú távon biztosítanak stabil ellátást a magyar fogyasztóknak.

Milyen más olaj- és földgázbeszerzési útvonalak nyitottak még Európa és hazánk számára?

Mennyiségi értelemben a legnagyobb potenciál a cseppfolyósított földgázban (LNG-ben) van, amely potenciálisan számos helyről érkezhet. Európa azonban nem rendelkezik az orosz források kiváltásához szükséges méretű, LNG szállítására és befogadására alkalmas infrastruktúrával. Ráadásul az egész világon szűkösek a szabad készletek, a gázkitermelő országok kapacitásainak jelentős része előre le van kötve, így az LNG csak az orosz gáz egy részét pótolhatná. A csővezetéken elérhető gáz jelentős mértékű növelésének műszaki akadályai is vannak, így néhány éves időtávon ez sem jelent megoldást. És akkor a költségekről még nem is beszéltünk.

Egy több évig tartó háború esetén mennyire tartható a jelenlegi magyar energiapolitika?

Az elmúlt tíz év szakpolitikája nagy erőfeszítéseket tett azért, hogy válságállóvá tegye a magyar energiarendszert. A nemzeti tulajdon visszaépítésének, a lakossági ellátás stabil és kiszámítható forrásokból, megfizethető áron történő biztosításának, valamint a rezsicsökkentési programnak köszönhetően, hazánk a legtöbb európai országnál ellenállóbbá vált a külső sokkhatásoknak. Az ősz óta tartó európai energiaár-válság és a jelenlegi orosz-ukrán konfliktus is bizonyítja, hogy ezekre a fundamentumokra nagy szükség van, ezért Magyarországnak továbbra is az elmúlt tíz év energiapolitikai alapelvei szerint kell működnie. Egy több évig elhúzódó háborúnak beláthatatlan gazdasági következményei lennének nemcsak hazánkra, de a teljes világgazdaságra nézve is, ezért a mielőbbi békére kell törekedni.

Nem az orosz-ukrán háború szülte az európai energiaválságot, már előtte is éreztük a hatását. Ezért volt szükség a Századvég márciusi Rezsi Konferenciájára?

Részben igen. Az európai energiaválság rendkívüli változásokat indított el a közösség egészének és a tagállamoknak a szakpolitikájában egyaránt, ami Magyarország számára kedvező lehetőséget jelent. Úgy tűnik, hogy Európa energiapolitikája sok területen a magyar modell felé mozdul, például a gáztárolók feletti nagyobb állami kontroll, a hosszú távú szerződések felé történő nyitás, vagy az energiaárak hatósági szabályozása mind olyan területek, ahol az EU egyre közelít az elmúlt 12 évben képviselt hazai állásponthoz. Ebben a fordulatban Magyarországnak érdemes aktívan részt vennie, mert így hatékonyabban képviselheti nemzeti érdekeit. De emellett az is a konferencia megszervezésére sarkallt minket, hogy tizedik évébe lépett a polgári kormány szimbolikus energiapolitikai programja. A rezsicsökkentés és az eltelt idő megfelelő mennyiségű tapasztalatot biztosít ahhoz, hogy az intézkedés teljesítményét kellő alapossággal értékeljük.

Mit takar pontosan Steiner Attila, az ITM államtitkára által megfogalmazott magyar álláspont, a „tiszta-megfizethető-és mindig megfelelő mennyiségű energia” elve?

A szakirodalom szerint az energiapolitikának három alapvető és észszerű célkitűzést érdemes követnie: a gazdaságosságot, a környezeti teljesítmény javítását és az ellátásbiztonságot. Ezekre gyakran szokás trilemmaként hivatkozni, utalva arra, hogy egy-egy intézkedés esetében a célok gyakran konkurálnak egymással. Az elmúlt években néhány ország energiapolitikai célkitűzései között markánsan megjelentek egyéb ideológiavezérelt célok is, például az atomerőművek bezárása. Ahogyan ezt a tapasztalatok világosan mutatják, ezek az új célok csökkentik az alapvető célokban elérhető teljesítményt. Annak tehát, hogy a hazai szakpolitika továbbra is a három alapvető célt követi, az a legfontosabb üzenete, hogy a kormány olyan intézkedésportfóliót igyekszik kialakítani, amely a racionális, és nem pedig az ideológia-vezérelt célkitűzéseket szolgálja.

Ön hogyan értékeli Magyarország utóbbi 1,5–2 évben tett lépéseit a megújuló energiaforrások felé?

Magyarországon az elmúlt években exponenciálisan nőttek a megújuló – elsősorban a fotovoltaikus – kapacitások. Figyelemre méltó, hogy 2021 egy új rekordév volt: csaknem 50 ezer új háztartási méretű kiserőművet telepítettek a felhasználók és az idei 2022-es évben is hasonló nagyságrendű növekménnyel számolhatunk a háztartási méretű kategóriában is, ezzel közelítve a 200 ezres darabszámot. A 2021. óta elérhető Otthonfelújítási Támogatás miatt is organikus fejlődést idén tovább fokozhatja az új lakossági napelemes és fűtéskorszerűsítési pályázat, így legalább azonos mértékű növekedés várható. Az ipari méretű termelőegységek támogatását a 2017-ben bevezetett METÁR rendszer biztosítja, ami szintén nagymennyiségű új kapacitás beépítését tette lehetővé és 2022. márciusában már a hatodik METÁR tender került meghirdetésre.

A növekedés ütemének fenntartásával elérhetőnek látszik a kormány vállalása, hogy 2030-ig a magyar villamosenergia-termelés 90 százalékát tiszta technológiák biztosítsák.