Egy új tanulmány szerint a gyapjas mamut kihalásáért főként a változó éghajlat valamint az ember tehető felelőssé. A szerzők következtetései általánosságban arra is rámutatnak, hogy a fajok ritkán halnak ki egyetlen ok miatt.
Régóta vita tárgyát képezi, hogy végülis mi okozta a mamutok kihalását. A felelősök között gyakran feltűnik az ember, néha azonban olyan kutatások is napvilágot látnak, melyek felmentik fajunkat a felelősség alól és kizárólag külső okokkal magyarázzák a történteket.
Az Ecology Letters című tudományos folyóiratban most megjelent tanulmány szerint a háttérben több körülmény kombinációja húzódik meg. Az első csapást mindenképp az emberiség mérte az elefántok egykori rokonaira: a mamutok hanyatlása nagyjából 20 ezer évvel ezelőtt kezdődhetett a vadászat miatt.
Azt is sikerült megállapítani, hogy az elmúlt bő 10 ezer évben lezajlott klímaváltozás önmagában nem lett volna elegendő ahhoz, hogy a mamutok teljesen kipusztuljanak. Párosulva viszont az emberi hatással, végül a mamutok halálos ítéletét jelentette.
Elemzéseink megerősítik azt az érvet, hogy az emberi hatás a késő pleisztocén idején Eurázsiában a megafaunák populációcsökkenésének és elterjedési területük összeomlásának mozgatórugója volt. Ezen felül azt is megmutatják, hogy a fajok kihalása általában több fenyegető folyamat közötti összetett kölcsönhatások eredménye.
– mondta Dr. David Nogués-Bravo, a Koppenhágai Egyetem kutatója, a tanulmány társszerzője
Ahogy korábban írtuk, jelenleg is zajlanak erőfeszítések a mamutok feltámasztására, a téma azonban igencsak megosztó. Korábbi podkasztunkban próbáltuk körüljárni a kérdést, melynek etikai aggályai legalább annyira hangsúlyosak, mint a technikai kivitelezhetősége.